4 talált cikk a végzettség , végrehajtás , pályázat kifejezésre

Kérdés: A Kultv. és a végrehajtására kiadott 39/2020. EMMI rendelet értelmezésében kérnénk állásfoglalásukat. Megyei jogú városban kizárólagos önkormányzati tulajdonú nonprofit gazdasági társaság létrehozására került sor, melynek nevében szerepel az agora és a kulturális központ elnevezés is. Tevékenységét tekintve alapító okirata tartalmazza, hogy a kulturális tevékenységen túl ellát többek között sport-, szabadidő-tevékenységet is.
1. A Kultv. 78/I. §-ának (1a) bekezdése ismeretében is tartozhat-e ez az intézmény a Kultv. 78/C. §-a hatálya alá, vagy csak a 78/B. § hatálya alá? A kérdés azért merül fel, mivel az ügyvezető megbízása lejár, és kérdéses, hogy reá alkalmazandó-e feltételként a szakirányú mesterfokozatú szakképzettség megléte.
2. Ezen gazdasági társaság ügyvezetőjére alkalmazandó-e a Kultv. 94. §-ának (3) bekezdése, miszerint az intézményvezetői feladatok ellátására pályázatot kell kiírni? Amennyiben igen, a 39/2020. EMMI rendelet 1. mellékletének 9. pontja szerinti végzettség elegendő-e – ha alkalmazható a törvény 78/C. §-a –, vagy nem is kell pályázati eljárás, és nem is szükséges semmilyen képesítési előírásnak megfelelnie az ügyvezetőnek – csak az adott kulturális közművelődési terület belső szervezeti egysége vezetőjének –, tekintettel arra, hogy széles tevékenységi köre van a gazdasági társaságnak?

Kérdés: Településünkön szociális intézmény működik, alapítója és fenntartója 5 település részvételével a feladatellátó társulás. Az intézmény csak szociális alapfeladatokat (támogató szolgáltatás, idősek nappali ellátása, gyermekjóléti szolgáltatás, szociális étkeztetés, házi segítségnyújtás és jelzőrendszeres házi segítségnyújtás) lát el. Az intézmény vezetőjét határozatlan idejű közalkalmazotti jogviszonya mellett, magasabb vezető beosztás ellátására pályázat kiírásával öt évre bízta meg a társulás. Az intézményvezető pályázat kiírása nélkül, határozatlan idejű közalkalmazotti jogviszonya mellett, családsegítő munkakörben foglalkoztatott, felsőfokú iskolai végzettséggel és sokéves szakmai gyakorlattal rendelkező kollégáját bízta meg az általános helyettesítési feladatokkal. Az intézmény SzMSz-e szerint: "Az intézményvezető távolléte, akadályoztatása esetén, vagy ha a tisztség ideiglenesen nincs betöltve, ellátja a vezetői feladatokat (általános helyettes), így különösen: a kötelezettségvállalással kapcsolatos feladatokat, a szakmai alapfeladatok felügyeletét, irányítását, gondoskodik a vezető távolléte esetén a szabadságok kiírásáról, rendszeresen tájékoztatja az intézmény vezetőjét az ellátásokkal kapcsolatban, folyamatos munkakapcsolatot tart az intézmény valamennyi egységével, képviseli az intézményt külső szervek felé. További feladatait a részletes munkaköri leírás tartalmazza." Véleményünk szerint nem minősül magasabb vezetőnek az a dolgozó, aki pályázat kiírása nélkül, az SzMSz-ben és munkaköri leírásban foglaltak alapján általános helyettesítési feladatokat lát el saját feladatai (munkaköre) mellett. Önálló intézményvezető-helyettesi státusz nincs, viszont az intézményvezető pár évvel ezelőtt a helyettesítési feladatokkal megbízott munkatársnak vezetői pótlékot biztosított (mértéke 100%). Fentiek alapján kérdésünk, hogy – figyelemmel a Kjt. 20/A-20/B. §-aiban előírt pályáztatási kötelezettségre – a Kjt. 23. §-ának (2)-(3) bekezdésében, valamint a végrehajtásra kiadott 257/2000. Korm. rendelet 3. §-ának (1) bekezdése szerint magasabb vezetőnek minősül-e a leírtak szerint megbízott munkatárs?

Kérdés: 2011. január 1-jétől visszaállították a vezetői megbízásokat a közalkalmazottaknál. Kérdésem, hogy a nálunk 2014. december 31-ig határozott időre szóló kinevezéssel alkalmazott kinevezett vezetőnek minősülő intézményvezetővel kapcsolatosan hogyan kell eljárni?

Kérdés: Lehet-e egy szálláshely szolgáltatására, konferenciák lebonyolítására irányuló tevékenységet végző önkormányzati költségvetési intézményben intézményvezető (kinevezett magasabb vezető) az a személy, aki a pályázati feltételeknek megfelel ugyan, de pályakezdőnek minősül? Megítélésünk szerint a Kjt. ezt nem zárja ki. Vajon helyes-e a vélekedésünk?