4 talált cikk az egészségügyi dolgozó , gyermek , munkavállaló kifejezésre

Kérdés: A 268/2022. és a 269/2022. Korm. rendelet változtat-e az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló, egészségügyben dolgozó munkavállalók nyugdíjazásának feltételein? Egy egészségügyben dolgozónak, amennyiben öregségi nyugdíjat igényel, és szeretne tovább dolgozni az intézményben, kötelező-e szüneteltetni a nyugdíj kifizetését? Neki jövedelemkiegészítés nem jár, nem egészségügyi dolgozó. Illetve, amennyiben egy egészségügyben dolgozó betölti az öregséginyugdíj-korhatárt, és nem mond fel, vagy nem kéri a közös megegyezéssel történő megszüntetést, a munkáltatónak kötelező-e felmondani a dolgozónak a felmentési idő megadásával?

Kérdés: Vállalkozói szférában, munkaviszonyban alkalmazott egészségügyi dolgozók munkaviszonyát milyen módon kell megszüntetni, ha a koronavírus-járvány elleni védőoltást egyáltalán nem, illetve csak részben vették vagy veszik fel, felmondással vagy azonnali hatályú felmondással? Közös megegyezéssel történő munkaviszony-megszüntetés is lehetséges? Rendes felmondás esetén a felmondási idő kezdete 2021. szeptember 1-je lenne? Ebben az esetben kell végkielégítést fizetnünk? Ha az ügyvezető munkaviszonyban végzi orvosi tevékenységét, rá az Mt. szabályai érvényesek. Az ő esetében is a többi munkavállalóval azonosan kell eljárni? Ha az ügyvezető (főállású vagy kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó) nem veszi fel a védőoltást, az ő esetében hogyan kell eljárni?

Kérdés: Szakorvosjelölt vagyok, gyermekem kétéves. Napi 8 órában visszatérek az osztályomra orvosként dolgozni. Kismamaként kötelezhető vagyok-e hétvégén ügyelni szombaton vagy vasárnap 12 órában, 8-20-ig? Az Mt. az ügyeletet rendkívüli munkavégzésnek minősíti, azonban az egészségügyi jogszabályok nem. Beoszthatnak bármelyik hétvégén ügyelni? Védik a kismamákat, akiknek a gyereke három évnél fiatalabb. Ha igen, orvosként nincs jogom erre hivatkozni?

Kérdés: A Kjt. 57. §-ának (5) bekezdése szerint: "a jogszabályban meghatározott egészségkárosító kockázatok között a munkahelyen eltöltött napi munkaidőtől függetlenül az (5) bekezdésben meghatározott pótszabadság megilleti azt a közalkalmazottat is, akit rendszeresen kettős egészségkárosító kockázatnak kitett munkakörben foglalkoztatnak, feltéve hogy az egyik kockázat nem ionizáló sugárzással függ össze". Az egészségügyben a munkakörök legalább 90%-a ilyen, kiemelve a biológiai és pszichés kockázatokat (pl. időkényszerben végzett nagy felelősségű döntések sorozata létszámhiány mellett, lehangoló munkaanyag, pl. prosectura, több műszakos munkarend, ügyelet, készenlét), és a kémiai és fizikai kockázatokat. Azonban a munkavédelmi törvény kimondja, hogy a "munkavállaló egészsége sem pénzben, sem más módon nem váltható meg", ezért a kockázatértékelés alapján olyan munkakörülményeket kell biztosítani, ahol a munkavédelmi intézkedésekkel a munkavállaló egészségét veszélyeztető kockázatok kiküszöbölhetők (nyilván csak elméletileg, mert munkabaleset azért előfordulhat, vagy mert a pszicho-szociális kockázatra nincs hatékony megoldás, gondoljunk csak a beteg életéért való aggódás pszichés terhére). Az Mt. is pontosan meghatározza, milyen esetben jár pótszabadság, s már nem tér ki a Kjt. 57. §-ának (5) bekezdésére. Ebből indulnak ki a kórházakban a munkaügyi osztályok, és a legtöbb helyen nem adnak pótszabadságot egyetlen munkakörben sem, csak ott, ahol ezt az Mt. 59. §-a lehetővé teszi. Kérem szíves szakmai véleményüket, hogyan értelmezzük tehát a pótszabadság lehetőségét, a fentiek szerint.