638 cikk rendezése:
1. cikk / 638 Munkaadó által biztosított díjazási jogcímek
Kérdés: Társaságunknál nagyon sok olyan típusú bérelem van, ami speciális körülmények közötti munkavégzéshez kapcsolódik (pl. bizonyos munkaruha viseléséhez vagy hideg munkakörnyezethez stb.), és ezeket jelenleg alapbér-kiegészítésként fizetjük meg a munkavállalóknak, egyedi megállapodások alapján. A hosszú távú célunk, hogy ezek az egyedi (kevés személyt érintő) bérelemek ne képezzenek számítási alapot azon juttatásoknál, melyeket szintén önként vállal a munkáltató, de azok mindenkinek járnak (pl. 13. havi fizetés). Megoldás lehet, ha a jövőben pótlékként kezeljük ezeket a bérelemeket? Egyáltalán mi a különbség a között, hogy valamit alapbér-kiegészítésként vagy pótlékként (fix összegű) fizetünk meg?
2. cikk / 638 Munkába járás – a költségtérítésének differenciálhatósága
Kérdés:
Munkába járás költségtérítése körében cégünk jelenleg egységesen 18 Ft/km támogatást fizet minden érintett munkavállalójának. Differenciálható-e szabályosan a támogatás mértéke a munkavállalók között úgy, hogy például a távolabbról – X km felett – bejáró dolgozóknak nagyobb összegű térítést fizet? Esetleg kapcsolhat-e ehhez munkakört is, tekintve, hogy egy operátornak anyagilag nagyobb megterhelést jelent az üzemanyag önerőrészének kifizetése, mint egy magasabb beosztású, és ezáltal jobban is kereső munkatársnak? Belső szabályzat készítése szükséges?
3. cikk / 638 Munkaviszony felmondása telefonon
Kérdés: Próbaidőn voltam az új munkaviszonyomban. Az egyik délután, épp, amikor nem voltam beosztva munkavégzésre, a felettesem telefonon közölte velem, hogy másnap már nem kell mennem dolgozni. Tudom, hogy próbaidő alatt nem kell megindokolni a munkaviszony megszüntetését, de ezt az eljárást nem érzem helyénvalónak. Lehet-e ilyenkor bármit is csinálni?
4. cikk / 638 Munkaszerződés-módosítás ráutaló magatartással
Kérdés: A felek szerződéskötéskor 500 000 Ft havi munkabérben állapodtak meg azzal, hogy egy év elteltével ezt módosítják, miszerint a havi munkabér 300 000 Ft-ra csökken, és mellette a munkavállaló teljesítményarányosan jogosult lesz legfeljebb 300 000 Ft teljesítménybérre. Egy év elteltével a munkáltató e-mailen és szóban jelezte a munkavállaló számára, hogy a teljesítménybérezés bevezetését későbbi időpontra tolná, tekintettel arra, hogy a teljesítmény mérésének feltételrendszere még nem került véglegesítésre, egyúttal a munkavállalót év végén egy alkalommal jutalomban részesíti (13. havi fizetés), mely egyébként a teljesítménybérben (is) részesülő munkavállalóknak nem kerül a munkáltatónál kifizetésre. A munkavállaló a fentieket tudomásul vette, a vonatkozó bérjegyzéket minden hónapban kézhez vette. A felek "megállapodását" soha nem kifogásolta. A pozíciójához kapcsolódó (új pozíció volt a munkavállaló belépésekor) teljesítményelvárások kidolgozásában maga is részt vett. Írásbeli szerződésmódosítás nem készült.
1. Létrejött-e a felek között a munkaszerződés szóbeli vagy ráutaló magatartással történő módosítása? A felek munkajogviszonya a belépéstől számított 30 hónap elteltével (egy év + 18 hónap) közös megegyezéssel megszűnt, amelyben a felek abban is megállapodtak, hogy elszámoltak egymással; igényt/követelést a jövőben sem érvényesítenek.
2. Jogszerűen támadja-e meg a munkavállaló a közös megegyezést arra hivatkozással, hogy tévedésben volt (a tévedését a munkáltató okozta), és követelheti-e visszamenőleg a 18 hónapra eső teljesítménybért (18 × 300 000 Ft)?
3. Ha igen, a két alapbér közötti, a munkavállalónak megfizetett különbség (havi 200 000 Ft) milyen jogcímen érvényesíthető (számítható be) a munkavállalóval szemben?
1. Létrejött-e a felek között a munkaszerződés szóbeli vagy ráutaló magatartással történő módosítása? A felek munkajogviszonya a belépéstől számított 30 hónap elteltével (egy év + 18 hónap) közös megegyezéssel megszűnt, amelyben a felek abban is megállapodtak, hogy elszámoltak egymással; igényt/követelést a jövőben sem érvényesítenek.
2. Jogszerűen támadja-e meg a munkavállaló a közös megegyezést arra hivatkozással, hogy tévedésben volt (a tévedését a munkáltató okozta), és követelheti-e visszamenőleg a 18 hónapra eső teljesítménybért (18 × 300 000 Ft)?
3. Ha igen, a két alapbér közötti, a munkavállalónak megfizetett különbség (havi 200 000 Ft) milyen jogcímen érvényesíthető (számítható be) a munkavállalóval szemben?
5. cikk / 638 Felmondás a kölcsönzött munkavállaló részéről
Kérdés: Munkaerő-kölcsönzés keretében dolgozom határozatlan idejű munkaszerződéssel. A kölcsönvevőnél megürült egy másik pozíció, amelyet szívesen elfoglalnék. A kölcsönbe adóm ezt nem támogatja, és nem teszi lehetővé. Megszüntethetem-e erre hivatkozva a munkaviszonyomat?
6. cikk / 638 Azonnali hatályú felmondás – a szubjektív jogvesztő határidő
Kérdés: Tudomásunkra jutott, hogy munkavállalónk házastársa konkurens cégének termékeit ajánlgatja az ügyfeleinknek, ezekről folyamatosan, minden héten kapunk visszajelzést. Ez sem etikai, sem üzleti szempontból nem elfogadható, ráadásul cégünk jó hírneve is sérül. Számos ügyféltől rendelkezünk bizonyítékkal erre vonatkozóan. Agond csupán az, hogy az azonnali hatályú felmondáshoz szükséges tizenöt napos határidőből kicsúsztunk megítélésünk szerint, mivel mindezt régebb óta tudjuk. Mit tehetnénk ebben az esetben?
7. cikk / 638 Munkaerő-kölcsönzés öt évet meghaladóan
Kérdés: A jogszabályok szerint öt évig lehet valakit munkaerő-kölcsönzés jogviszonyban foglalkoztatni. Mi történik az ötödik év lejártával? Felmondással kell megszüntetni a jogviszonyt munkáltatói oldalról úgy, hogy a felmondás indoka az öt év lejárta, és így a jogviszony vége éppen az ötödik év betöltése kell legyen? Vagy automatikusan megszűnik az ötödik év leteltével a jogviszony, mint egy határozott idejű jogviszony? Mi történik, ha valakit ebben az időpillanatban gyermekszülés miatt fennálló felmondási védelem véd? Ez csak abban az esetben számítana, ha a felmondás a lehetőség a megszüntetésre, ha azonban automatikusan történik a megszüntetés a jogszabály alapján az öt év miatt, akkor nem, miután az nem felmondás?
8. cikk / 638 Munkabérből levonás munkaadói kárigény esetén
Kérdés: Az egyik munkavállalónk által használt kamion üzemanyag-fogyasztása néhány fuvar alatt a korábbi átlag háromszorosára emelkedett ugyanazokon az útvonalakon úgy, hogy közben a szállított áru súlya mintegy 50%-kal csökkent. Akamionnak műszaki problémája nincs, így teljesen egyértelmű, hogy az üzemanyaggal a munkavállaló "rendelkezett". Ilyen esetben az okozott kárt közvetlenül levonhatjuk a munkabéréből?
9. cikk / 638 Alacsonyabb alapbér a próbaidőre – az egyenlő bánásmód kérdése
Kérdés: Cégünknél ismét munkavállalókat veszünk fel, és természetesen próbaidőt is ki fogunk kötni a munkaszerződésekben. Mivel nem tudjuk előre, hogyan dolgoznak, bele is kell tanulniuk a munkafolyamatokba, ezért nem fognak olyan hatékonysággal dolgozni, ahogyan a többiek. Jogszerűen megtehetjük-e, hogy amíg a próbaidő tart, addig nem fizetünk ugyanannyit nekik, mint a korábban már ugyanazt a munkát ellátó munkavállalóknak?
10. cikk / 638 Munkáltatói jogkör – az átruházhatóság végrehajtóknál
Kérdés: A Vht. 231. §-ának (1) bekezdése alapján a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar (MBVK) hivatali szervének alkalmazottai felett kizárólag a miniszteri biztos gyakorolja a munkáltatói jogokat, amennyiben kinevezésre kerül. A fenti rendelkezés alapján a miniszteri biztos jogszerűen delegálhatja-e az Mt. 20. §-a alapján a munkáltatói jogkör gyakorlását az MBVK hivatali szervének vezetőjére? Különös tekintettel arra, hogy az Mt. 20. §-ának (3) bekezdése alapján úgyis érvényes lesz a hivatali szerv vezetője által a munkáltató nevében tett jognyilatkozat, amennyiben a miniszteri biztos jóváhagyja. A munkáltatói jogkör delegálása eseti vagy akár általános is lehet a miniszteri biztos által? Amennyiben lehetséges a delegálás, mennyivel korábban kell erről az érintett munkavállalót tájékoztatni? Például adott felmondás aláírási jogát delegálja a miniszteri biztos, akkor elég a felmondásban tájékoztatni a munkavállalót?