4 talált cikk a rendelkezésre állási kötelezettség , adó , utasítás , napi munkaidő kifejezésre

Kérdés: A munkáltató a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetét megelőzően legalább 96 órával korábban módosítja a közölt munkaidő-beosztását egy munkavállalónak. Az érintett munkavállaló azonban épp a pihenőnapját tölti, vagy szabadnapon van. Ilyen esetben hogyan tudja a munkáltató tájékoztatni a munkaidő-beosztás változásáról az érintett munkavállalót? Telefonon vagy sms-ben? Mivel lehet szankcionálni a munkavállalót, ha a munkáltató nem éri el a munkavállalót a pihenőnapján, így nem tudja vele közölni a munkaidő-beosztás módosítását? Jól gondoljuk, hogy a felek együttműködési kötelezettségéből eredően a munkavállalótól elvárható lenne, hogy a pihenőnapján/szabadnapján is vegye fel a telefont, vagy hívja vissza a munkáltatót, illetve válaszoljon a munkáltató üzenetére, azaz hogy elérhető legyen?

Kérdés: Előírhatjuk-e a kötetlen munkarendben foglalkoztatottak részére, hogy a vezetőjük által meghatározott rendszeres megbeszéléseken vegyenek részt? Szankcionálható-e, ha a munkavállaló az utasítás ellenére távol marad az értekezletről?

Kérdés: Cégünk szolgáltatási – karbantartási – tevékenységet folytat. Karbantartói állományban dolgozó munkavállalóink általános munkarendben, fix munkaidőben dolgoznak. Tevékenységük a cég által üzemeltetett létesítmények karbantartására terjed ki. Esetenként – átlagban havi 2-3 alkalommal – előfordul, hogy hétköznap – munkaidő után –, illetve hétvégén valamilyen meghibásodás történik, amire saját állományú karbantartót küldünk ki. Ebben az esetben szükséges-e készenléti díjat fizetnie a cégnek, tekintettel arra, hogy ha a munkát nem tudja vállalni a karbantartó, akkor semmilyen jogi következményt nem fűz hozzá a cég? Az elvégzett rendkívüli munkáért járó díjazás a törvényben meghatározottak szerint van elszámolva. A pihenőidőre vonatkozóan, hogy ha éjszaka kell munkára kimenni, akkor pihenőidőnek az egybefüggő 11 órát kell tekintenem, vagy ezt a rendkívüli munkaidő megszakítása előtti és utáni pihenőidővel össze lehet-e vonni?

Kérdés: Alkalmazottaink egy részét osztott munkaidőben foglalkoztatjuk (munkaidejük reggel 8-tól délig, majd du. 3-tól este 7-ig tart). A kialakult gyakorlat szerint az osztott munkaidő két része közé eső idővel szabadon gazdálkodhatnak, azzal a megkötéssel, hogy szükség esetén fél órán belül rendelkezésre tudjanak állni, melyet készenléti díjjal honorálunk. A külvárosban élő alkalmazottak közel másfél órányi távolságra élnek, így az osztott munkaidő két része közé eső időben nincs lehetőségük hazautazni, és nincs értelme elhagyniuk a munkahelyet. Kérdésem: jogosnak tekinthető-e ezen alkalmazottak ügyeleti díjazás iránti igénye, annak ellenére, hogy mi nem tartunk igényt az ügyelet teljesítésére, csak arra, hogy elérhetőek legyenek?