4 talált cikk a munkáltató személyében bekövetkező változás , munkáltatói jogutódlás , munkaviszony megszüntetése kifejezésre

Kérdés: Praxisjog átruházása során a felek mint természetes személyek adásvételi szerződést kötöttek. A praxisjog az adott orvos személyéhez kötődő jogosultság, így ott a felek természetes személyek, azonban az egészségügyi asszisztenst az orvos által működtetett vállalkozás foglalkoztatja. A praxisjog átruházásával a vevőre átszállt minden kötelezettség. Az egészségügyi asszisztens vonatkozásában a praxisjog átruházása az Mt. 36. §-a szerinti munkáltató személyében bekövetkező változásnak tekinthető-e így, hogy a munkáltatók nem az orvosok (akik között az adásvételi történt), hanem az általuk működtetett vállalkozások? Amennyiben az Mt. 36. §-a szerinti munkáltatói jogutódlásnak számít, akkor alkalmazandó-e, hogy az eladónál töltött munkaviszony (30 év) elismerésre kerül egy esetleges vevő munkáltatói munkaviszony megszüntetésénél, a végkielégítés és felmondási idő számításánál? Amennyiben nem az Mt. 36. §-a szerinti jogutódlás, akkor az eladó vállalkozása megszünteti a jogviszonyt, és a vevő vállalkozása pedig új jogviszonyt létesít az asszisztenssel. Törvény szerint melyik megoldás a jogszerű?

Kérdés: Intézményünk három dolgozójával tanulmányi szerződést kötöttünk. A szükséges végzettséget a tanulmányi szerződésben kitűzött határidőn belül nem szerezték meg, ezért szerződésszegés okán felszólította őket a munkáltató a visszatérítésre. Az intézmény székhelye 2021-ben átadásra került az egyháznak, az egyik dolgozó – aki a tanulmányi szerződéssel érintett – munkáltatója így megváltozott. A másik két dolgozó a régi intézménynél maradt, tehát esetünkben a munkáltató személye nem változott meg. Az egyik dolgozó megkezdte a visszafizetést (ő az egyike azon dolgozóknak, aki a régi intézménynél maradt), a másik kettő nem teljesített. Az a két dolgozó, akinek esetében a munkáltató személye nem változott, mindketten munkában maradtak, állandó létszámhiány miatt a munkáltató nem akart megválni tőlük. 2022-ben ők ketten megszerezték a szükséges végzettséget. Követelheti-e a munkáltató továbbra is a tanulmányi szerződés megszegése miatt a visszatérítést azoktól a dolgozóktól, akik nála maradtak, de az idei évben – késve – megszerezték a végzettséget? Illetve megteheti-e azt, hogy a visszatérítéstől eltekint (amennyiben igen, szükséges-e ehhez egy különmegállapodás stb.)? Azon dolgozó esetében, aki a másik munkáltatóhoz került időközben, ki követelheti a visszatérítést, a régi vagy az új munkáltató (az átadásról szóló megállapodásban a tanulmányi szerződés nem lett külön nevesítve)? Átszállt-e a visszakövetelés joga az új munkáltatóra?

Kérdés: A munkáltató egyik gyáregységének három üzemében a technológiához tartozó daruzási munkákat részben kölcsönzött, részben saját állományú munkavállalók végzik. A kölcsönzött állományban dolgozó munkavállalók egy része mind a három üzemben 2016. november 30-án elérte az ötéves egybefüggő kölcsönzési időt. Ebben az esetben számukra két lehetőség nyílt: a kölcsönbevevő átveszi őket saját állományába, vagy a kölcsönző vállalkozás az ötéves időtartamra tekintettel megszünteti a munkaviszonyukat. Jelen esetben egy nagyon érdekes – eddig a mi gyakorlatunkban példa nélküli – megoldás született. A hivatkozott gyáregységben már két év óta tevékenykedik egy másik vállalkozás, amely a munkáltató véleménye szerint munkáját kifogástalanul végzi. A munkáltató úgy döntött, hogy mind a három üzem területéről a kölcsönzött munkavállalókat nem veszi át saját állományába, a kölcsönzést a kölcsönbeadóval felmondja, és azt a tevékenységet, amelyet a kölcsönzött munkavállalók végeztek, mintegy "kiszervezi", eladja a külső vállalkozásnak. A kölcsönzött munkavállalók munkaviszonyát a törvényben előírtak szerint 2016. november 30-án, felmondási idő és végkielégítés kifizetésével együtt megszüntették, egyben felajánlották nekik, hogy az előbb említett külső vállalkozással – amelyhez a "kiszervezés" történt – köthetnek munkaszerződést. Ebben az esetben a korábban kölcsönzött munkavállalók gyakorlatilag ugyanott dolgoznak, mint eddig, ugyanazt a munkát végzik, mint korábban. Mi lesz azokkal a munkakörökkel, amelyekben eddig mint kölcsönzött munkavállalók dolgoztak? A munkáltató hivatalos közlése szerint ezek a munkakörök betöltetlenül maradnak, amely elméletileg azt jelenti, hogy a későbbiekben bármikor felvehetnek ezekbe a munkakörökbe munkavállalókat. Az új helyzetben az következik be, hogy egymás mellett fognak dolgozni a munkáltató saját és egy külső cég munkavállalói. Olyan álláspont is felmerült, hogy a munkáltató fenti eljárása színlelt szerződést is takarhat. A kölcsönzött munkavállalóknak munkaviszonyuk megszüntetése után szabad választásuk van abban, hogy hajlandók-e a korábban említett külső vállalkozásnál dolgozni vagy máshol elhelyezkedni. A munkavállalókat nem kényszerítették. Az kétségtelen tény, hogy a kölcsönzöttek állományában a munkavállalók ugyanazon juttatásokat kapták meg, mint a munkáltató belsős munkavállalói, most viszont a külső vállalkozónál információink szerint már csak csökkentett mértékű béren kívüli juttatásban fognak részesülni. Abban az esetben, ha a munkáltató úgy döntött volna, hogy az öt év eltelte után átveszi őket, akkor a társaságcsoport kollektív szerződése – annak összes juttatásával – vonatkozna rájuk. Vélelmezhető-e a tudatosan alkalmazott színlelt szerződés esete? Követett-e el jogvitára alkalmat adó intézkedést a munkáltató, és érdemes-e a munkavállalónak jogvitát indítani?

Kérdés: Boltunkat felvásárolja egy üzletlánc. A tulajdonos – tervei szerint – utána végelszámolással megszünteti a cégét, mert mással akar foglalkozni. Ez azt jelenti, hogy a bolt átvételével az ott dolgozóknak megszűnik a munkaviszonyuk?