Elszámolás a munkavállaló halála esetén

Kérdés: Sajnálatos módon 2014 szeptemberében egyik munkavállalónk hirtelen elhunyt. A bérszámfejtőnk arról tájékoztatott, hogy ilyen esetben a jogutódokkal el kell számolnunk a ki nem fizetett munkabérrel és a szabadság megváltásával. Jelentkezett is nálunk az özvegye. Megfelelően járunk-e el, ha átutaljuk neki az általa megjelölt számlára az összeget, vagy meg kell várnunk a hagyaték átadását, és esetleg arra a későbbi időpontra kell vele elszámolnunk? Mivel a hölgy tájékoztatása szerint csak jövőre lesz a hagyatéki tárgyalás, ráadásul a korábbi házasságból született gyerekekkel fennálló vitás helyzet miatt el is húzódhat, számunkra rendkívül sérelmes lenne, ha arra a későbbi időpontra kellene számolni a munkabért.
Részlet a válaszából: […] A munkaviszony a munkavállaló halálával megszűnik [Mt. 63. § (1) bek. a) pont]. Tehát a munkavállaló jog­utódjával mindenképpen a megszűnés időpontjára kell elszámolnia a munkáltatónak: erre az időpontra kell kiállítani az igazolásokat, erre az időpontra kell a bért...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2014. november 24.

Közös megegyezéssel történő munkaviszony-megszüntetés megtámadása

Kérdés: Számításaim szerint 2014. augusztus 15-én megszereztem a negyvenéves szolgálati időt, így megállapodtam a munkáltatómmal, hogy közös megegyezéssel megszüntetjük a munkaviszonyom, hogy nyugdíjba mehessek. A nyugdíjfolyósító azonban arról tájékoztatott, hogy nincs meg a szükséges szolgálati időm, mert három gyerme­kemmel összesen kilenc évig voltam otthon, és így csak 31 évet dolgoztam ténylegesen. A határozatot megfellebbeztem, hiszen tudomásom szerint a negyven évbe a TGYÁS, a GYED és a GYES időtartama is beszámít. Viszont addig sem akartam ellátatlanul maradni, ezért megkerestem a korábbi munkáltatómat, hogy létesítsünk ismét munkaviszonyt. A munkáltatóm azonban nem hajlandó visszavenni. Tudni szeretném, hogy ha mégsem vagyok jogosult nyugdíjra, akkor rá tudom-e kényszeríteni a munkáltatót, hogy visszavegyen, hiszen ebben az esetben tévedtem, amikor azt hittem, hogy megvan a szükséges szolgálati időm.
Részlet a válaszából: […] A női munkavállalók az öregségi nyugdíjkorhatár elérése mellett, életkoruktól függetlenül jogosultak öregségi teljes nyugdíjra, amennyiben legalább negyven év jogosultsági idővel rendelkeznek, és azon a napon, amelytől kezdődően az öregségi teljes nyugdíjat...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2014. október 13.

Bérelszámolás elektronikusan

Kérdés: Cégünknél tervezzük a bérelszámolási lapok e-mailben történő megküldését a papíralapú elszámolások helyett. Ez a tervezett megoldás megfelelő-e az Mt. szerinti kötelezettség teljesítéséhez?
Részlet a válaszából: […] Az elszámolás helyességének, a levonások jogcímének és összegének ellenőrzését lehetővé tevő tartalmú bérelszámolási tájékoztató alaki követelményeivel kapcsolatosan az Mt. a következőket írja elő: A tájékoztatásnak írásbelinek kell lennie [Mt. 155. § (2)...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2014. október 13.

Munkavállalói felmondás szabályai a munkáltató személyében bekövetkező változás esetén

Kérdés: A munkáltatóm rovarirtó forgalmazással foglalkozott. Múlt hónapban azonban arról tájékoztatott, hogy a készletet eladta egy másik cégnek, aki folytatni fogja a tevékenységét. Az új cég átvette az összes munkavállalót is. Mindannyian ugyanazt csináljuk, mint korábban, szerencsére az ügyfélkör is megmaradt. A munkavégzés helye azonban megváltozott, az új telephely 30 km-rel messzebb van a lakásomtól, és elég rossz a közlekedése. Keresni szeretnék egy új munkahelyet, mert az ingázás miatt alig marad idő a családomra, viszont felmondani nem szeretnék, hiszen már 12 éve fennáll a munkaviszonyom, és elesnék a végkielégítéstől. Van egyéb lehetőségem a munkaviszony megszüntetésére úgy, hogy a végkielégítésemet is megkaphassam?
Részlet a válaszából: […] A munkavállaló a munkaviszonyát felmondással, azonnali hatályú felmondással vagy közös megegyezéssel szüntetheti meg. Esetünkben, mivel a munkáltató személyében következett be változás, az Mt. a munkavállaló általi felmondásra speciális szabályokat állapít meg. Míg az...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2014. szeptember 22.

Munkáltatói jogutód nélküli megszűnés és a gyermekgondozás céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság

Kérdés: Az elmúlt három évben otthon voltam két kisgyerekemmel, és jelenleg is GYED-et kapok még kb. fél évig. A munkáltatómtól a múlt hónapban levelet kaptam, amiben tájékoztatott, hogy a cég megszűnik, jogutódja nem lesz, velem pedig elszámolnak. Azt olvastam, hogy ilyen esetben úgy kell tekinteni, mintha a munkáltató felmondott volna nekem, így végkielégítést is kapnom kell, mivel már négy éve áll fenn a munkaviszonyom, és felmondási időt is fel kell számítani. A munkáltató azonban felmondási időt egyáltalán nem akar nekem fizetni. Mit tehetek, hogy megkapjam a felmondási időre járó távolléti díjat is?
Részlet a válaszából: […] Valóban, ha a munkáltató jogutód nélkül megszűnik, a munkavállalókkal való elszámolásnál általában úgy kell eljárnia a munkáltatónak, mintha a jogviszony munkáltatói felmondással szűnt volna meg. Így a munkavállalót végkielégítés illeti meg [Mt. 77. § (1) bek. b)...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2014. szeptember 1.

Emberi reprodukciós eljárásban való részvétel és a felmondási védelem

Kérdés: Egyik munkavállalónk 2013 októberében bemutatta az igazolást, hogy lombikbébiprogramban vesz részt. Tudomásunk szerint az első beültetés nem járt sikerrel, viszont nem tájékoztatott minket, hogy folytatja-e a programot. A cégnél létszámcsökkentést szeretnénk végrehajtani, amibe ő is beleesne, nem tudjuk azonban eldönteni, hogy védett-e a munkavállaló vagy sem. Mit tehetünk azért, hogy ezt megtudjuk?
Részlet a válaszából: […] Az Mt. rendelkezései értelmében a munkáltató felmondással nem szüntetheti meg a munkaviszonyt a nő jogszabály szerinti, az emberi reprodukciós eljárással összefüggő kezelésének, de legfeljebb ennek megkezdésétől számított hat hónap tartama alatt [Mt. 65. § (3) bek. e)...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2014. szeptember 1.

Egyenlőtlen munkaidő-beosztás és a munkaidőkeret

Kérdés: Élelmiszerboltot üzemeltetünk, amely a hét minden napján nyitva tart, de eltérő az egyes napok nyitvatartási ideje: hétköznap 13 óra, szombaton 10 óra, vasárnap pedig 7 óra. Dolgozóink kéthavi munkaidőkeretben, egyenlőtlen munka­idő-beosztásban dolgoznak. A napi munkaidejük az 5 órától a 12 óráig változóan alakul. Hetente 6 napnál többet nem dolgoznak, havonta egy vasárnap szabad. Mire kell még odafigyelnünk a beosztás kialakításánál? Hogyan kell ezt közölnünk a dolgozóval, mi kerüljön a munkaszerződésbe, illetve a tájékoztatásba? Előfordul, hogy a munkaidőkeret órái nem elegendőek a nyitva tartási idő lefedésére. Ilyenkor beosztható-e a dolgozó munkára, előre tudván, hogy a kéthavi munkaidőkeret óráinak számát majd biztosan meghaladja az általa ledolgozott órák száma? Ha igen, akkor azt egyszerűen túlóraként kell elszámolni?
Részlet a válaszából: […] A leírt munkaidő-beosztás megfelel a törvényi szabályoknak. Felhívjuk ugyanakkor a figyelmet arra az alapelvre, hogy a munkáltató a munkaidőt az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményére, valamint a munka jellegére figyelemmel köteles beosztani [Mt. 97. § (1)...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2014. július 14.

Munkáltatói tájékoztatás egyoldalú módosítása

Kérdés: A munkáltatóm átadott nekem egy tájékoztatót, amely szerint nem hétfőtől péntekig napi nyolc órában leszek beosztva reggel 8-tól délután 16.30-ig, hanem hétfőtől szerdáig reggel 7-től délután 15.30-ig, csütörtökön és pénteken pedig délelőtt 11-től délután 19.30-ig. Nekem ez a beosztás sokkal kedvezőtlenebb, ezért nem írtam alá a tájékoztatót, a munkáltató mégis ilyen beosztásban utasított munkavégzésre. Megteheti, hogy anélkül, hogy a tájékoztatót aláírom, véghezviszi az ott leírtakat? Ő arra hivatkozik, hogy nem kell ehhez az én hozzájárulásom.
Részlet a válaszából: […] A munkáltató legkésőbb a munkaviszony kezdetétől számított tizenöt napon belül írásban tájékoztatja a munkavállalót – többek között – a napi munkaidőről [Mt. 46. § (1) bek.]. A munkáltató által átadandó tájékoztató tartalmazza a munkavállaló...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2014. július 14.

Munkaközi szünet kiadása

Kérdés: Cégünknél 20 perc munkaközi szünet van. 8 órától 9 óráig három csoportban 20 percenként tartják meg a dolgozók a szünetet. Azért három csoportban, mert így biztosítható a kényelmes étkezés, és hogy sorra kerüljenek a mosdónál és a kávéautomatánál. Ezzel két probléma is van. Az egyik: a munkáltatói tájékoztatóban az szerepel, hogy a szünet 8 órától 8.20-ig tart, de amikor új telephelyre költöztünk, kivitelezhetetlenné vált, hogy a dolgozóknak egyszerre legyen szünetük. Ez a 20 perces szünet nem része a munkaidőnek, bér sem jár rá. Milyen formában kell a munkavállalókat tájékoztatni arról, hogy a gyakorlat eltér a munkáltatói tájékoztatótól? A másik probléma, hogy 6 órakor kezdünk, ezzel megszegjük az Mt. 103. §-ának (5) bekezdését. Mivel a dolgozók nagyon korán kelnek, nem is lehetne elhúzni a reggelit 9 óráig. Ezenkívül van napközben két 5 perces szünet, ami része a munkaidőnek.
Részlet a válaszából: […] A munkaközi szünetről a munkaidő-beosztás közlésével kell tájékoztatni a munkavállalókat, amelyet legalább hét nappal korábban, legalább egy hétre írásban kell közölni [Mt. 97. § (4) bek.]. Ez a tájékoztatási kötelezettség 2014. március 15. óta teljesíthető úgy...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2014. április 28.

Költségtérítés tartalmának rögzítése

Kérdés: Nemzetközi fuvarozócégünknél a tehergépkocsi-vezetőknek 40 EUR/nap külföldi napidíjat fizetünk, melyet munkaviszonnyal kapcsolatos költségtérítésként számolunk el. A munkaszerződéshez kapcsolódó tájékoztatóban azonban nincs részletezve, hogy milyen költségek térítésére jár ez a juttatás. Egyik munkavállalónk azonnali hatályú felmondással felmondott, arra hivatkozva, hogy nem lett részére útiköltség-térítés fizetve. Per is lett belőle. A fentiekből okulva azt szeretném megtudni, hogy a jövőre nézve lehetne-e nevesíteni, hogy milyen költségek fedezetére szolgál a napi 40 eurós összeg (pl. útiköltség, szállás, étkezés)?
Részlet a válaszából: […] Általános szabály szerint az alapbér mellett a munkáltató köteles a munkavállalónak azt a költségét megtéríteni, amely a munkaviszony teljesítésével indokoltan merült fel [Mt. 51. § (2) bek.]. Az indokolt költségeket azonban a törvény nem nevesíti, azok függenek az...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2014. március 17.