9 talált cikk a szokásos munkavégzési hely , kiküldetés , utasítás , munkavállaló kifejezésre

Kérdés: Cégünk egyik munkavállalója Nyíregyházán lakik, és a munkáltató nyíregyházi telephelyén dolgozik. A munkáltató a munkavállalót az Mt. 53. §-a alapján a munkaszerződéstől eltérően a munkáltató debreceni telephelyén való munkavégzésre utasítja. Kérdésünk, hogy a munkavállaló nyíregyházi lakóhelyéről a debreceni telephelyre való utazás munkába járásnak vagy hivatali, üzleti utazásnak minősül az utazási költségek elszámolása szempontjából? A 39/2010. Korm. rendelet a munkába járást a lakóhely és a munkavégzés helye között definiálja, ugyanakkor az nem derül ki, hogy ez csak a munkaszerződés szerinti munkavégzési hely, vagy egyébként a mindenkori tényleges munkavégzési hely viszonylatában értelmezhető.

Kérdés: Fel szeretnénk venni egy román állampolgárságú szaktanácsadót, aki Romániában látogatná a partnereinket. A munkaszerződésében munkavégzés helyének Magyarországot és Romániát szeretnénk megjelölni. Az új Mt. szerint földrajzi helyet is megjelölhetek, tudomásom szerint. Lehetséges-e Románia és Magyarország megjelölése? Ez esetben a romániai munkavégzés nem minősül "kiküldetésnek"?

Kérdés: Az új Mt.-ből elmaradtak a kiküldetés, kirendelés, átirányítás szabályai. Ez azt jelenti, hogy ezentúl ilyen elrendelésre a munkáltató részéről nem lesz lehetőség? Ez ugyanis teljesen ellehetetlenítené a tevékenységünket (külkereskedelmi cég vagyunk).

Kérdés: Építőipari vállalkozásunk elnyert egy vidéki projektet. A munkát természetesen saját munkavállalóinkkal akarjuk elvégezni. Milyen módon alkalmazhatjuk őket a kivitelezés helyszínén, ha a munkaszerződésük szerint a munkavégzés helyeként Budapest közigazgatási területe van megjelölve?

Kérdés: A helyi önkormányzat által fenntartott bölcsőde kisgyermeknevelője családlátogatás esetén jogosult-e bármilyen útiköltség jellegű térítésre? A gyermek lakóhelye és a bölcsődétől (munkahelytől) való távolság nagysága sokszor indokolja, hogy közlekedési eszközt (helyi autóbuszt, gépkocsit) vegyen igénybe (pl. a város/kerület másik végén lakik a gyerek, mint ahol a bölcsőde van). Normál esetben a dolgozók nem kapnak helyi közlekedési bérletet, így a családlátogatás pluszköltsége a dolgozót terheli. Vélelmezem, hogy jár valami, de azt nem tudom biztosan, hogy ez minősülhet-e kiküldetésnek, vagy sem?

Kérdés: A budaörsi központban foglalkoztatott három karbantartó munkavállalónk esetén a divízióvezető 2 napos kiküldetést rendelt el. A munkavállalóknak 2 napig a halásztelki telephelyen kellett volna dolgozni. Munkatársaink azonban nem vették fel a munkát Halásztelken, hanem a kiküldetés idején is Budaörsön jelentkeztek munkára. Állításuk szerint a divízióvezető láthatóan ittas volt az utasítás közlésekor, komolytalanul viselkedett, és azt hitték, csak tréfa a kiküldetés. A kiküldetési rendelvényeket a vezető csak másnap írta alá. Az utasításadás körülményeit pontosan nem ismerjük (vizsgálat van folyamatban), de a kiküldetés indokolt és szabályos lett volna. Az események után inkább csak elvi jelleggel kérdezem: megtagadhatja-e a munkavállaló az utasítást arra hivatkozva, hogy szerinte az "komolytalan", vagy megítélése szerint az utasítást adó vezető ittas volt?

Kérdés: Társaságunk meglehetősen sok kölcsönzött munkavállalót foglalkoztat. A németországi munkaerőpiac megnyitását követően felmerült, hogy az anyacég tudna munkát biztosítani a magyar leányvállalat munkavállalóinak, mivel ott felfutott a megrendelés, míg nálunk épp kevesebb munka van. Ezért szeretnénk a munkavállalókat külföldre kiküldeni hosszabb időre. Hogyan lehet ezt megtenni, és milyen szabályokra kell figyelni?

Kérdés: Szervizelési munkákat végző cég vagyunk, működési területünk az ország egyik régiójára terjed ki. A munkavállalók e régión belül végeznek munkát (helyszínre történő kiszállással), munkaszerződésükben is a régió területe szerepel munkavégzési helyként. Az ország más régióiban is működnek ugyanilyen szerviztevékenységet végző cégek, de a cégek között nincs semmilyen tulajdonosi kapcsolat, teljesen különálló cégként működünk. Ugyanakkor megállapodtunk ezekkel a cégekkel, hogy munkavállalóink néha ezen cégeknél is végezhetnek munkát, ezért, ha előfordul, hogy nem tudunk saját régiónkon belül munkát biztosítani a munkavállalók részére, más régiókba küldjük őket munkavégzésre. Egyik esetet sem tekintjük kiküldetésnek, hiszen a munkavállalók szokásosan telephelyen kívül végzik a munkájukat. A szakszervezet szerint azonban – figyelemmel arra, hogy véleményük szerint a munkavállalók kiküldetésben végzik a munkájukat – az Mt. 105. § (6)-(8) bekezdéseiben foglalt kiküldetési díjat kellene fizetnünk részükre, különös tekintettel arra, hogy – a régión kívüli kiküldetések esetében – a napi 8 óra munkavégzésen túl akár 7-8 órát is vezetnie szükséges a munkavállalóknak. Mennyiben megalapozott a szakszervezet véleménye?

Kérdés: Utaztatással foglalkozó irodánk alkalmazna horvát állampolgárt, aki Horvátországban kiküldetésben látná el feladatait. Úgy tudjuk, hogy horvát állampolgároknak már nem kell munkavállalási engedély, mert az Európai Unió társult tagja Horvátország. Az engedély helyett van-e valamilyen bejelentési kötelezettségünk?