Munkaidő-elszámolás betegszabadság esetén

Kérdés: Ledolgozott óraszámmal kapcsolatban kérném a segítségüket. Gondozóházban 8 órás takarítói munkakörben dolgozó 2019. decemberi beosztása: 1. délután, 2-5. szabadság; 6. pihenő; 7-8. délután; 9-10. pihenő; 11-13. délután; 14-15. pihenő; 16-17. délután; 18. pihenő; 19. délelőtt; 20-22. délután; 23-25. pihenő; 26-27. délután; 28-29. pihenő; 30-31. délután. Összesen ez a kötelező óraszám 160 óra. A munkavállaló azonban megbetegedett, így december 13-31-ig betegszabadságon volt. December 1-jétől 12-ig a beosztás változatlan volt. A gondozóház vezetője az elszámolólapján már 184 órát írt, így 24 óra túlórát (rendkívüli munkavégzést) állapított meg. Önök szerint ez így helyes?
Részlet a válaszából: […] ...beosztása is ennyi órát tartalmazott. Mivel a december 1-12. közötti időszak a beosztásnak megfelelően valósult meg, a kérdésben jelzett túlóra csak a december 13-31. közötti időszak elszámolása miatt keletkezhetett, amikor a munkavállaló betegszabadságon volt....[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2020. március 24.

Pihenőnapi túlóra lemondásának következményei

Kérdés: Egy munkáltató alkalmazásában álló munkavállalói csoport tagjai az általános munkarend szerint végzik munkájukat. A munkáltató a munkavállalók részére heti pihenőnapra rendelt el munkavégzési kötelezettséget. A dolgozók a munkakezdésre megjelentek, de a munkáltató csoportvezetője még a munkaidő kezdete előtt szóban közölte, hogy a munkavégzés mégis elmarad. Mivel ez nem beosztás szerinti (rendes) munkaidő volt, így tényleg nem érvényesül a minimális nyolcórás – esetleg négyórás – munkaidő-elszámolás [Mt. 99. § (1) bek.]? Rendkívüli munkaidőben tényleg nincs a munkáltatónak foglalkoztatási kötelezettsége [Mt. 146. § (1) bek.]? Nem jár munkabér ebben az esetben? A munkavállalók ezt a napot a törvény szerint tényleg pihenéssel töltötték el? A jogalkotó ezt így gondolta, vagy csak erre a konkrét tényállásra nem gondolt senki, és ezért nem logikusan lett a törvény szövege megfogalmazva? A jogi szakirodalom úgy fogalmaz, hogy az Mt. 99. §-a tulajdonképpen nem más, mint egy munkaidő-beosztásra vonatkozó törvényi korlát (4-12 óra), amely korlátba kizárólag ebben az esetben mind a rendes, mind a rendkívüli munkaidő tartama (óraszáma) is beleértendő. Így nem lenne törvényi akadálya annak, hogy a dolgozók munkavégzés nélkül is kapjanak pihenőnapi munkabért? Ha a tényállás úgy változna, hogy a pihenőnapon mégis történt volna munkavégzés, de csak négy órában, akkor az általános munkarendben munkát végzők hány óra munkabérre tarthatnának igényt? Csak egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén lehet az elszámolt munkaidő napi mértéke kevesebb, mint nyolc óra, tehát minimum négy óra?
Részlet a válaszából: […] A törvény szerint az egy napra beosztott munkaidő – a részmunkaidőt kivéve – nem lehet kevesebb négy óránál [Mt. 99. § (5) bek.]. Ez a szabály tehát csak a beosztás szerinti (rendes) munkaidőre vonatkozik. A rendkívüli munkaidőnél nincs ilyen, a...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2019. augusztus 26.

Munkaidő változó munkavégzési hely esetén

Kérdés: A férjem változó munkahelyen dolgozik, a munkaideje 7.30-16.30-ig tart. Le kell dolgozni a fél óra ebédidőt és további napi fél órát, mert pénteken csak 14.00-ig tart a munkaidő. Autóval járnak, egyik munkától a másikig, nincs állandó helyük, nincs öltöző, nincs ebédlő, az autóban esznek, egyik munkától a másik munkába menet. Jogos-e az ebédidő ledolgoztatása? A munkaidő kezdete és vége mikortól számítandó? Például, ha reggel a Belvárosban kezdenek egy épületben, majd az utolsó munka az egyik külső kerületben van, akkor ott kell lenni fél ötig? A munkaidőn kívül is telefonálhatnak, és akkor azonnal menni kell például egy csőtörés miatt, tehát állandó készenlét van, előfordul, hogy éjjel kell dolgozni! Azt az időt túlórában fizetik, de a készenléti időt nem! Szeretném tudni, hogy ezekre milyen jogszabály vonatkozik.
Részlet a válaszából: […] Az Mt. szerint nem munkaidő a munkavállaló lakó- vagy tartózkodási helyéről a tényleges munkavégzés helyére, valamint a munkavégzés helyéről a lakó- vagy tartózkodási helyére történő utazás tartama [Mt. 86. § (3) bek. b) pont]. Azaz, nemcsak a munkaszerződés szerinti...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2018. november 5.

Behívás – idő- és bérelszámolás

Kérdés: A behívásos munkaviszonnyal kapcsolatban az alábbi elszámolási kérdésekre szeretnénk választ kapni. Ha a munkavállalónak többet kell dolgoznia a munkaszerződésben meghatározottnál, de a maximum hat órán belül, akkor ez túlórának minősül? Például, napi négyórás munkaszerződést írnak alá, de egyes esetekben öt órát is kell dolgozni a munkavállalóknak, akkor ezt túlórának kell elszámolni? Minden esetben a ténylegesen ledolgozott óraszám után kell a bért megfizetni? Ha a munkavállaló nem dolgozza le a munkaidőkeretben teljesítendő óraszámot, akkor a munkáltatónak állásidőt kell fizetnie? Abban a hónapban, amikor nincs behívás, nincs bérfizetési kötelezettség sem? Amennyiben a foglalkoztató a munkavállalót csak januárban és augusztusban hívja be, a köztes időben jogosult a munkavállaló betegszabadságra, táppénzre? Valamint ha szeptember hónapban beteg, a biztosításban töltött napjainak száma mennyi lesz, ha január 1-jével kezdődött a munkaviszonya? Hogyan történik a szabadság és betegszabadság kiadása?
Részlet a válaszából: […] Az Mt. szerint a behívásos munkaviszony legfeljebb napi hat óra tartamú részmunkaidőre létesíthető [Mt. 193. § (1) bek.]. A munkaidő pontos mértékét a munkaszerződésben kell meghatározni [Mt. 45. § (4) bek.]. Ha a szerződés szerinti napi munkaidőhöz képest többet...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2015. június 15.