5 talált cikk a szakképesítés , képesítés , munkavállaló , szakirányú végzettség kifejezésre

Kérdés: Nonstop vendéglátóipari egységben az üzemeltetőnek van szakirányú végzettsége, mellette két munkavállaló dolgozik, és egy alkalmi munkás, akiknek nincs végzettségük, "9235" kóddal, gyorséttermi eladóként vannak foglalkoztatva. Tudomásom szerint ehhez a tevékenységhez (5610) egy vállalkozásban elég egy főnek rendelkeznie végzettséggel. A végzettséggel rendelkező nincs ott a nap 24 órájában velük. A munkavállalóknak szükséges-e szakképesítés úgy, hogy az üzemeltetőnek van végzettsége?

Kérdés: Az önkormányzat az egyik tulajdonában álló ingatlant le szeretné bontani. Költséghatékonysági okokból, mivel szakembert nem tud megfizetni, a saját munkaviszonyos (Mt. szerinti) dolgozóival végeztetné el a feladatokat. A munkavállalók jelenleg segédmunkásként, takarítóként, illetve mezőőr/közterület-felügyelőként vannak foglalkoztatva, a bontáshoz kapcsolódó szakirányú végzettségük nincs. Kerti munkás, parkgondozó, dísznövénykertész, személy- és vagyonőr, közterület-felügyelő, általános kertész, vadászvizsga, lővizsga, golyós-, sörétesfegyver-kezelés végzettségekkel rendelkeznek. Végezhetnek-e jogszerűen ingatlanbontási munkát? Milyen munkakör szükséges hozzá, mik a feltételei az ilyen típusú munkavégzésnek? Munkavédelmi intézkedéseket kell-e betartani, hogy ha ellenőrök szállnak ki, ne találjanak problémát?

Kérdés: Önkormányzat házi szociális gondozó szolgálatánál idősellátásban dolgozó, házi szociális gondozó munkakörű, jelenleg a C fizetési osztályba sorolt közalkalmazottak besorolására vonatkozóan kérem állásfoglalásukat. A végzettségük az alábbi:
1. gimnáziumi érettségi bizonyítvány (1981), majd Tanítóképző Főiskola óvónői oklevél (1985), mellette szociális gondozó és ápoló bizonyítvány (OKJ 34 762 01, 2017.);
2. általános iskola 8 osztály, mellette szociális gondozó és ápoló bizonyítvány (OKJ 33 8933 02, 2009);
3. Élelmiszer-eladó szakmunkás-bizonyítvány (1987), szakirányú végzettség nélkül.
A kolléganő részére a munkáltatói jogkör gyakorlója az 1/2000. SzCsM rendelet 6. §-ának (5) bekezdése alapján a munkakör betöltéséhez szükséges képesítési előírások alól két évre felmentést adott. A munkavállaló a kinevezés elfogadásával vállalta, hogy a szükséges szakképesítést a megadott időn belül megszerzi. A B fizetési osztályba az alapfokú iskolai végzettséget igénylő szakképesítéshez kötött munkakörök tartoznak, a C fizetési osztályba pedig az alapfokú iskolai végzettséghez kötött szakképesítésekre épülő szakképesítéshez kötött munkakörök; az értelmező rendelkezés alapján a szakképesítés-ráépülések tartoznak ide. C fizetési osztályba sorolandók továbbá az érettségi végzettséghez kötött munkakörök is (Kjt. 61. §). A 257/2000. Korm. rendelet 2. számú mellékletének I. pontja a szociális gondozó munkakört a B-E fizetési osztályok valamelyikébe rendeli besorolni (ez a rendelet nem különbözteti meg külön a házi szociális gondozó munkakört a besorolás szempontjából).

Kérdés: Az egyik üzemünkben jellemzően gépkezelőket foglalkoztatunk, ahol elvárás a szakirányú végzettség megléte. A munkaerőhiány okán azonban néha szükséges felvennünk olyan munkavállalókat is, akiknek van ugyan tapasztalatuk hasonló gépek kezelésében, de szakirányú végzettséggel nem rendelkeznek – őket beíratjuk a képzésre. A kérdésem, hogy addig, amíg meg nem szerzik a szakirányú iskolai végzettséget, meg kell adnunk nekik alapbérként a garantált bérminimumot, vagy elegendő a minimálbért?

Kérdés: Indiai munkavállalókat alkalmaznánk éjjel-nappali élelmiszerüzletünkbe. Tudomásunk szerint az ilyen kiskereskedelmi vegyes üzletben eladóként dolgozó személyeknek nem kell szakképzettséggel rendelkezniük. A munkaügyi központ mégis erre hivatkozva utasította el az engedély iránti kérelmet, pedig az érintett személyek érettségi bizonyítványát és annak a hiteles magyar fordítását becsatoltuk. Jogszerű volt-e munkaügyi központ határozata?