Szabadság elszámolásának megváltoztatása – év közben nem lehetséges

Kérdés: Idegenforgalmi tevékenységet végzünk, a nyári főszezonban szinte minden munkanapon 12 órát teljesítenek a munkavállalók. Ugyanakkor sok a kisgyermekes kolléga, akik miatt kénytelenek vagyunk a szabadság egy tetemes részét a nyári hónapokban kiadni. Hogyan kell eljárnunk a szabadságok kiadásánál a 12 órás munkanapok esetében, hogy ne legyen igazságtalan azokkal szemben, akik a nyolcórás munkanapjaikon (jellemzően ősszel és tavasszal) mentek el pihenni? Év közben hogyan lehet áttérni a szabadság órában való nyilvántartására?
Részlet a válaszából: […] ...(tehát a munkaszerződésében szereplő napi munkaidővel). Ez azt jelenti, hogy a kérdéses esetben a 12 órás munkanapra is nyolcórányi távolléti díj illeti meg, és ezt nyolc óra teljesített munkaidőként kell nyilvántartani a munkaidő elszámolásához is.A...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2019. július 15.

Egy órára járó bér kiszámítása a havi alapbérből

Kérdés: Építőipari cég esetében a beosztás szerinti munkaidő három hónapig 7,5 óra, majd három hónapig 8,5 óra. Hathavi munkaidőkeretben dolgoznak, kollektív szerződés alapján. Éves átlagban a 8 óra kerül ledolgozásra. Jól értelmezem-e a jogszabályt, hogy 2013. augusztustól a rendkívüli munkára, illetve a munkaidőkeret elszámolásánál a többletre az Mt. 136. §-ának (3) bekezdése értelmében a havibért az adott hónapban teljesítendő órákkal (például 21 munkanapot figyelembe véve 168 órával) kell osztani, és a bérpótlék alapjának számításánál pedig 174 órával, az Mt. 139. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján? Példaként: A dolgozó havi alapbére 218 000 Ft. Dolgozott 16 napot, 5 napon keresztül szabadságon volt, de rendelkezett 15 óra túlórával. A ledolgozott órákra jutó bére: 218 000/21 nap x 16 nap = 166 095 Ft. Szabadságra járó bére: 218 000/21 nap x 5 nap = 51 905 Ft. Túlórára jutó alapbér: 218 000/168 = 1297,62 Ft. Túlórára jutó bérpótlék: 218 000/174 x 0,50 = 626,44 Ft. Túlóra díjazása: 1297,62+626,44 x 15 óra = 28 861 Ft. Teljes bruttó bére: 246 861 Ft.
Részlet a válaszából: […] ...osztószámok alapján, a kérdésben leírtak szerint történik. Megjegyezzük, hogy a szabadságra a munkavállalót nem az alapbére, hanem távolléti díja illeti meg [Mt. 146. § (3) bek. a) pont]. Így annak nemcsak az alapbér a része, hanem a teljesítménybér és...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2017. március 20.

Szabadság elszámolása – váltási korlátok

Kérdés: Szabadságok nyilvántartása és kiadása: az egyik munkaterületen az eddigi napi 8 órás munkarend helyett munkaidőkeret kerül bevezetésre, a munka intenzitásától függően 12 óra is lehet a munkaidő, ami a nyári időszakban szinte állandósul. A szabadságot, melyet eddig napban tartottunk nyilván, és 8 órás munkanapra adtunk ki, ezek után mennyivel kell számolni? Ha eddig napban tartottuk nyilván a szabadságot, év közben hogy lehet áttérni ennél a néhány dolgozónál a szabadság órában való nyilvántartására, kiadására? Vagy ezután is, ha napi 12 órát dolgozik, a szabadsága 8 órát fog érni?
Részlet a válaszából: […] ...bek.]. Minden szabadságnapot a munkavállaló napi munkaidejével kell elszámolni, azaz a kérdéses esetben a 12 órás munkanapra is 8 órányi távolléti díj illeti meg (általános teljes munkaidőt feltételezve), és 8 óra teljesített munkaidőként kell nyilvántartani a...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2014. május 19.

Tanulmányi szabadság – a kiesett munkaidő elszámolása a munkaidőkeretben

Kérdés: Munkavállalóink négyhavi munkaidőkeretben dolgoznak. Bérszámfejtéskor az Mt. 118/A. § (5) bekezdés alapján a 151. § (2) bekezdésében megjelölt távollét és a keresőképtelenség időtartamára eső napokat az irányadó napi munkaidő mértékével figyelembe vesszük. Két munkavállalóval tanulmányi szerződést kötöttünk, mely szerint az általuk igénybe vett tanulmányi szabadság idejére részükre nem jár díjazás, azokat a napokat igazolt, nem fizetett távollétként könyveljük. Kérdésem, hogy ezeket a napokat – illetve az ezeknek megfelelően számított órákat – figyelembe kell-e vennünk a munkaidőkeret számításánál "teljesített munkaóraként" vagy nem?
Részlet a válaszából: […] Az Mt. eltérő szabályokat állapít meg arra az esetre, ha amunkavállaló iskolai rendszerű képzésben (pl. főiskola, egyetem) vesz részt,valamint akkor, ha nem iskolai rendszerű képzésben, például tanfolyamon folytattanulmányokat. Az iskolai rendszerű képzésben részt vevő...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2011. június 27.

Szabadság – díjazás- és munkaidő- elszámolás egyenlőtlen munkaidő- beosztás esetén

Kérdés: Cégünknél a munkavállalók munkaidejének mértéke napi 8, heti 40 óra. A munkavállalók munkaidőkeretben, egyenlőtlen munkaidő-beosztásban dolgoznak: hétfőn 9 órát, kedden 7 órát, szerdán 10 órát, csütörtökön 8 órát és pénteken 6 órát. Részükre, ha rendes szabadságra mennek – függetlenül a napi munkaidő-beosztásuktól – 8 órára fizetünk távolléti díjat. Helyes ez a gyakorlatunk? A munkaidő-nyilvántartásunkban a fizetett szabadságot hogyan, hány órával kell nyilvántartanunk? A nyilvántartás alapján lesz ugyanis megállapítható, hogy szükséges-e például túlórapótlékot fizetni a munkavállalók részére.
Részlet a válaszából: […] ...ebben az esetben a munkaidőkeretben még rendelkezésre állóidő mennyisége a következőképpen alakul: Figyelemmel arra, hogy 8 órára járótávolléti díjat fizetett a munkáltató a munkavállalónak, a beosztás szerinti 9óra és a 8 óra között 1 óra különbözet keletkezik....[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2009. november 30.

Kényszerű távollét a munkahelyről sztrájk miatt

Kérdés: Fővárosi székhelyű cég vagyunk, a közelmúlt közlekedési sztrájkjai olyan kérdésekkel szembesítettek, amilyenekkel eddig nem kellett foglalkoznunk. Sztrájk esetén kötelezhetünk-e egyes munkavállalókat arra, hogy mindenképpen jöjjenek be a munkahelyükre? Milyen szabályok vonatkoznak a kiesett munkaidő elszámolására és díjazására?
Részlet a válaszából: […] ...határozhat úgy, hogy a kieső időt a rendes szabadságkontójára számolja el, ugyanakkor a felek megállapodása esetén ez is jogszerű,és távolléti díjjal fizetett módja az elszámolásnak...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2008. május 19.