216 cikk rendezése:
21. cikk / 216 Német állampolgár külföldi foglalkoztatása
Kérdés:
Egy magyarországi cégnél német állampolgárságú nyugdíjast üzleti referensként szeretnénk megbízási szerződéssel alkalmazni. A feladata megrendelés szerzése lenne, a munkát viszont lényegében Németországban, Franciaországban, tehát Nyugat-Európában végezné. Egyáltalán alkalmazható-e így, ha igen, milyen feltételekkel? Jövedelme meghatározható-e euróban?
22. cikk / 216 Változó munkahely – magasabb bérrel
Kérdés: Annak ellenére, hogy a változó munkahely fogalma megszűnt, nálunk a munkavállalók még e szó tényleges jelentése alapján vannak besorolva egy úgynevezett TP-kategóriába. Aki változó munkavégzés szerint van besorolva, kb. 15.000 Ft-tal többet kap havonta. Erre tekintettel – véleményem szerint – a munkavédelmi megbízott átsorolását is el kéne végezni, mert ő a munkaviszonyára tekintettel lett megválasztva, és ő is mehet, megy a telephelyekre, illetve a munkavégzések helyére.
23. cikk / 216 Munkaközi szünet – eltérés az Mt.-től
Kérdés: Intézményünknél egyhavi munkaidőkeretet vezettünk be, melynek keretében a munkavállalók rugalmasan oszthatják be munkaidejüket. Ennek következtében lesznek olyan napok, amikor a dolgozók csak hat órában végeznek munkát, de előfordulhat olyan eset is, amikor kilenc órát, vagy azt meghaladóan történik munkavégzés. Dönthet-e úgy a munkáltató a munkaközi szünet tekintetében, hogy a hatórás munkavégzésre is biztosít 20 perc munkaközi szünetet, de ezzel egyidejűleg a kilencórás vagy azt meghaladó munkavégzésre is csak 20 perc munkaközi szünetet oszt be, vagy a munkaközi szünetnek mindenképpen igazodnia kell a letöltött munkaidőhöz, még akkor is, ha összességében ez így előnyösebb a munkavállalók számára? Jelenleg a munkaközi szünet intézményünknél a munkaidő részét képezi.
24. cikk / 216 Munkavédelmi cipő ára és a munkaviszony megszűnése
Kérdés: Társaságunk munkavédelmi cipőt biztosít a munkavállalóknak a belépés első napjától. Többször előfordul, hogy a munkavállaló munkaviszonya rövid időn belül megszűnik. Van-e arra lehetősége a munkáltatónak, hogy a munkavédelmi cipő árát (időarányosan a kihordási idő figyelembevételével) "visszavonja" a munkaviszony megszűnésekor? Erre külön szabályzatot kell hozni, vagy elég a belépéskor kiadott tájékoztatóban felhívni a munkavállalók figyelmét?
25. cikk / 216 Költségviselési megállapodás home office esetén
Kérdés: Mivel az Mt. 51. §-ának (2) bekezdését az eltérő megállapodásokkal foglalkozó 57. § nem tartalmazza, így jól értem-e, hogy a felek érvényesen állapodhatnak meg abban, hogy a home office keretében történő munkavégzés helyéről és az ennek során használt berendezésről, számítástechnikai jellegű szükségletekről (ide nem értve a munkáltató által biztosított számítástechnikai eszközöket) a munkavállalónak kell gondoskodnia, vállalva az ezzel kapcsolatos minden költséget (pl. internet-előfizetés díja)? Van-e még mindig éles határ a home office és a távmunka között? [A felek által kétoldalú megállapodásban megállapodott (részbeni) home office-ra gondolok elsősorban, tehát nem a munkáltató által szabályzattal előírt otthoni munkavégzésről.]
26. cikk / 216 Versenytilalmi megállapodás ellenértéke
Kérdés: A munkáltató a munkavállalókkal versenytilalmi megállapodást akar kötni, amely alapján még a munkaviszony fennállása alatt kifizetésre kerül a versenytilalmi ellenérték, és a versenytilalom időtartama a munkaviszony tartama alapján kerül meghatározásra. A mindenkori havi versenytilalmi ellenértéket a munkáltató szabályzata határozná meg. Köthető ilyen módon megállapodás?
27. cikk / 216 Szabadság kiadása – az egybefüggő 14 nap
Kérdés: Az Mt. kimondja, hogy a szabadságot – eltérő megállapodás hiányában – úgy kell kiadni, hogy a munkavállaló naptári évenként egy alkalommal, legalább 14 egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzési és a rendelkezésre állási kötelezettsége alól. Abban az esetben, ha a munkavállaló arról nyilatkozik, hogy nem szeretné az egybefüggő 14 napot igénybe venni, vagyis nem kéri ebben a formában a szabadságának a kiadását, a munkáltató munkaszervezési okból (pl. iskolai konyhák nyári szünidő alatti leállása) dönthet-e úgy, hogy a dolgozónak mégis kiad két hét szabadságot? A törvény szerint a szabadság kiadásának joga a munkáltatót illeti meg, ezért a leállás időtartamára időzítheti a szabadság kiadását. Véleményem szerint ez nem függvénye annak, hogy a munkavállaló milyen megállapodást kötött a 14 egybefüggő nap kiadására a munkáltatóval.
28. cikk / 216 Hozzátartozó halála – mentesülés a munkavégzési kötelezettség alól
Kérdés: Pedagógusstátuszban dolgozóra érvényes az Mt. 55. §-a (1) bekezdésének f) pontja, mely szerint: "A munkavállaló mentesül rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól hozzátartozója halálakor két munkanapra"? Én ezt úgy értem, hogy ezt a két napot nem a pedagógus-pótszabadságaimból kell kivennem. Jól gondolom ezt?
29. cikk / 216 Éjszakai munkaidő-beosztás – tilalom és következmények
Kérdés: Az Mt. 113. §-ának (3) bekezdése alapján látnak lehetőséget arra, hogy a női munkavállalót bármilyen megoldással éjszakai munkára oszthassa be a munkáltató? Ha ez nem lehetséges, és a munkáltatónál nincs olyan munkakör, ahol ne lenne éjszakai munkavégzés, akkor a munkáltatónak meg kell szüntetnie a munkaviszonyt?
30. cikk / 216 Többletórák kezelése munkaidőkeretben
Kérdés: A munkáltatónál nem volt írásba foglalt munkaidő-szabályzat. A gyakorlat szerint rugalmas munkaidőben dolgozó munkavállalóknál a munkaközi szünettel együtt ledolgozott 8:20 percen felüli túlmunka hónap végén túlórában került kifizetésre. Tavalyi évben, a járvány időszakában meghosszabbította a munkáltató a kihirdetett 6 havi munkaidőkeretet kétévesre, amely 2021. december 31-én jár le. Ezzel egyidejűleg beszüntette a túlmunka-kifizetéseket. Mivel egy év alatt több munkavállalónál nagymértékben nőtt az úgynevezett "balanszidő", 2021. április 1-jétől kiadott a munkáltató egy munkaidő-szabályzatot, melybe belefoglalta, hogy a rugalmas munkaidőben dolgozó munkavállalóknál a többletidő le nem csúsztatása esetén a keret végén elveszik a többletidő. Valamint azt is szabályozta, hogy csak az minősül túlórának, amit a munkáltató elrendel. Szabályosan járt-e el a munkáltató a munkaidőkeret közben kiadott új munkaidő-szabályzattal, annak ellenére, hogy nem került lezárásra a munkaidőkeret? Valóban nem kell kifizetnie a munkavállalónak a többletidőt (ha a munkáltató nem rendelte el túlóraként) a munkaidőkeret végén, annak ellenére, hogy a munkavállaló sok esetben nem tudja elvégezni a munkáját nyolc óra alatt, a többletidejét pedig nem tudja lecsúsztatni a megnövekedett munkamennyiség miatt?
