Felmondás a kisgyermekes munkavállaló fizetés nélküli szabadságát követően

Kérdés: A cég egyik munkavállalója gyermeke születését követően fizetés nélküli szabadságot vett igénybe. Felmondhat-e a munkáltató a fizetés nélküli szabadságról visszajött munkavállalójának, miután a fizetés nélküli szabadsága véget ért? Az első munkanapján a munkavállalónak át lehet-e adni a munkáltatói felmondást? Ha igen, mikor kezdődik a felmondási idő? Mi történik abban az esetben, ha a munkavállaló közli a munkáltatójával, ki szeretné venni a felhalmozott szabadságát? Ebben az esetben is felmondhat a munkáltató a szabadság pénzbeli megváltásával, vagyis szabadságmegváltás kifizetésével? Ha a munkáltató eltekint a felmondási idő ledolgozásától, erre az időszakra – vagyis a felmentési időre – is jár időarányos szabadság a munkavállalónak? Csak abban az esetben mondhat fel a fizetés nélküli szabadságról visszajött munkavállalónak a munkáltató, ha a munkavállaló nem fogadta el a részére felajánlott új munkakört, mivel a korábbi munkakörében nem tudná foglalkoztatni?
Részlet a válaszából: […] ...ezt pótolni [Mt. 123. § (3) bek.]. Az már más kérdés, hogy – a fentiekkel összhangban – ebben az esetben (akár a felhalmozódott szabadság kiadása alatt is) fel lehet mondani a munkavállalónak. A ki nem adott arányos szabadságot ugyanakkor csak a...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2018. augusztus 27.

Felmentési időbe beleszámít a kiadott szabadság

Kérdés: Munkáltatói felmondás esetén a munkavállalónak járó felmentési időbe beleszámít-e az időarányos szabadság időtartama?
Részlet a válaszából: […] A kérdés megválaszolásához előzetesen tisztázandó: a munkáltató felmondása esetén a törvény különbséget tesz felmondási idő és felmentési idő között. A felmondási idő legkorábban a felmondás közlését követő napon kezdődik [Mt. 68. § (1) bek.]. A felmondási...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2013. január 7.

Szabadság felmondási időbe való beszámítása

Kérdés: Még novemberben egyik dolgozónk, aki fél évig betegállományban volt, a visszatérése előtt arra kért minket, hogy az első keresőképes napjától számítva adjuk ki a felhalmozódott szabadságát. Kérésének eleget tettünk, és levélben tájékoztattuk, hogy a 62 munkanap szabadságából 32-t kiadunk számára. A szabadsága letelte előtt azonban levélben felmondtunk neki azzal, hogy az őt megillető 4 havi felmondási idő alatt kiadjuk a betegsége miatt korábban kiadni nem tudott 30 munkanap szabadságát, a felmondási idő többi részére pedig mentesítjük a munkavégzés alól. A dolgozónk azzal keresett meg minket, hogy a ki nem adott szabadságát nem számíthattuk volna be a felmondási idejébe, továbbá a szabadság kiadásának időpontját a munkavállalóval legkésőbb a szabadság kezdete előtt egy hónappal közölnünk kellett volna. Véleménye szerint megsértettük a felmondási időhöz fűződő jogát, mert a felhalmozódott szabadság felmondási időbe való beszámításával megrövidült a jogviszonya. Mindezek miatt követeli, hogy pénzben váltsuk meg a 30 nap szabadságát. Szerintünk jogszerűen adtuk ki a szabadságot, igazunk van?
Részlet a válaszából: […] Az Mt. alapján a munkáltató rendes felmondása esetén kötelesa munkavállalót a munkavégzés alól felmenteni, melynek mértéke a felmondási időfele [Mt. 93. § (1) bek.]. Míg a felmentési időbe a még ki nem adottszabadságot nem lehet beszámítani, arra van lehetőség, hogy a...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2011. január 31.