7 talált cikk a hulladek kifejezésre

Kérdés: Társaságunk fő profilja hulladékgyűjtés és -szállítás. Tehergépkocsi-vezető munkakörben dolgozó kilenc munkavállalónk közül ketten elérték az öregséginyugdíj-korhatárt, de továbbra is szeretnének aktívan dolgozni, és társaságunk továbbra is foglalkoztatni kívánja őket. A társaság döntése alapján nyugdíjas munkavállalóink bruttó munkabérét előzetesen a munkavállalóval közös megegyezéssel csökkentettük addig a mértékig, ameddig a nettó munkabére ugyanannyi lett, mint korábban, illetve a többi nem nyugdíjas státuszú munkavállaló esetében. Helyes-e a megítélésünk – különösen az Mt. 12. §-ában szabályozott egyenlő bánásmód követelményére tekintettel – a nyugdíjas munkavállalóink bruttó munkabérének közös megegyezéssel történő csökkentését illetően, amelynek alapján az eltérő levonások miatt (a nyugdíjasok ugyanis mentesülnek a 18,5 százalékos társadalombiztosítási járulék alól) ugyanannyit kapnak kézhez, mint az ugyanebben a munkakörben dolgozó nem nyugdíjas státuszú munkavállalók? Az egyik nyugdíjas munkavállaló előzőleg és utólagosan is szóban sérelmezte a bruttó munkabérének csökkentését, mert állítása alapján más munkáltatóknál a nyugdíjas munkavállalók többet keresnek. Sérti-e társaságunk döntése az egyenlő bánásmód követelményét, amennyiben nyugdíjas státuszú munkavállalóink bruttó munkabére kevesebb, nettó munkabére viszont forintra ugyanannyi, mint nem nyugdíjas státuszban álló, ugyanezen munkakörben dolgozó munkavállalóinknak?

Kérdés: A munkavállalónkat azon kaptuk, hogy fénymásoláshoz szükséges üres lapokat csomagol el. A vizsgálat során bevallotta, hogy már fordult elő ilyen, sőt, írószereket is vitt már haza, de azzal védekezett, hogy csupán néhány, alkalmanként 50-60 papírlapról volt szó, illetve csekély számú és értékű írószerekről (toll, ceruza, iratkapocs). Megítélésünk szerint a munkáltató tulajdonában lévő, munkavégzés céljából használt eszközök eltulajdonítása akkor sem megengedhető, ha azok értéke nem jelentős, azok fogyóeszköznek minősülnek, ezért a törvényes határidőben azonnali hatállyal felmondtunk neki. A munkavállaló ezzel egyértelműen megkárosította a munkáltatót. Megítélésük szerint jogszerűen jártunk el?

Kérdés: A munkavállaló határozatlan idejű munkaviszonyát felmondással szüntette meg a munkáltató arra való hivatkozással, hogy napi rendszerességgel több alkalommal kijár az üzemből dohányozni törzsidőben, azaz munkavégzési idejében a munkahelyét engedély nélkül elhagyja. A munkavállaló a tényt, hogy napi rendszerességgel napi két-három alkalommal jár ki az üzemből dohányozni, nem tagadja, azonban arra hivatkozik, hogy ezt a gyakorlatot a munkáltató tartósan nemcsak neki, hanem más munkavállalóknak szankció nélkül eltűrte és jelenleg is eltűri, figyelmeztetésben sem szóban, sem írásban korábban nem részesült. Alappal támadható-e a felmondás akár arra hivatkozással, hogy ha a munkavállaló éveken keresztül eltűrte, hogy a munkavállaló kijár a munkaidejében dohányozni a gyáron kívülre, akkor erre nem lehet jogszerűen felmondást alapítani, ugyanis a felmondásnak a felmondás indokaként megjelölt kötelességszegésnek időben kapcsolódni kell a felmondás közléséhez? Ezt az álláspontot olvastam egy munkajogi szakembertől, de nem találtam erre vonatkozó konkrét bírói gyakorlatot. Ha alapos ezen vagy más jogi indokból a felmondás jogszerűtlensége, kérem – ha ilyenről tudásuk van –, hogy a válaszukkal együtt konkrét döntvényszámokat is adjanak meg.

Kérdés: Hulladékgazdálkodással foglalkozó cégünk rendeltetése folytán munkaszüneti napon is működőnek minősül. Kollégáink a reggeli műszakot munkaszüneti napon is hajnali négy órakor kezdik. Milyen pótlék jár a munkaszüneti napon munkát végző munkavállalók részére?

Kérdés: Veszélyes hulladék szállításával foglalkozó cég benzinkutakról szállítja el a veszélyes hulladékot a kezelőtelepekre. Mindezt belföldön végzi. A sofőr és a kocsikísérő hétfőn elindul, és általában 3-4 napig is eltart egy kör, mire visszatér a cég telephelyére. Esetükben a belföldi kiküldetés költségtérítése (napidíj) adható juttatás, vagy kötelezően el kell számolni a telephelytől távol töltött napokra? Illetve milyen dokumentációval kell az elszámolást alátámasztani? Továbbá a 437/2015. Korm. rendelet szerint, a rendszeresen kiküldetést teljesítő munkavállalónak a munkáltató havi átalányt állapíthat meg. Ennek összegét az egy napra megállapított napidíjátalány és a havi átlagban kiküldetésben töltött naptári napok figyelembevételével kell meghatározni. A rendeletből idézett részt úgy kell értelmezni, hogy ha minden hónapban átlagban kb. 15 napot távol töltenek a munkavállalók a telephelytől, akkor automatikusan 15 napra el lehet számolni a napidíjat, függetlenül attól, hogy bizonyos hónapokban lehet, hogy több, lehet, hogy kevesebb a távol töltött napok száma? Milyen dokumentációval kell az átalánydíjas elszámolást alátámasztani. Esetlegesen egy szabályzat elegendő?

Kérdés: Cégünktől rendszeresen szállítanak el fémhulladékot külső fuvarozók. Egyik alkalommal, miután a szállító jármű kihajtott a cég telephelye előtt futó közútra, a hulladék egy része oda lehullott, és az épp dolgozni igyekvő egyik munkavállalónk autójával áthajtott az egyik fémdarabon. Ennek következtében durrdefektet kapott, és bár ő maga szerencsére nem sérült meg, de az autója több helyen is rongálódott. A munkavállaló most kártérítési igényt nyújtott be, arra hivatkozva, hogy munkába jövet következett be a kár, és ezért a munkáltató köteles azt megtéríteni. Alapos lehet a követelése?

Kérdés: Hulladékszállítással és hulladéklerakó kezelésével foglalkozó cég besorolható-e idényjellegű tevékenységűnek, mivel tavasztól őszig jelentősen több munkát végez (zöldhulladék-szállítás is van)? A munkaidőkeret tartamát szeretnénk a leghosszabb időtartamra (6 hó) felemelni. A munkavállalók munkaideje heti 40 óra, egy műszakos, és nincs kollektív szerződésünk. Tavasztól őszig 10-11 órát is dolgoznak, viszont télen nincs meg a 8 óra sem. Így a 6 havi munkaidőkeret kiegészítené a keretben letöltendő munkaidőt. Van erre lehetőség?