Szakképzési munkaszerződés saját munkavállalóval

Kérdés: Társaságunk duális képzőhely, 2023 őszén saját munkavállalóinkat beiskoláztuk munkakörükhöz tartozó technikusi képzésre (1,5 éves felnőttképzés keretében), a féléves alapképzés után a szakirányú oktatás társaságunknál 2024. január 1-jétől indult. A kollégák eredeti munkaszerződését (teljes munkaidő, napi 8 óra, alapbér, munkakör) nem módosítottuk, nem arányosítottuk, ezzel párhuzamosan szakképzési munkaszerződést kötöttünk. A képzés befejezése 2025. január 31. A társaságunknál teljesítendő szakirányú oktatás tervezett időtartama: 949 óra (127 elméleti, 822 gyakorlati foglalkozás). A képzés megvalósításának alapvető célja, hogy megfelelő szakképzettséggel, tudással rendelkező kollégáink legyenek. A gyakorlati képzés az esetek nagy részében pihenőnapokon zajlik (átlagban heti 2×8 órában), az így keletkező többletóra költségével számoltunk. A kollégák munkaideje egyenlőtlenül van beosztva - folyamatosan termelő üzem vagyunk -, napi 12 órában dolgoznak, a munkaidő-beosztás szabályainak figyelembevételével, 12 havi munkaidőkeret alkalmazása mellett (kollektív szerződés alapján). A főfoglalkozású, heti 40 órás munkaviszony mellett, heti 16 órával a szakképzési munkaviszony bejelentésre került. A szakképzési munkaszerződés alapján a kollégák részére szakképzési munkabért fizetünk. A két jogviszonyban teljesített órát (munkaidő és szakirányú oktatás) hogyan kell értelmezni, kezelni munkaidőkeret esetén? Az Mt. megállapodással is maximum 400 óra rendkívüli munkavégzést enged, vagyis, ha a szakirányú oktatás időtartamát nézzük, több mint 2 évre kellett volna tervezni? A szakirányú oktatás időtartama minden esetben rendkívüli munkaidőnek minősül? A szakirodalom szerint a szakképzési munkaszerződésben rögzítendő heti kötelező munkaidőt úgy kell kiszámítani, hogy a szakirányú oktatási óraszám mellett lehetővé kell tenni az időarányosan járó szabadság kiadását. Ez a kollégáim esetében további 96 órát jelent. Emellett jellemzően az alapjogviszonyban is keletkezik 12 hónap alatt rendkívüli munkaidő, minimum 50-70 óra.
Részlet a válaszából: […] A kérdéses esetben a felek között két jogviszony áll fenn párhuzamosan. Az egyik egy általános teljes munkaidőre (heti 40 órára) létesített munkaviszony, a másik egy heti 16 órás szakképzési munkaszerződés. Ezt a jogszabályok nem tiltják, egyedül arra van előírás, hogy a...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2024. március 26.

Rendkívüli munkaidő egyszerűsített foglalkoztatásban

Kérdés: Egyszerűsített foglalkoztatás esetén hogyan értelmezendő az Mt. rendkívüli munkaidőt maximáló 109. §-a, azaz praktikusan az egynapos bejelentés esetén van-e lehetőség kilenc órát dolgoztatni, természetesen az egy órára jutó 50%-os bérpótlék kifizetése mellett?
Részlet a válaszából: […] Az egyszerűsített foglalkoztatásra is az Mt. szabályait kell alkalmazni, hacsak az Mt. 201-203. §-ai ezt nem zárják ki. A kérdés vonatkozásában megállapítható, hogy az Mt. egyedül a munkaidő-beosztás előzetes közlésére vonatkozó határidőket, a munkaidő vasárnapra való...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2017. november 27.

Munkarend módosítása a munkáltató által

Kérdés: Szerződés szerint hétfőtől péntekig 40 órában vagyok alkalmazva. Ezzel szemben 12 órát dolgozom minden második nap. Nem kapok pótlékot a negyvennél több órára, vasárnapra és az ünnepnapokra. Hova fordulhatok a panaszommal?
Részlet a válaszából: […] ...esetén a munkavállalót száz százalék bérpótlék illeti meg [Mt. 143. § (5) bek.]. Felhívjuk azonban a figyelmet, hogy a felek a rendkívüli munkavégzésért járó bérpótlékon kívül a fent megjelölt egyéb (vasárnapi, munkaszüneti napi) pótlékot is...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2015. december 14.

Teljesítményromlás – nem alap a munkaidő-növelésre

Kérdés: Egyik szakmai vezetőnk decemberi körlevelében arra szólította fel a kollégákat, hogy az alacsony novemberi teljesítménymutatók miatt elvárja, hogy most egy ideig munkaidőn kívül is dolgozzanak, a szabadidő rovására. Lehetséges ilyen büntetés alkalmazása?
Részlet a válaszából: […] ...szerinti munkaidőben köteles rendelkezésre állni, illetve munkát végezni. Ha ezt meghaladó időtartamban is dolgoznia kell, az csak a rendkívüli munkavégzés szabályai alapján lehetséges. A legfontosabb korlátozásokat kiemelve, erre évente csak 250 órában kerülhet...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2014. február 17.