7 talált cikk a napi munkaidő , adó , pihenőidő , kollektív szerződés , új Mt. kifejezésre

Kérdés: Az Mt. 135. §-ának (6) bekezdése alapján a kollektív szerződés a közlekedési ágazatok szinte valamennyi munkaköreiben lehetővé teszi azt, hogy az érintett munkavállaló megkérdezése és beleegyezése nélkül állapítson meg osztott munkaidőt. De vajon az ilyen módon bevezetett osztott munkaidőnek kötelező (alapelvi) előfeltétele-e az, hogy a munkavállalónak lehetősége legyen arra, hogy haza tudjon menni a "kieső" időben, vagyis a tartózkodási helyet ne a munkáltató határozza meg? Mi van akkor, ha a munkavállaló a munkahelyétől távol lakik, és emiatt a munkahelyét nem tudja elhagyni, és ott helyben kénytelen eltölteni a köztes időt? Például a munkavállaló minden harmadik nap reggel 7 és másnap 7 között végez munkát, 22 és 4 óra közé esik az osztott munkaidő munkamentes része. Ebben az esetben a "kieső idő" munkaidőnek minősül, vagy talán ügyeletnek? Ha ez esetleg mégis jogszerűen minősülne ügyeletnek, akkor az évi 250 (300) órás korlát "megkerülése" végett "átnevezhető-e" a kollektív szerződésben ez a konstrukció készenlétnek, ha a munkavállaló tényleg nem tud hazamenni? Ha igen, akkor miért?

Kérdés: Társaságunknál éves munkaidőkeretet alkalmazunk. Kollektív szerződéssel rendelkezünk. Termelési ütemtervünk az év első felében megkívánja az általános havi munkarendhez képest a több munkavégzést, ezért azt szombati napokra is elrendeljük. Jelenleg az improduktív, havibéres területeken az elrendelt szombati munkavégzések áthelyezett munkanapok formájában kerülnek érvényesítésre és kifizetésre az év második felében. Produktív, órabéres területeken viszont pihenőnapokat kapnak a dolgozók az alacsonyabb terhelésű második félévben az alapórabérrel kifizetett szombati napok helyett, melyekre ekkor már nem jár juttatás. Van olyan hónap, ahol plusz öt pihenőnap is jelentkezik, s ez dolgozóinknak jelentős jövedelemcsökkenést eredményez ezen időszakban. Megfelelő-e az alkalmazott gyakorlat?

Kérdés: Az egyik rendészeti jellegű területen a munkakört készenléti jellegűnek nyilvánította a munkáltató, és ebből adódóan megszakítás nélküli 24/48-as váltási rendű műszakban foglalkoztatják a munkavállalókat. Ez azt jelenti, hogy a 24 órás szolgálatot 48 óra pihenőidő követi. A munkavállalókat a szabadság kiadásáról úgy tájékoztatták, hogy a szabadság mértéke órákban van meghatározva (egy munkanap szabadság 12 órának felel meg, így egy 24 órás műszakhoz 2 munkanap szabadság kell). A munkavállalók között részben elégedetlenség, részben bizonytalanság tapasztalható, és szakszervezetük sem tartja ezt az eljárást törvényesnek. Jogszerű ez az elszámolás? Ha a szabadság mértéke munkaórákban határozható meg, akkor van-e a munkavállalóknak is joguk arra, hogy kisebb-nagyobb ügyeik intézése érdekében ne teljes munkanapot vegyenek ki szabadságként, hanem csak az ügyintézéshez szükséges 2-3 órát? Ezt az egyenjogúság elvére hivatkozva kérdezem.

Kérdés: A fiatal munkavállaló számára biztosítandó munkaközi szünet kiadásának mértékétől, a munkavállaló kérésére, írásban történő megállapodás alapján el lehet-e térni? Véleményünk szerint a fiatal munkavállalót hátrányosan is érintheti a munkaközi szünet mértéke, amennyiben azt nem fizeti a munkáltató, mivel adott műszakbeosztáson belül a napi ledolgozott munkaideje kevesebb (kevesebbet dolgozik a hosszabb szünet miatt). Például, 10-18 óráig van beosztva, amelyből 45 perc a munkaközi szünet, így csak 7 óra 15 perc lesz a fizetett munkaideje. Vagy a munkahelyen töltött idő a munkaközi szünet miatt hosszabb lesz, ha a munkában töltött időnek el kell érnie egy meghatározott mértéket. Például, 10.00-18.45-ig van beosztva azért, hogy teljesülhessen a 45 perc munkaközi szünet.

Kérdés: A gépjárművezetők esetében elfogadha­tó-e, hogy a munkaközi szünet naponta akár 2-3,5 óra között van, mert a gépjárműre szerelt tachográf szerint a gépjármű ezen időszak alatt nem volt mozgásban? Például reggel 4 órakor kezd a dolgozó, 10 órakor végez, és a tachográf adatai szerint 2 óra munkaközi szünet volt. Ezt a két órát le kell (lehet) vonni a munkaidőből? Vagyis a munkaidőkeret elszámolásakor csak 4 órát számolunk el munkavégzés címén? Jelenléti ívként elfogadható-e a tachográf adataiból nyert nyilvántartás?

Kérdés: Az osztott munkaidőt a kollektív szerződésben lehet-e szabályozni, vagy csak a munkavállalóval kötött megállapodással? Melyek az osztott munkaidő szabályai az új Mt. szerint?

Kérdés: Társaságunk egy termelő cég, három műszakban foglalkoztatja munkavállalóit, a műszakpótlék kifizetésének minden törvényi feltétele teljesül. Az utóbbi időben a megrendelések megnövekedése miatt bizonyos esetekben rendkívüli munkavégzés (túlóra) elrendelésére került sor. Kérdésem az, hogy a rendkívüli munkavégzés időtartamára jár-e a műszakpótlék is? Azaz aki délutános műszak után, 22 órától 02 óráig túlórázik, vagy az éjszakás bejön 18 órára, annak ezt a négy munkaóráját hogyan kell számfejteni? Mi a helyzet, ha szombaton, pihenőnapra elrendelt rendkívüli munkavégzés keretében vagy vasárnap történik ugyanez?