Szabadság kiadása felmondási idő alatt

Kérdés: Egyik munkatársunk felmondással megszüntette a munkaviszonyát, mivel másutt kíván elhelyezkedni. Kérte, hogy a felmondási ideje (40 nap) második felére mentesítsük a munkavégzés alól. Ezt a területi igazgatója jóvá is hagyta, amit ráírt a munkavállaló felmondására, egyben szóban jelezte, hogy e második 20 nap egy részére ki fogják adni az időarányosan még járó szabadságait. Ezt a munkavállaló akkor elfogadta, most viszont kifogásolta, hogy az igazgató engedélye alapján neki nem kell dolgoznia abban a 20 napban, ezért nem lehet szabadságot sem kiadni erre az időre. Olyan szabadságigénylőt adott le, miszerint a még meglévő szabadságait (nyolc nap) a mentesítés előtt szeretné igényelni. Jogos-e a munkavállaló igénye?
Részlet a válaszából: […] A munkavállaló felmondása esetén a felmondási idő egészét munkában kell töltenie, rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége a teljes felmondási idő alatt fennáll. Ettől csak a munkáltató beleegyezésével lehet eltérni, és részben vagy egészében mentesíteni...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2019. július 15.

Szabadság megváltása iránti igény érvényesítése

Kérdés: Hét évig dolgoztam portásként. Szabadságot soha nem kaptam, mindig az volt a válasz, hogy majd elintézzük. Most februárban leszámoltam, megszűnt a munkaviszonyom; rákérdeztem a szabadságra, de azt a választ kaptam, hogy az nem lesz kifizetve. Ügyvéd már kétszer felszólította levélben a céget, de nem fizetnek, mindenféle kifogást találnak. Mi a teendőm, hogy megkapjam, ami jár nekem?
Részlet a válaszából: […] A munkavállalónak a munkában töltött idő alapján minden naptári évben szabadság jár, amely 20 munkanap alap- és változó mértékű pótszabadságból áll [Mt. 115. § (1) bek.]. A szabadságot a munkáltató köteles kiadni, mégpedig általában az esedékessége évében [Mt....[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2018. július 16.

Kerekítés a szabadság számításánál

Kérdés: 2016 novemberében munkahelyet váltottam, és sajnálatos módon a két munkáltató között elveszett egy szabadnapom. Az előző munkahelyemen 2016. november 4-ig dolgoztam, a jelenlegi munkahelyemre pedig 2016. november 7-től vagyok bejelentve. A két időpont között egyetlen hétvége (48 óra) telt el, ami hivatalosan nem tartozik egyik munkáltatóhoz sem. Ez az esetek 99%-ában nem okoz problémát, nekem azonban többszörösen is: egyrészt elestem a hétvégi hazautazási költségtérítéstől (ez a kisebbik baj), másrészt a kerekítés szabályai miatt elveszett egy nap szabadságom. (Az egyik munkahely a 19,4 napot, a másik pedig a 3,45 napot kerekítette lefelé.) Mi a gyakorlat ebben az esetben, hogyan tudnám érvényesíttetni a nekem járó 23. nap szabadságomat?
Részlet a válaszából: […] Az év közben kezdődő vagy megszűnő munkaviszony esetében a szabadság arányos része jár a munkavállalónak. Így jogszerűen jártak el a munkáltatók, amikor egyrészt a november 4-ig fennálló, másrészt a november 7-én kezdődő munkaviszonyban a szabadságot időarányosan...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2017. február 20.