Munkavégzés szabadság alatt "rugalmas" munkarendben

Kérdés: Igazgatóságunk dolgozói valamilyen szinten "rugalmas" munkarendben dolgoznak, ami annyit jelent, hogy kártyás beléptetőrendszer méri a munkahelyen töltött időt, és a napi munkaidő feletti esetleges túlórák tetszőleges későbbi időpontban "elhasználhatók" (például úgy, hogy korábban megy haza, vagy reggel később érkezik). Illetve az esetleges mínuszórákat később le kell dolgozni. Szabályszerű-e, ha a dolgozó bejön a szabadsága alatt munkát végezni, de nem egész napra, hanem például 3-4 órára, viszont aznapra nem törlődik a szabadsága, hanem jóváíródik a kártyáján a bent töltött 3-4 óra, amit későbbi tetszőleges időpontban természetesen el tud használni? Fontos, hogy mindez nem a munkáltató utasítására, hanem a dolgozó kérésére történik. Szabályos-e ez így, vagy ilyen esetben az Mt. szabadságmegszakításra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni?
Részlet a válaszából: […] ...megszakításának minősül [Mt. 123. § (5) és (7) bek.]. Ez akkor is így van, ha az adott napi munkavégzésre nem a munkáltató utasítására került sor, de a munkavállaló teljesítését a munkáltató tudomásul veszi. Annak viszont nincs akadálya, hogy a felek –...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2022. augusztus 9.

"Szabadidős" programok rendkívüli munkaidőnek minősülése

Kérdés: A munkaidőn kívüli elfoglaltságok (pl. meetingek, személyzeti gyűlések) esetén kötelezővé tehető-e a jelenlét (pl. pihenőnapon)? Szankcionálható-e a távolmaradás? Megtagadhatja-e a munkavállaló a jelenlétet abban az esetben, ha például reggel 6-kor kezdődik a meeting, de délután műszakban van 14 órától vagy este 22 órától?
Részlet a válaszából: […] Amennyiben az említett rendezvényeken való részvétel a munkavállaló munkaviszonyából eredő kötelezettség, akkor ezek ideje munkaidőnek számít. Nem munkaidőn kívüli fakultatív elfoglaltságról van ekkor szó. Ha a beosztás szerinti rendes munkaidőn kívüli időpontra esnek...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2019. augusztus 26.

Rugalmas munkaidő-beosztás

Kérdés: A kötelezően a munkahelyen töltendő törzsidőből és a munkavállaló döntése alapján a peremidő alatt szabadon beosztható munkaidőből álló munkarend esetén minősíthető-e a peremidőben történő munkavégzés rendkívüli munkaidőnek, vagy csak a peremidő kezdete előtti, illetve végét követő időszakra, illetve a heti pihenőnapra eső munkavégzés minősül ilyennek? Kell-e ilyenkor munkaidőkeretet alkalmazni, vagy elegendő egy, a rugalmas munkarendre vonatkozó munkáltatói szabályzatban meghatározott elszámolási időszak? Korlátozhatja-e a munkáltató annak mértékét, hogy az egyes elszámolási időszakokra eső többletmunkaidőből mennyi az a legmagasabb mérték, amelyre a munkavállaló a következő elszámolási időszakban mentesülhet a munkavégzési kötelezettsége alól? Illetve – fordítva – előírhatja-e, hogy mennyi az a maximum időtartam, amely átvihető a következő elszámolási időszakra?
Részlet a válaszából: […] ...a) pontjaalapján. A munkaidőkeret a munkáltató általi munkaidő-beosztáshozkapcsolódik, amikor a napi munkaidő ingadozása a munkáltatói utasításon alapul,s így – megfelelő garanciák nélkül – sértheti a munkavállalók érdekeit. Azelszámolási időszak viszont...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2008. május 19.