6 cikk rendezése:
1. cikk / 6 Összeférhetetlenség – ha a férj a felesége főnöke
Kérdés: Mi a helyzet olyan esetben, ha egy állami intézet vezetője saját feleségét foglalkoztatja, olyan állásban, aminek igazából csak neve van, de igazán látványos munkát nem végez a feleség, nem is nagyon jár be dolgozni, de felveszi a fizetését?
2. cikk / 6 Korlátozott belátási képességű vezérigazgató
Kérdés: A megváltozott munkaképességűek érdekében kérdezem, hogy miért nem ellenőrzik az akkreditált munkahelyek vezetőinek alkalmasságát a vezetésre? Ugyanis az egy (nem nevesítem) zrt. vezetői között pszichiátriai betegek vannak. A vezérigazgató asszony marékszámra szedi a nyugtatószereket, többször próbált meg öngyilkossági kísérletet. A dolgozók félve járnak be a munkahelyükre. Az idei évet azzal kezdte a vezérigazgató asszony, hogy több száz munkavállaló munkaidejét és munkabérét csökkentette. A sajátját megemelte, és felvette nem kevés összegért a testvérét is. Tehát alkalmatlan a munkaképesség-csökkent embereket foglalkoztató zrt. vezetésére!
3. cikk / 6 Jegyző felesége könyvel – az összeférhetetlenség kérdése
Kérdés: Lehetséges-e, hogy egy polgármesteri hivatalban a jegyzőnek a felesége vagy az élettársa a könyvelő?
4. cikk / 6 Munkáltatói jogkörgyakorló lehetséges személye
Kérdés: Cégünk leányvállalatként működik, szoros együttműködésben az anyacéggel. A kifejezett szakmai feladatokat az anyacég látja el, a mi munkavállalóink kiegészítő tevékenységet végeznek. Azonban sok esetben a mi munkavállalóink szakmai vezetését az anyacég valamely alkalmazottja látja el, így közvetlenül utasításokat ad nekik, dönt a szabadság kiadásáról stb. Ezek azonban, tudomásunk szerint, munkáltatói jogkörök. Hogyan lehet jogszerűen megoldani azt, hogy bizonyos munkáltatói jogköröket "külsős" személyek láthassanak el a mi munkavállalóink felett?
5. cikk / 6 Munkaidő-nyilvántartás és a munkavállaló aláírása
Kérdés: A gyakorlatban rendkívül nagy hibaforrás, ha a munkavállalók vezetik a munkaidő-nyilvántartást. Ezt kiküszöbölendő, megfelelő eljárás-e, ha a munkáltató az Mt. 134. §-ának (3) bekezdésére alapozva a munkaidő-beosztás és a munkaidő-nyilvántartás összekapcsolásaként egy olyan nyomtatványt rendszeresít, amelyben eleget tesz annak a követelménynek, hogy a munkavállaló munkaidő-beosztását legalább egy héttel előre közölni kell? Tehát közli a munkaidő-beosztást, a munkaidő-nyilvántartást pedig azzal teljesíti, hogy a tervezett munkaidő-beosztásnak megfelelő vagy attól eltérő óraszámot ír a teljesített munkaidő rovatba, ebből pedig kiderül az esetlegesen felmerülő rendkívüli munkaidő óraszáma. Az említett törvényi hivatkozás szerint megfelelő az eljárás, ha ezt a nyomtatványt a munkavállalóval (a lehetőséget megadva neki a változások átnézésére) hónap végén íratja csak alá a munkáltató. Mivel a törvény nem ír elő formai követelményeket a munkaidő-nyilvántartásra, ezért, álláspontom szerint, a naprakészség nem a dolgozó aláírásával valósul meg, hanem a munkaidő kezdetének és végének feltüntetésével. Tehát egy olyan típusú munkaidő-nyilvántartás, amely nem tartalmazza minden beosztás szerinti napon a dolgozó aláírásának a helyét, nem ellentétes a jogszabállyal. Kérem a fenti kérdéssel kapcsolatos álláspontjukat megosztani!
6. cikk / 6 Kárfelelősség – a munkáltatói szabályzat megszegéséért?
Kérdés: A munkáltatómnál újságárusként dolgozom. Két hete egyik reggel, miközben az aznapi újságokat vittem, észrevettem, hogy a pavilont éjjel feltörték. Gyorsan értesítettem a munkáltatómat, majd a rendőrséget a betörésről, de kénytelen voltam közben kinyitni a pavilon ajtaját, hogy az aznapi újságokat be tudjam tenni; be viszont nem mentem. Ezt követően kiérkezett a vezetőm, de nem készített leltárt. Arra hivatkozott, hogy, mivel bementem a pavilonba, ezzel megszegtem a munkahelyi utasítást, és így már nem lehet megállapítani, mi hiányzik. Ezt követően a héten kézhez vettem egy 300 000 Ft-os kártérítési felszólítást. Tényleg ki kell ezt fizetnem?