Rendkívüli munkaidő és állásidő – értelmezése munkaidőkeretben

Kérdés: Az Mt. tartalmaz-e olyan tételes szabályt, amely jogalapot ad a munkáltatónak arra, hogy a foglalkoztatási kötelezettségéből eredő beosztás szerinti (rendes) munkaidőben teljesítendő havi óraszám mértékét csökkenthesse annak érdekében, hogy egy munkaidő-beosztástól eltérő (rendkívüli) munkaidőben végzett munka megvalósulása esetén a munkáltató mentesülni tudjon a rendkívüli munka idejére járó időarányos alapbér megfizetésétől? A munkáltató csak a munkaszerződés szerinti havi alapbért és a rendkívüli munka bérpótlékrészét szeretné megfizetni. Ha erre nincs törvényes lehetőség, de a munkáltató mégis csökkentette a beosztás szerinti órák számát (kevesebb rendes munkaidőt osztott be a havi keret mértékénél), akkor ebben az esetben a munkáltató rosszabbul jár-e, mert a rendes munkaórákra járó időarányos alapbéren felül köteles lesz megfizetni a munkavállaló részére egyrészt a beosztani elmulasztott órákért az állásidőre járó időarányos alapbért, másrészt a rendkívüli munkaidőben végzett munkáért az időarányos alapbért és a bérpótlékot? Jól gondolom, hogy a munkavállaló munkaszerződésében szereplő alapbér összege kizárólag csak a rendes munkaidőben végzett munka ellenértéke lehet (EBH2002. 788), tehát "a felek megállapodásával" rendkívüli munka esetén sem az arra járó időarányos alapbért, sem a bérpótlékot nem lehet az alapbér részének tekinteni?
Részlet a válaszából: […] A munkaszerződés alapján a munkavállalót rendelkezésre állási és munkavégzési, míg a munkáltatót foglalkoztatási és bérfizetési kötelezettség terheli. A rendelkezésre állási, valamint foglalkoztatási kötelezettség időbeli mértékét a munkaszerződés alapján irányadó...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2020. február 25.

Pihenőnapi túlóra lemondásának következményei

Kérdés: Egy munkáltató alkalmazásában álló munkavállalói csoport tagjai az általános munkarend szerint végzik munkájukat. A munkáltató a munkavállalók részére heti pihenőnapra rendelt el munkavégzési kötelezettséget. A dolgozók a munkakezdésre megjelentek, de a munkáltató csoportvezetője még a munkaidő kezdete előtt szóban közölte, hogy a munkavégzés mégis elmarad. Mivel ez nem beosztás szerinti (rendes) munkaidő volt, így tényleg nem érvényesül a minimális nyolcórás – esetleg négyórás – munkaidő-elszámolás [Mt. 99. § (1) bek.]? Rendkívüli munkaidőben tényleg nincs a munkáltatónak foglalkoztatási kötelezettsége [Mt. 146. § (1) bek.]? Nem jár munkabér ebben az esetben? A munkavállalók ezt a napot a törvény szerint tényleg pihenéssel töltötték el? A jogalkotó ezt így gondolta, vagy csak erre a konkrét tényállásra nem gondolt senki, és ezért nem logikusan lett a törvény szövege megfogalmazva? A jogi szakirodalom úgy fogalmaz, hogy az Mt. 99. §-a tulajdonképpen nem más, mint egy munkaidő-beosztásra vonatkozó törvényi korlát (4-12 óra), amely korlátba kizárólag ebben az esetben mind a rendes, mind a rendkívüli munkaidő tartama (óraszáma) is beleértendő. Így nem lenne törvényi akadálya annak, hogy a dolgozók munkavégzés nélkül is kapjanak pihenőnapi munkabért? Ha a tényállás úgy változna, hogy a pihenőnapon mégis történt volna munkavégzés, de csak négy órában, akkor az általános munkarendben munkát végzők hány óra munkabérre tarthatnának igényt? Csak egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén lehet az elszámolt munkaidő napi mértéke kevesebb, mint nyolc óra, tehát minimum négy óra?
Részlet a válaszából: […] A törvény szerint az egy napra beosztott munkaidő – a részmunkaidőt kivéve – nem lehet kevesebb négy óránál [Mt. 99. § (5) bek.]. Ez a szabály tehát csak a beosztás szerinti (rendes) munkaidőre vonatkozik. A rendkívüli munkaidőnél nincs ilyen, a...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2019. augusztus 26.

Pihenőidő-minimum

Kérdés: 19 óra munka és több mint 20 órás ébrenlét után a főnököm elrendelte a másnapi műszakot is. A két műszak között kevesebb mint 9 óra pihenőm lett volna, ezért megtagadtam a munkába állást. Nem ismerem a pihenőidőre vonatkozó szabályokat, de valószínűnek tartom, hogy ez a tettem nem marad következmények nélkül. Miképp védekezhetek a munkáltatómmal szemben?
Részlet a válaszából: […] A munkavállaló teljes napi munkaideje az általános szabály szerint napi nyolc óra lehet [Mt. 92. § (1) bek.]. Ugyanakkor a teljes napi munkaidő – a felek megállapodása alapján – legfeljebb napi tizenkét órára emelhető, ha a munkavállaló készenléti jellegű munkakört lát...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2016. szeptember 19.

Munkaidőkereten felül végzett munka

Kérdés: A munkáltató 2 hónapos munkaidőkeretet alkalmaz, és gazdasági érdekei miatt folyamatosan, hetente 6-7 munkanapra hirdet ki beosztott munkaidőt, az egyenlőtlen munkaidő-beosztás szabályait alkalmazva, naponta 8, illetve 12 órára. Mindezt úgy, hogy előre tudja, az általános munkarend szerinti munkaórák felett képződött többletmunkaidőt nem fogja tudni pihenőidőben visszaadni a munkaidőkeret végéig. A munkaidőkeret végén így a többletidőtartamot 50%-os pótlékkal fizetve szabályosnak tekinthető-e ez az eljárás? Felvetődhet-e a joggal való visszaélés esete, mivel a munkáltató láthatóan csak a pihenőnapra elrendelt rendkívüli munkaidőre vonatkozó pótlékok kifizetésének elkerülése miatt osztotta be előre normál munkanapra a hétvégéket?
Részlet a válaszából: […] Az Mt. 107. § b) pontja szerint rendkívüli munkaidőnek tekintendő – többek között – a munkaidőkereten felüli munkaidő. Ennek fennállása mindig az adott munkaidőkeret végén állapítható meg, amikor a munkáltató és a munkavállaló elszámolnak egymással; az Mt. 143....[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2015. szeptember 1.

Szabadság kiadása és nyilvántartása napokban és órákban

Kérdés: A munkavállaló szabadságát órákban tartjuk nyilván. Mennyi (hány nap, hány óra) szabadság jár napi 4, 6 vagy 12 órás foglalkoztatás esetén? Mindegyiküknél egy nap szabadság 8 órának számít?
Részlet a válaszából: […] A szabadságot egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén lehet (a munkáltató tárgyévre szóló döntése alapján) órákban nyilvántartani. Az általános munkarend (hétfőtől péntekig 8 órás munkanapok) szerinti foglalkoztatás esetén nincs erre mód, akkor sem, ha a munkavállalót a...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2014. szeptember 22.