5 cikk rendezése:
1. cikk / 5 Betéti társaság munkaviszonya saját kültagjával
Kérdés: Egy betéti társaság kültagja lehet-e munkaviszonyban állóként havi 20 órában bejelentve a saját cégében?
2. cikk / 5 Ügyvezetői feladatok ellátása munkaviszonyban
Kérdés: Van egy egyszemélyes kft.-m. Én látnám el az ügyvezetést, de egyéb okokból mindenképp munkaviszonyt létesítenék. Van arra mód, hogy a saját cégemben munkaviszonyban legyek ügyvezető?
3. cikk / 5 Gazdasági társaság tagja mint munkavállaló
Kérdés: A munkáltató cégnél az egyik munkavállaló 30% részesedést is szerzett, tehát részben a munkáltató cég tulajdonosa is lett. Mivel ez a döntés kellően motiváló volt a munkavállalónak, a társaságban a részesedése 50%-ra emelkedett. Jelenleg a két tulajdonos részesedése 50-50%. A munkavállaló továbbra is a céggel kötött munkaviszony keretében látja el feladatait, a munkáltatói jogkör gyakorlója a korábbi tulajdonos, aki az ügyvezető is. Fenntartható-e továbbra is az immár 50%-os tulajdonostárs munkaviszonya? Több alkalmazottunk is van, és az érintett munkavállaló helyzete folytán "kisfőnök" is lett egyúttal.
4. cikk / 5 Ügyvezetői tisztség munkaviszony keretében
Kérdés: 63%-os tagja vagyok egy korlátolt felelősségű társaságnak, és egyben az ügyvezetői tisztséget is ellátom. A tulajdonostársaim szerint nem lehetek vezető tisztségviselő munkaviszony keretében, mert a törvény megtiltja, hogy a többségi tulajdonos munkaviszonyt létesítsen a céggel az ügyvezetői tisztségre. Valóban létezik ilyen jogszabályi tilalom?
5. cikk / 5 Rendkívüli munkavégzés és a munkavállaló vezető állása
Kérdés: Egyik munkavállalónk keresetlevelet nyújtott be ellenünk a munkaügyi bíróságra, annak érdekében, hogy térítsük meg számára a nálunk eltöltött 3 hónapban teljesített összes rendkívüli munkája ellenértékét. A helyzet sajátossága, hogy a munkavállaló munkaszerződésébe ugyan nem foglaltuk bele, hogy az Mt. szerint vezető állású, de véleményünk alapján ez már önmagából a munkaköre elnevezéséből (üzletágvezető-helyettes) nyilvánvaló kellett, hogy legyen, ezért nem formálhat jogot a rendkívüli munka ellenértékére. Ő arra hivatkozik, hogy maga az üzletágvezető folyamatosan "pihenőidőt és éjszakát" nem kímélve foglalkoztatta, meglátásunk szerint azonban éppen azért kapott kiemelkedő alapdíjazást, hogy bármikor elérhető és felkészült legyen. Szerintünk a munkavállaló a betöltött munkakörből és a körülményekből tudta, hogy vezető, és egyedül az, hogy erről írásban nem tájékoztattuk, még nem teremt jogalapot számára a rendkívüli munkaidőben történő munkavégzés ellenértékére. Van esélyünk a pernyertességre?