3 talált cikk a vezető tisztségviselő , juttatás , munkakör kifejezésre

Kérdés: A köztulajdonban álló gazdasági társaságokra vonatkozó közzétételi szabályok körében a közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli juttatás fogalma álláspontunk szerint a jogszabályi környezet tükrében nem egyértelmű. Értelemszerűen a munkáltató kötelezettsége feltüntetni az alapbért, ezenfelül az esetleges olyan jellegű juttatásokat, melyeket a vezető állású munkavállaló folyamatosan, rendszeresen megkap a munkáltatótól. A jogalkotói szándék is arra vonatkozik, hogy - többek között - a rendszeres javadalmazás nyomon követhető legyen, illetőleg a nyilvánosság is megfelelően tájékozódhasson a köztulajdonban álló gazdasági társaságok részletes működéséről. Azonban kétséges számunkra, hogy a közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli juttatás körébe tartozik-e, ha a munkavállaló olyan kompenzációban részesül, amely az éves jövedelmét emeli ugyan, de az csak egyszeri juttatásként kerül számára kifizetésre. Konkrét példával élve, a munkáltató anyagi okok miatt nem tudja az adott évben az inflációs mértékkel követett béremelést végrehajtani, de a későbbiekben nem jövedelemként egyszeri esetben juttatásban részesíti a munkavállalóját. Ilyen esetben szükséges-e az egyszeri juttatás összegét is közzétennie a gazdasági társaságnak?

Kérdés: Felszámolóbiztosként az egyik felszámolás alatt álló kft.-nél munkáltatói rendes felmondással megszüntettem a vezető állásúnak minősülő gazdasági igazgató munkaviszonyát. A felszámolás elrendelése előtt héthavi munkabért nem fizetett meg a munkáltató. A felszámolás elrendelését követően hitelezői igényt jelentett be a ki nem fizetett munkabére vonatkozásában, így "h" kategóriás hitelezőként nyilvántartásba vettem. A gazdasági igazgató azonban kifogást nyújtott be, és arra hivatkozott, hogy a követelése "a" kategóriába tartozik. Jogos-e a besorolásra vonatkozó kifogás?

Kérdés: Cégcsoportunknál két cégnek ugyanaz az ügyvezetője, s mindkét cégnél munkaviszonyban látja el a tisztségét. Az ügyvezető 2010 novemberében betegszabadságra ment, majd táppénzes állományba került, így mindkét cég esetén ennek megfelelően számfejtettük az őt megillető munkabért. Az ügyvezető azonban igényt jelentett be, miszerint az egyik cég esetében valóban keresőképtelen volt, de a másik cég esetében – mivel nem jelentette be, hogy betegszabadságra ment volna, vagy táppénzes állományba került – megilleti őt a munkabére. Valóban helytelenül jártunk el, amikor annak ellenére, hogy az ügyvezető az egyik munkaviszonyában keresőképtelen állományban volt, a másik munkaviszonyában is keresőképtelennek tekintettük?