4 cikk rendezése:
1. cikk / 4 Utazás az ügyfelek között – munkaidő és költségtérítés
Kérdés: Meg kell-e térítenie a munkáltatónak az egyik ügyféltől a másik ügyfélhez történő utazás költségeit? A cég dolgozói a munkáltató által biztosított céges gépjárművel az egyik ügyféltől a másik ügyfélig olykor 100-150 km-t is megtesznek egy napon belül. Egy nap több ügyfélhez is el kell utazniuk a szerelő kollégáknak. A gépkocsit a munkáltató üzemelteti, beleértve az üzemeltetési költségeket is (pl. benzin). Kötelező-e a munkáltatónak valamilyen költségtérítés jellegű juttatással a két munkavégzési hely közötti odautazás költségeit megtéríteni a munkavállaló részére?
2. cikk / 4 Utazási idő munkaidőként történő figyelembevétele
Kérdés: Munkavállalónk munkaszerződésében munkahelyként a munkáltató pomázi székhelye szerepel. A munkavállaló időszakonként külföldi kiküldetést teljesít pozsonyi üzleti partnerünknél. A kiutazás kétféleképpen történhet: saját autóval otthonról, vagy kulcsos autóval, a munkáltató székhelyéről történő indulással. Az utazási idő munkaidőnek minősül-e, figyelemmel arra is, hogy a kiküldetés idejébe egyébként beszámít? Ha igen, kell-e ilyen esetben rendkívüli munkaidőért pótlékot fizetni?
3. cikk / 4 Képzés költségeinek viselése és a díjazásra való jogosultság
Kérdés: 2015. februárban egy hétig (hétfőtől péntekig) a munkáltató által szervezett tanfolyamon kellett részt vennem Budapesten, ami nem szerepel a munkaszerződésemben mint munkavégzési hely. A képzés során az utazási idő a munkaidő-beosztás szerinti munkaidőn kívülre esett. A munkáltató csak a hétfői odautazást, illetve a pénteki hazautazást fizette ki, de én mindennap hazautaztam vonattal, majd másnap vissza a képzésre. A munkáltató nem tájékoztatott, hogy szállást igényelhetek. Jár-e nekem munkabér az utazással eltöltött időre, tekintettel arra, hogy én szállást a munkáltatótól nem kértem és nem is kaptam?
4. cikk / 4 Kiküldetés utazási idejére járó díjazás
Kérdés: A régi Mt. szerint a munkavállalónknak, ha utazási ideje munkaidő-beosztás szerinti munkaidején kívül esett, akkor erre az időre személyi alapbérének 40%-a illette meg. Az új Mt.-ben nem találok erre utaló paragrafust. Kérdésem, hogy július 1. után hogyan kell kezelni ezt az időt? A dolgozónak semmilyen díjazás nem jár erre az időre, vagy rendkívüli munkaidőnek számít, és annak megfelelően kell elszámolni? Ezentúl külföldi kiküldetés esetén, ha az utazás a munkavállaló munkaidején kívül esik, kell-e valamilyen díjazást fizetni vagy szabadidőt biztosítani?
