116 cikk rendezése:
1. cikk / 116 Munkaidő-módosítás változatlan alapbérrel
Kérdés: Jogszerűen megteheti-e a munkáltató, hogy a napi 4 órás munkaidőt napi 8 órára emelje bérváltozás nélkül? Most a bruttó munkabérem 450 000 forint, és ez 8 órás munkaidőnél változatlan lenne.
2. cikk / 116 Munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás – irányítóból beosztott
Kérdés: Nemrégiben egy, az átlagosnál nagyobb felelősséggel járó munkakörre alkalmaztunk egy munkavállalót teljes munkaidős határozatlan idejű munkaviszonyban. A próbaideje már lejárt, de ezt követő néhány hónapos "türelmi idő" után végül le kellett vonnunk a következtetést: sajnos nem tud sikeresen megbirkózni a munkaköri feladataival. Mivel szinte biztos, hogy nem fogadná el a munkaszerződésének más munkakörre történő módosítását, egyelőre erre még nem tennénk neki ajánlatot. Arra gondoltunk, hogy élnénk az Mt. által biztosított lehetőséggel, és a törvény adta maximális keretek között ideiglenesen "átirányítanánk" egy másik munkakörbe, hogy addig is időt nyerjünk, és átgondolhassuk, mi lenne cégünk számára a legmegfelelőbb. Jogszerű lehet-e a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás ilyen esetben, figyelemmel arra, hogy az a munkakör, amit el kellene látnia, lényegében egy beosztotti munkakör lenne ugyanannál a szervezeti egységnél, ahol eddig részben irányítói feladatokat látott el?
3. cikk / 116 Munkakörtől eltérő feladat ellátása – utasításra vagy szerződés/kinevezés módosítással
Kérdés: Az Mt. alapján a közalkalmazottat a munkáltató egyoldalú döntéssel egy éven belül 44 beosztás szerinti napra a kinevezésétől eltérő munkakörben jogosult foglalkoztatni. Jelen esetben "átirányításról" lenne szó. Ha lejár a 44 beosztás szerinti munkanap, van-e lehetőség rá, hogy közös megegyezéssel az átirányítást a felek meghosszabbítsák, esetleg a veszélyhelyzet idejére?
4. cikk / 116 Rendkívüli munkaidő és állásidő – értelmezése munkaidőkeretben
Kérdés: Az Mt. tartalmaz-e olyan tételes szabályt, amely jogalapot ad a munkáltatónak arra, hogy a foglalkoztatási kötelezettségéből eredő beosztás szerinti (rendes) munkaidőben teljesítendő havi óraszám mértékét csökkenthesse annak érdekében, hogy egy munkaidő-beosztástól eltérő (rendkívüli) munkaidőben végzett munka megvalósulása esetén a munkáltató mentesülni tudjon a rendkívüli munka idejére járó időarányos alapbér megfizetésétől? A munkáltató csak a munkaszerződés szerinti havi alapbért és a rendkívüli munka bérpótlékrészét szeretné megfizetni. Ha erre nincs törvényes lehetőség, de a munkáltató mégis csökkentette a beosztás szerinti órák számát (kevesebb rendes munkaidőt osztott be a havi keret mértékénél), akkor ebben az esetben a munkáltató rosszabbul jár-e, mert a rendes munkaórákra járó időarányos alapbéren felül köteles lesz megfizetni a munkavállaló részére egyrészt a beosztani elmulasztott órákért az állásidőre járó időarányos alapbért, másrészt a rendkívüli munkaidőben végzett munkáért az időarányos alapbért és a bérpótlékot? Jól gondolom, hogy a munkavállaló munkaszerződésében szereplő alapbér összege kizárólag csak a rendes munkaidőben végzett munka ellenértéke lehet (EBH2002. 788), tehát "a felek megállapodásával" rendkívüli munka esetén sem az arra járó időarányos alapbért, sem a bérpótlékot nem lehet az alapbér részének tekinteni?
5. cikk / 116 Kötelező részmunkaidő férfiaknak
Kérdés: Igaz az, hogy a gyermek hároméves koráig a munkaviszony részmunkaidőssé módosítását a férjem akkor is kérheti, ha egyébként én vagyok itthon a kisgyermekünkkel fizetés nélküli szabadságon?
6. cikk / 116 Gyermek személyes gondozása és a munkaadói munkaviszony-megszüntetés
Kérdés: A munkavállaló tartósan beteg gyermekére tekintettel a gyermekgondozási segély (GYES) ellátás idejére a munkáltatótól fizetés nélküli szabadságot kért és kapott 2014-ben. 2019 januárjától az anya a GYES-t lemondta, és igényelte a gyermekek otthongondozási díját (GYOD). Fizetés nélküli szabadságát a fentiek okán a munkáltató megszüntetheti, vagy a gyermek tízéves koráig az fenntartható az anya biztosításának szünetelése nélkül? Munkáltatói felmondás esetén a végkielégítés számításánál az Mt. 130. §-a szerinti időt nem említi a törvény. Csak a gyermek hároméves koráig kell a munkaviszonyban töltött időt számolni? A felmondási idő számításánál [Mt. 65. § (3) bek. c) pont] viszont az Mt. 128. és 130. §-a szerint a teljes, akár tíz év fizetés nélküli szabadságot figyelembe kell venni. Mi a helyes eljárás, ha a munkaviszonyt a munkáltató meg kívánja szüntetni?
7. cikk / 116 Részmunkaidő – a beosztás szerinti munkaidő nem arányosítandó
Kérdés: Részmunkaidős munkavállaló esetén a napi 12 órás beosztást kell-e arányosítani, azaz a 4 órás részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalót lehet-e napi 6 órát meghaladó munkára is beosztani?
8. cikk / 116 Fiatalok és kismamák – az egyenlőtlen munkaidő-beosztás korlátai
Kérdés: A hatórás részmunkaidőben foglalkoztatott fiatalkorú, illetve kismama dolgozhat-e nyolc órát, ha a munkaidő-beosztása előre így készült, és egy másik napon csak négy órára van beosztva, vagyis a munkaidőkeretben nem lesz túlórája?
9. cikk / 116 Csökkentett munkaidő – kevésbé csökkenő illetménnyel
Kérdés: Középiskolai pedagógus vagyok, a nyugdíjkorhatárt 2023-ban érem el. 2019. szeptember 1-jétől 60%-os csökkentett óraszámban dolgozom. A munkáltatótól heti 15 órát kértem. Kérdésem, hogy hogyan kell alkalmazni ez esetben az illetményem számítására vonatkozó szabályokat? Mennyi lesz a kötött munkaidőm?
10. cikk / 116 Pihenőnapi túlóra lemondásának következményei
Kérdés: Egy munkáltató alkalmazásában álló munkavállalói csoport tagjai az általános munkarend szerint végzik munkájukat. A munkáltató a munkavállalók részére heti pihenőnapra rendelt el munkavégzési kötelezettséget. A dolgozók a munkakezdésre megjelentek, de a munkáltató csoportvezetője még a munkaidő kezdete előtt szóban közölte, hogy a munkavégzés mégis elmarad. Mivel ez nem beosztás szerinti (rendes) munkaidő volt, így tényleg nem érvényesül a minimális nyolcórás – esetleg négyórás – munkaidő-elszámolás [Mt. 99. § (1) bek.]? Rendkívüli munkaidőben tényleg nincs a munkáltatónak foglalkoztatási kötelezettsége [Mt. 146. § (1) bek.]? Nem jár munkabér ebben az esetben? A munkavállalók ezt a napot a törvény szerint tényleg pihenéssel töltötték el? A jogalkotó ezt így gondolta, vagy csak erre a konkrét tényállásra nem gondolt senki, és ezért nem logikusan lett a törvény szövege megfogalmazva? A jogi szakirodalom úgy fogalmaz, hogy az Mt. 99. §-a tulajdonképpen nem más, mint egy munkaidő-beosztásra vonatkozó törvényi korlát (4-12 óra), amely korlátba kizárólag ebben az esetben mind a rendes, mind a rendkívüli munkaidő tartama (óraszáma) is beleértendő. Így nem lenne törvényi akadálya annak, hogy a dolgozók munkavégzés nélkül is kapjanak pihenőnapi munkabért? Ha a tényállás úgy változna, hogy a pihenőnapon mégis történt volna munkavégzés, de csak négy órában, akkor az általános munkarendben munkát végzők hány óra munkabérre tarthatnának igényt? Csak egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén lehet az elszámolt munkaidő napi mértéke kevesebb, mint nyolc óra, tehát minimum négy óra?