Szabadságra való jogosultság és a kiadás – ha felmondtak

Kérdés: Helyesen jártunk-e el munkavállalónk bérszámfejtése kapcsán, ha 2018. július 25-étől 2019. szeptember 22-ig fizetés nélküli szabadságon volt második gyermekével (a fizetés nélküli szabadság megszűnését írásban, határidőben bejelentette), és így 2019. szeptember 23-tól október 25-éig bezárólag 22 munkanap előző évi, illetve két nap tárgyévi szabadságot kiadtunk? A munkavállaló 1987-ben született, és összesen két tizenhat éven aluli gyermeke van. 2018-ban szülési szabadságon volt február 7. és július 24. között. 2018. évi szabadságából (23 munkanap [alapszabadság + életkor szerinti pótszabadság], valamint négy nap pótszabadság két gyermek után) öt napot kiadtunk még 2018. év elején, a szülési szabadságot megelőzően. Munkaviszonyát felmondással 2019. október 25-én, a szabadság utolsó napján, 45 napos felmondási idővel megszüntettük. Munkaviszonyának kezdete 2014. január 27. A felmondási időt 2019. október 26-án indítottunk, ami december 9-én járt le. A felmondási idő teljes tartamára a munkáltató a munkavégzési kötelezettség alól a munkavállalót felmentette. A munkavállaló részére kéthavi végkielégítést kifizettünk. Helyesen számfejtettük-e így a járandóságot december 9-éig járó munkanapokra, illetve járt volna-e még szabadságra jutó távolléti díj a fizetés nélküli szabadság megszűnését követően a felmondási idő lejártáig, azaz 2019. szeptember 23-tól december 9-ig?
Részlet a válaszából: […] A munkavállalónak a munkában töltött idő alapján minden naptári évben szabadság jár, amely alap- és pótszabadságból áll [Mt. 115. § (1) bek.]. Munkában töltött időnek minősül egyebek mellett a szabadság, a szülési szabadság, a gyermek gondozása céljából igénybe...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2020. január 14.

Munkaviszony szünetelése – az inaktív idő

Kérdés: Mi számít aktív időszaknak, és mi lehet az inaktív idő a munkaviszonynál? A gyermekgondozási díjon lévő munkavállaló inaktív állományba tartozónak minősül? Ha a munkáltató a felmondási idő időszakára felmenti a munkavégzési kötelezettség alól a munkavállalót, akkor a munkavállaló az inaktív állományba tartozók közé kerül?
Részlet a válaszából: […] A munkajogi tárgyú jogszabályok nem használják az aktív/inaktív idő, illetve állomány megkülönböztetést. A munkajog csupán a munkaviszony szünetelését ismeri. Ez minden olyan időszakot magában foglal, amely alatt a felek között ugyan fennáll a munkaviszony, azonban nem...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2017. április 10.

Beteg hozzátartozó ápolása felmondási idő alatt

Kérdés: A munkáltatóm felmondott, jelenleg felmondási időmet töltöm. Súlyosan beteg férjemet ápolom. Orvosi papírral fordultam a munkáltatómhoz, hogy a felmondási idő teljes egészére mentesítsen a munkavégzés alól, de a munkáltatóm ezt megtagadta. Mit tehetek?
Részlet a válaszából: […] A munkáltató a felmentési idő felére köteles a közalkalmazottat a munkavégzés alól mentesíteni [Mt. 70. § (1) bekezdés]. A teljes időre szóló mentesítés a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozik. Az, hogy a férje betegségére tekintettel a munkáltató ezt nem...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2015. november 2.

Munkáltatói jogutód nélküli megszűnés és a gyermekgondozás céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság

Kérdés: Az elmúlt három évben otthon voltam két kisgyerekemmel, és jelenleg is GYED-et kapok még kb. fél évig. A munkáltatómtól a múlt hónapban levelet kaptam, amiben tájékoztatott, hogy a cég megszűnik, jogutódja nem lesz, velem pedig elszámolnak. Azt olvastam, hogy ilyen esetben úgy kell tekinteni, mintha a munkáltató felmondott volna nekem, így végkielégítést is kapnom kell, mivel már négy éve áll fenn a munkaviszonyom, és felmondási időt is fel kell számítani. A munkáltató azonban felmondási időt egyáltalán nem akar nekem fizetni. Mit tehetek, hogy megkapjam a felmondási időre járó távolléti díjat is?
Részlet a válaszából: […] Valóban, ha a munkáltató jogutód nélkül megszűnik, a munkavállalókkal való elszámolásnál általában úgy kell eljárnia a munkáltatónak, mintha a jogviszony munkáltatói felmondással szűnt volna meg. Így a munkavállalót végkielégítés illeti meg [Mt. 77. § (1) bek. b)...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2014. szeptember 1.