9 talált cikk a hozzájárulás , munkaszerződés , végkielégítés kifejezésre

Kérdés: Munkáltatói felmondással megszüntettük egyik munkavállalónk jogviszonyát, és 30 napos felmondási időre felmentettük a munkavégzés alól. Viszont pár nappal később kiderült, hogy egy váratlan megrendelés miatt újra tudnánk foglalkoztatni. Lehetséges, hogy a felmentési idejét töltő munkavállalóval új munkaszerződést kössünk, és párhuzamosan két jogviszonyban foglalkoztassuk, amíg az első meg nem szűnik?

Kérdés: Az Mt. 61. §-ának (3) bekezdése a munkaszerződés kötelező módosításának esetét nevesíti. Eszerint, ha az ott leírt feltételek fennállnak, a munkáltató hozzájárulása nélkül is, a munkaszerződés 4 órás részmunkaidőre módosul. Amennyiben a munkáltató a munkaszerződés szerinti munkakörben részmunkaidőben nem tudja a munkavállalót foglalkoztatni, mivel a munkavállaló vezetőként egyedül tölti be az adott munkakört, amelynek feladatait (mennyisége, sajátossága miatt) nem lehetséges részmunkaidőben ellátni, a munkát pedig másként nem tudja megszervezni, hiszen más munkavállaló ugyanezt a munkakör nem tölti be, tehát a feladatokat nem lehet szétosztani, felmondással [az Mt. 66. § (6) bekezdésének megtartásával] megszüntethető-e a munkavállaló munkaviszonya? Ha igen, akkor a végkielégítés alapjául szolgáló távolléti díjnál a részmunkaidőre megállapított alapbérrel kell számolni?

Kérdés: Közalkalmazottaink hozzájárultak a Módtv. szerinti, Mt. hatálya alatti tovább-foglalkoztatásukhoz. A nők negyven év szolgálati idővel igénybe vehető, valamint az öregségi nyugdíjhoz szükséges feltételekkel rendelkeznek, eddig azonban nem kívántak vele élni. Mivel 2020. november 1. napjával a munkaviszony mellett "büntetlenül" igényelhetik a nyugdíjazást, a jogviszonyuk megszüntetését 2020. október 31. napjával kérnék. Így végkielégítést kapnának, 2020. november 1. után pedig a nyugdíj folyósítása mellett újra visszajönnének dolgozni. Jár-e így részükre a végkielégítés, mivel ők kérik a jogviszony megszüntetését? Módosíthatják-e a hozzájáruló nyilatkozatot, és ennek megfelelően a törvény erejénél fogva szűnik meg a jogviszony, amely alapján jár-e részükre a végkielégítés? Mivel hozzájárultak a továbbfoglalkoztatáshoz, ez esetben nekik kell indítványozni a jogviszony megszüntetését felmentéssel vagy közös megegyezéssel? Melyen ellátásra lehetnek így jogosultak (felmentési idő, végkielégítés)?

Kérdés: Településünkön az önkormányzatunknál közalkalmazotti jogviszonyban foglalkoztatott fogorvossal és fogászati asszisztenssel láttuk el a fogászati alapellátást. A fogorvosunk jogviszonya nyugdíjba vonulása okán felmentését követően 2019. augusztus 6. napjával megszűnt. A fogászati asszisztensünk maradt. A továbbiakban nem szeretnénk közalkalmazott fogorvost alkalmazni, hanem vállalkozás által biztosítanánk a fogászat további működését. Jelenleg a helyettesítést is vállalkozás látja el, akikkel 2020. február 29-ig van szerződésünk. Az asszisztens az eredeti helyén foglalkoztatva van. A 313/2011. Korm. rendelet 13/A. §-a értelmében, ha a közalkalmazotti jogviszonyban álló háziorvos közalkalmazotti jogviszonya megszűnik, a praxisjog elidegenítésére a jogviszony megszűnését követő hat hónap alatt van lehetőség. Tehát a volt fogorvosunk még 2020. február elejéig értékesítheti, ha tudja, a praxisjogát. Az asszisztensünk foglalkoztatása február végéig biztosított. A jelenleg helyettesítő vállalkozó esetleg átvenné a fogászati asszisztenst alkalmazásba a saját vállalkozásába március 1-jétől. Hogyan adható át a közalkalmazott továbbfoglalkoztatásra? Hisz nem szűnik meg a munkáltató, mert az önkormányzat továbbra is létezik, csak más formában szeretné ellátni a feladatot. A Kjt. 25. §-a (1) bekezdésének d) pontja és a 25/A. §-a ebben a helyzetben alkalmazandó-e? Ha elfogadja, és a másik munkáltatónál történő további foglalkoztatásához hozzájárul, akkor az átadás időpontját megelőző nappal megszűnik a közalkalmazotti jogviszonya, azt követő naptól pedig alkalmazza az átvevő munkáltató. Ez esetben, ha jól gondoljuk, nem jár részére végkielégítés a Kjt. 37. §-a (2) bekezdésének c) pontja alapján. Amennyiben nem fogadja el a továbbfoglalkoztatást, akkor az átadás napját megelőző nappal vagy az átadás tervezett napjával szűnik meg a közalkalmazotti jogviszonya? Ez utóbbi esetben a végkielégítés összegének felére válik jogosulttá a Kjt. 37. §-ának (9) bekezdése alapján – a felsorolt kivételektől eltekintve?

Kérdés: Az Mt. 58. §-ában foglaltakra figyelemmel a felek a munkaszerződést megegyezéssel módosíthatják. A cég telephelyén levő áruház az önkormányzat által lebontásra kerül, ezért az egység megszűnik. Az egységvezető 1979. április 17-én kiállított szakmunkás-bizonyítványa szerint "háztartási felszerelés eladó", továbbá 1988. június 14-én boltvezetői szakvizsgát tett. A munkáltató a működési területén az egyik fióktelepén lévő élelmiszerboltban egységvezetői állást ajánlott fel ugyanazon munkabér fejében a munkavállaló részére. A munkavállaló a felajánlott állást nem fogadja el azzal az indokkal, hogy a szakmája szerint nem élelmiszer-eladó. Kéri, hogy a munkáltató mondja fel a munkaviszonyát, és fizesse ki a munkaviszony megszűnésével kapcsolatban felmerülő járandóságait, így különösen a végkielégítést. A cég az említett helyen foglalkoztatni tudja a munkavállalót vezetői állásban, ugyanazon munkabérért, ezért nem kíván felmondani neki. A munkavállaló a jelenlegi és a felajánlott munkahelyre is csak utazással tud eljutni. Jogszerű-e a munkavállaló kérése a fentiek alapján? Mi a teendő ebben az esetben, tekintettel arra, hogy a munkaszerződés-módosítást neki is alá kell írnia?

Kérdés: A munkáltatóm hónapok óta nem fizette ki a munkabérünket. A múlt héten azzal a javaslattal állt elő, elkerülendő, hogy a cégnek baja legyen: írjunk alá átvételi elismervényt, miszerint megkaptuk a munkabérünket. Egyidejűleg pedig írjunk egy kölcsönszerződést, amiben az szerepel, hogy a ki nem fizetett összegnek megfelelő pénzt adtuk kölcsön a cégnek. Így most már nem munkabérrel, hanem kölcsönnel tartozna nekünk. A munkáltató szerint ezzel a módosítással akkor is jobban járunk, ha cég esetleg csődbe menne. Valóban igazat mondott, vagy ezzel rosszabb pozícióba kerülnénk?

Kérdés: Társaságunk felszámolás alá került. A cégvezető azzal a kérdéssel fordult hozzánk, hogy mikor kapja meg azt a munkabérét, melyet még a felszámolás elrendelése előtt nem fizettünk ki a részére. Jogos-e a cégvezető követelése, kifizethető-e részére a felszámolás alatt a korábban elmaradt munkabére?

Kérdés: Cégem hamarosan felszámolás alá kerül. Erről tájékoztattam a munkavállalóimat is, akik azzal a kérdéssel fordultak hozzám, hogy amennyiben a felszámoló megszünteti a munkaviszonyukat, akkor az elmúlt két hónapban ki nem fizetett munkabérüket milyen módon kapják meg a felszámolótól, s ehhez nekik kell-e bármilyen kérelmet benyújtani valahová, illetve a kérelem benyújtásának van-e valamilyen díja?

Kérdés: Raktáros munkakörben foglalkoztatott munkavállalónk egészségkárosodásának az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet által megállapított mértéke 49%. Mivel jelenlegi munkakörét erre tekintettel nem tudja ellátni, számára más munkakört ajánlunk fel. A munkakör könnyű fizikai munkával járna, más munkakört sajnos nem tudunk biztosítani. A munkavállaló jelenlegi bére sem változna. Ha a munkavállaló nem fogadja el a felajánlott munkakört, megszüntetheti-e a munkáltató a munkaviszonyt rendkívüli felmondással az Mt. 96. §-a alapján? Jár-e a munkavállalónak végkielégítés, illetve felmondási idő, ha nem írja alá a munkaszerződés-módosítást? Kötelező-e a munkáltatónak a hatályos jogszabályok szerint rehabilitációs eljárást lefolytatni?