4 cikk rendezése:
1. cikk / 4 Egyenlő bér elve a munkaerő-kölcsönzés során
Kérdés: A kölcsönzött munkavállalónak ugyanannyit kell keresnie, mint a kölcsönvevő azonos munkakörben foglalkoztatott munkavállalójának?
2. cikk / 4 Végkielégítésre való jogosultság felszámolás alatt
Kérdés: Fél éve létesítettem munkaviszonyt a jelenlegi munkahelyemen nem vezető állású munkavállalóként. A munkaszerződésemben kikötésre került, hogy ha a munkaviszonyom bármikor – időkorlátozás nélkül – munkáltatói felmondással szűnik meg, akkor nyolchavi távolléti díjnak megfelelő összegű végkielégítésre leszek jogosult. A munkáltatóm felszámolás alá került, a felszámoló pedig erre hivatkozva felmondott nekem. Megdöbbenve tapasztaltam azonban, hogy végkielégítést egyáltalán nem fizetett a részemre. Azt mondta, hogy annak ellenére, hogy benne van a szerződésemben, nem illet meg a végkielégítés, csak azok a juttatások, amelyek törvény alapján járnak. Jogszerűen tagadta meg a felszámoló a végkielégítés fizetését?
3. cikk / 4 Betegszabadság elszámolása
Kérdés: Dolgozóink 4 havi munkaidőkeretben dolgoznak. Az első két hónapban 6 órás munkarendben hétfőtől péntekig, a következő 2 hónapban pedig 10 órás munkarendben. Az egyik dolgozónk január hóban betegszabadságon és rendes szabadságon is volt. A munkabérét 6 órában bérszámfejtettem, természetesen a betegszabadságot is. A kérdésem az lenne, ha lejár a 4 havi munkaidőkeret, a betegszabadságból fennmaradó 2 órákat hogyan kell elszámolni?
4. cikk / 4 Munkaerő-kölcsönzés és egyenlő bér
Kérdés: 2011. december 1-jétől változtak a munkaerő-kölcsönzés szabályai. Többek között szigorodott az a szabály, hogy milyen feltételekkel kell egyenlő bért fizetni a kölcsönvevő saját munkavállalóinak és a kölcsönzött dolgozóknak. Úgy tudjuk, hogy az új Mt. ismét módosít a szabályokon, mégpedig a munkáltatókra kedvezőbben. Kölcsönvevői szempontból mikortól kell ugyanazokat a juttatásokat (műszakpótlék, éjszakai pótlék, cafeteria) adni a kölcsönözötteknek is?