4 cikk rendezése:
1. cikk / 4 Pótszabadság bevezetése kollektív szerződésben
Kérdés:
Bevezethet-e a munkáltató – kollektív szerződésben – olyan további pótszabadságot, amelyet az Mt. kifejezetten nem tartalmaz? Például vezető besorolású személynek e tisztségére tekintettel további 5 munkanap tartamú pótszabadságot. Másképpen megfogalmazva: az Mt. szabadságra vonatkozó, eltérést megengedő rendelkezéseit (Mt. 135. §) lehet-e úgy értelmezni, hogy nemcsak az Mt.-ben meghatározott pótszabadságok mértékétől lehet eltérni, hanem magától a pótszabadságok jogcímétől is?
2. cikk / 4 Vezető állású munkavállaló szabadságának megválthatósága
Kérdés: Vezető állású munkavállalónknak felmondunk. A felmondás előkészítése során kiderült, hogy a szabadság-nyilvántartás szerint jelentős mennyiségű szabadsága halmozódott fel. Meg kell neki ezt váltanunk annak ellenére, hogy kötetlen volt a munkaideje?
3. cikk / 4 Vezető szabadságának megváltása
Kérdés: Nem gazdálkodó szervezet választott tisztségviselő vezetője az Mt. alapján kötött munkaszerződést vezető állású munkavállalóként. A vezető a szabadságait vagy "kiírja", vagy nem, de az Mt. alapján neki járó szabadságnál ténylegesen jóval kevesebb munkanap szabadságot használ fel évről évre, így jelentős, több hónapot kitevő "elmaradt" szabadságot tartunk nyilván. A tisztség megszűnésekor jogosan tarthat-e igényt a vezető a több éve felhalmozott, ki nem vett/adott szabadságának megváltására?
4. cikk / 4 Vezető tisztségviselő táppénzre jogosultsága többes jogviszonyban
Kérdés: Cégcsoportunknál két cégnek ugyanaz az ügyvezetője, s mindkét cégnél munkaviszonyban látja el a tisztségét. Az ügyvezető 2010 novemberében betegszabadságra ment, majd táppénzes állományba került, így mindkét cég esetén ennek megfelelően számfejtettük az őt megillető munkabért. Az ügyvezető azonban igényt jelentett be, miszerint az egyik cég esetében valóban keresőképtelen volt, de a másik cég esetében – mivel nem jelentette be, hogy betegszabadságra ment volna, vagy táppénzes állományba került – megilleti őt a munkabére. Valóban helytelenül jártunk el, amikor annak ellenére, hogy az ügyvezető az egyik munkaviszonyában keresőképtelen állományban volt, a másik munkaviszonyában is keresőképtelennek tekintettük?
