25 cikk rendezése:
1. cikk / 25 Közterület-felügyelő "ünnepnapi" díjazása
Kérdés: Ha a munkaidőkeretben foglalkoztatott közterület-felügyelő beosztása munkaszüneti napra esik, milyen pótlék illeti meg és hány százalékban?
2. cikk / 25 Prémium kitűzésének lehetőségei
Kérdés: Esetenkénti feladatok elvégzéséért kitűzhet-e prémiumot a munkáltató az alábbiak szerint? Egyoldalú kötelezettségvállalással, féléves időtartamra (vagy akár csak egy hónapra) leírja a területeket, ahol erre lehetőség van (pl. tmk-s karbantartók, délutáni műszak idején, ha hibát kell elhárítani). Kitűzött fix vagy órabérhez arányosított összeget kaphat a munkavállaló, és előre lehet rá jelentkezni; ilyenkor vállalás is kerülhet a szövegezésbe a munkavállaló részéről például, hogy 15 percen belül elkezdi a feladatvégzést?
3. cikk / 25 Készenléttel érintett pihenőnapok számítása
Kérdés: A törvényi szabályok alapján a munkavállaló számára készenlét a heti pihenőnap (heti pihenőidő) tartamára havonta legfeljebb négy alkalommal rendelhető el. Miként értelmezendő ez a rendelkezés? A négy alkalmat az egybefüggően elrendelt pihenőnapok/pihenőidő teljes időtartamára vonatkozóan kell érteni? Például: egy munkavállalónak készenlét van előírva szombat 6:00-tól hétfő reggel 6:00-ig, amelyek a pihenőnapjai. Ez 1 vagy 2 alkalomnak minősül?
4. cikk / 25 Naptári napon átnyúló munkanap
Kérdés: A készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott (berendezések működési felügyeletét ellátó) munkavállaló megállapodás alapján hosszabb teljes munkaidőben, napi 12 órában van alkalmazva, illetőleg a beosztás szerinti napi munkaidejét 24 óra, heti munkaidejét 72 óra időtartamban állapították meg. A munkáltató megítélésünk alapján nem minősül a munkaszüneti napon is rendeltetése folytán működőnek. A munkakör készenléti jellegére való tekintettel, kettő havi munkaidőkeretben jogszerű-e a munkáltató azon munkaidő-beosztása rendes munkaidőben heti pihenőnapra, fizetett ünnepre, amikor a munkaidő 18.00 órától másnap reggel 06.00 óráig tart? Abban az esetben, ha a munkaidő kezdete hétköznapra esik, de a vége már munkaszüneti napot érint, ilyenkor melyik napot kell munkanapnak tekinteni a napi, illetőleg a heti pihenőnap vagy a pihenőidő megállapításánál, továbbá milyen pótlékok illetik meg a munkavállalót?
5. cikk / 25 Távolléti díj számítása szociális ellátó intézményben
Kérdés: Munkahelyemen két évvel ezelőtt fenntartóváltás történt, civilből egyházi fenntartású intézménnyé váltunk. Az új fenntartás második éve után – a fenntartó képviselője kérésére – új könyvelő került az intézménybe, aki ellátja a továbbiakban a bérszámfejtési feladatokat, valamint új bérprogrammal dolgozik. Az új bérprogrammal történő bérszámfejtés után az intézmény dolgozói egyöntetűen fizetéscsökkenésről számoltak be. A miértre a válasz az volt, hogy az előző bérprogram nem volt a szociális törvénynek megfelelő, a távollét idejére máshogyan kell számfejteni. Az új bérprogram alapján a távollét (szabadság, fizetett ünnep) idejére csak az alapbér jár, nem lehet figyelembe venni a pótlékokat (ágy melletti pótlék, vezetői döntésen alapuló pótlék, ágazati pótlék, szakképzettség után járó pótlék, vezetői pótlék stb.). Egyes dolgozók esetében ezen pótlékok együttesen ugyanannyi összeget képeznek, mint az alapbér. Önök szerint mi a jelenleg alkalmazandó eljárás a távollét idejére eső bér számfejtése esetén?
6. cikk / 25 Rendkívüli munkaidő és állásidő – értelmezése munkaidőkeretben
Kérdés: Az Mt. tartalmaz-e olyan tételes szabályt, amely jogalapot ad a munkáltatónak arra, hogy a foglalkoztatási kötelezettségéből eredő beosztás szerinti (rendes) munkaidőben teljesítendő havi óraszám mértékét csökkenthesse annak érdekében, hogy egy munkaidő-beosztástól eltérő (rendkívüli) munkaidőben végzett munka megvalósulása esetén a munkáltató mentesülni tudjon a rendkívüli munka idejére járó időarányos alapbér megfizetésétől? A munkáltató csak a munkaszerződés szerinti havi alapbért és a rendkívüli munka bérpótlékrészét szeretné megfizetni. Ha erre nincs törvényes lehetőség, de a munkáltató mégis csökkentette a beosztás szerinti órák számát (kevesebb rendes munkaidőt osztott be a havi keret mértékénél), akkor ebben az esetben a munkáltató rosszabbul jár-e, mert a rendes munkaórákra járó időarányos alapbéren felül köteles lesz megfizetni a munkavállaló részére egyrészt a beosztani elmulasztott órákért az állásidőre járó időarányos alapbért, másrészt a rendkívüli munkaidőben végzett munkáért az időarányos alapbért és a bérpótlékot? Jól gondolom, hogy a munkavállaló munkaszerződésében szereplő alapbér összege kizárólag csak a rendes munkaidőben végzett munka ellenértéke lehet (EBH2002. 788), tehát "a felek megállapodásával" rendkívüli munka esetén sem az arra járó időarányos alapbért, sem a bérpótlékot nem lehet az alapbér részének tekinteni?
7. cikk / 25 Készenlét díjazása átalányként
Kérdés: Egészségügyi intézményünk fekvőbeteg-ellátási területét – 24 órás foglalkoztatás mellett – esetenként hétköznapi, illetve hétvégi készenlétben foglalkoztatott dolgozókkal is szükséges pótolni. A dolgozókat háromhavi munkaidőkeretben foglalkoztatjuk. A beosztás szerinti munkaidejükön felül, esetenként hétköznapi, illetve hétvégi készenlétet is elrendelünk, természetesen a maximum napi 12 órát betartva. A készenlét idején előfordul, hogy a dolgozóknak be kell menniük az intézménybe, ami maximum négyórás ügyeletet igényel. Megállapítható-e egy általános díj a készenlét idejére? Például 60 150 Ft/24 óra, ami tartalmazza a készenléti időre járó munkadíjat (a 20%-os bérpótlékot) és a bent töltött időre járó díjazást (50%-os vagy 100%-os túlóra) is.
8. cikk / 25 Osztott munkaidő – kollektív szerződés alapján a közlekedési ágazatban
Kérdés: Az Mt. 135. §-ának (6) bekezdése alapján a kollektív szerződés a közlekedési ágazatok szinte valamennyi munkaköreiben lehetővé teszi azt, hogy az érintett munkavállaló megkérdezése és beleegyezése nélkül állapítson meg osztott munkaidőt. De vajon az ilyen módon bevezetett osztott munkaidőnek kötelező (alapelvi) előfeltétele-e az, hogy a munkavállalónak lehetősége legyen arra, hogy haza tudjon menni a "kieső" időben, vagyis a tartózkodási helyet ne a munkáltató határozza meg? Mi van akkor, ha a munkavállaló a munkahelyétől távol lakik, és emiatt a munkahelyét nem tudja elhagyni, és ott helyben kénytelen eltölteni a köztes időt? Például a munkavállaló minden harmadik nap reggel 7 és másnap 7 között végez munkát, 22 és 4 óra közé esik az osztott munkaidő munkamentes része. Ebben az esetben a "kieső idő" munkaidőnek minősül, vagy talán ügyeletnek? Ha ez esetleg mégis jogszerűen minősülne ügyeletnek, akkor az évi 250 (300) órás korlát "megkerülése" végett "átnevezhető-e" a kollektív szerződésben ez a konstrukció készenlétnek, ha a munkavállaló tényleg nem tud hazamenni? Ha igen, akkor miért?
9. cikk / 25 Munkahelyen töltendő idő – a munkaidő után
Kérdés: Meghatározhatja-e a munkáltató (szóban, nem írásban!), hogy a munkaidő vége után mi az a legkorábbi időpont, amikor a dolgozó a kapun kiléphet (a telepet elhagyhatja)? Ha a munkaidőnek 16 órakor van vége, akkor köteles-e a dolgozó 16:20-ig a területen tartózkodni? (A pluszidő nincs fizetve!).
10. cikk / 25 Munkaidő változó munkavégzési hely esetén
Kérdés: A férjem változó munkahelyen dolgozik, a munkaideje 7.30-16.30-ig tart. Le kell dolgozni a fél óra ebédidőt és további napi fél órát, mert pénteken csak 14.00-ig tart a munkaidő. Autóval járnak, egyik munkától a másikig, nincs állandó helyük, nincs öltöző, nincs ebédlő, az autóban esznek, egyik munkától a másik munkába menet. Jogos-e az ebédidő ledolgoztatása? A munkaidő kezdete és vége mikortól számítandó? Például, ha reggel a Belvárosban kezdenek egy épületben, majd az utolsó munka az egyik külső kerületben van, akkor ott kell lenni fél ötig? A munkaidőn kívül is telefonálhatnak, és akkor azonnal menni kell például egy csőtörés miatt, tehát állandó készenlét van, előfordul, hogy éjjel kell dolgozni! Azt az időt túlórában fizetik, de a készenléti időt nem! Szeretném tudni, hogy ezekre milyen jogszabály vonatkozik.
