18 cikk rendezése:
1. cikk / 18 Boltvezetők munkaideje és felelőssége
Kérdés: Országos bolthálózattal működő multicég szakszervezeti tisztségviselője vetette fel a boltvezetőket érintő alábbi problémát. Az érintett kereskedelmi vállalatnál a boltvezetők munkaköre számos tevékenységre terjed ki, például a megérkezett termékek leszedése, polcok feltöltése, az üzlet nyitása, a napi munkafolyamatok megszervezése, a kassza indítása, kezelése, a vásárlói panaszok kezelése, rendelés leadása, belső oktatás megszervezése. Továbbá az üzletvezető besegít a dolgozóknak, hogy ne keletkezzen túlóra, ennek következtében a boltvezető reggeltől estig bent van az üzletben. Ezen túlmenően a bolti dolgozók esetleges mulasztásait is a boltvezetők terhére róják. Például a személyzeti vásárlás elmulasztott bizonylatolása, vagy a jelenléti ív pontatlan vezetése esetén, akkor is, ha van más munkatárs, aki aznap a műszakvezető. Felelősségre vonás is történik, és ismétlődés esetén elbocsátás a következmény, természetesen a kimutatható rendkívüli munkavégzés ellentételezése nélkül. Szabályos-e ez a gyakorlat?
2. cikk / 18 Osztott munkaidő – kollektív szerződés alapján a közlekedési ágazatban
Kérdés: Az Mt. 135. §-ának (6) bekezdése alapján a kollektív szerződés a közlekedési ágazatok szinte valamennyi munkaköreiben lehetővé teszi azt, hogy az érintett munkavállaló megkérdezése és beleegyezése nélkül állapítson meg osztott munkaidőt. De vajon az ilyen módon bevezetett osztott munkaidőnek kötelező (alapelvi) előfeltétele-e az, hogy a munkavállalónak lehetősége legyen arra, hogy haza tudjon menni a "kieső" időben, vagyis a tartózkodási helyet ne a munkáltató határozza meg? Mi van akkor, ha a munkavállaló a munkahelyétől távol lakik, és emiatt a munkahelyét nem tudja elhagyni, és ott helyben kénytelen eltölteni a köztes időt? Például a munkavállaló minden harmadik nap reggel 7 és másnap 7 között végez munkát, 22 és 4 óra közé esik az osztott munkaidő munkamentes része. Ebben az esetben a "kieső idő" munkaidőnek minősül, vagy talán ügyeletnek? Ha ez esetleg mégis jogszerűen minősülne ügyeletnek, akkor az évi 250 (300) órás korlát "megkerülése" végett "átnevezhető-e" a kollektív szerződésben ez a konstrukció készenlétnek, ha a munkavállaló tényleg nem tud hazamenni? Ha igen, akkor miért?
3. cikk / 18 Munkaidőkeret bevezetése
Kérdés: Bármelyik munkáltató vezethet be bármelyik munkavállalójára munkaidőkeretet? Van-e valami különös feltétele a bevezetésének a munkáltató tevékenységi körével kapcsolatban? Egy részleg van a cégünknél, ahol megszakítás nélküli munkarendben dolgoznak (24-48 váltásban), mindenki más heti 40 órás.
4. cikk / 18 Bérfejlesztésből történő kimaradás
Kérdés: Tavaly novemberben kaptam egy írásbeli figyelmeztetést, mert munkahelyemről előbb távoztam el, családi okok miatt halaszthatatlan okokból. 14 óráig tart a törzsidő, és én 13 óra 50 perckor hagytam el a munkahelyemet. A rám bízott feladatokat elvégeztem, csak a kollégáknak nem tudtam tovább besegíteni. Az írásbeli figyelmeztetésben az volt, hogy ez többször előfordult. Én a lap aljára ráírtam, hogy nem értek ezzel egyet. Azóta nem történt semmi egészen a mai napig. A mai nappal történő fizetési átutalásnál derült ki, hogy január 1-jéig visszamenőleg 12%-os bérfejlesztésre kerül sor, amiben a munkáltató és a szakszervezet megállapodott a következők szerint: február 8-ig 8%, március 8-ig +4% emelés jár. Én viszont nem kaptam semmiféle bérfejlesztést. Ha jól tudom, ez felzárkóztatás lenne az amúgy is alacsony órabéreket illetően. Kérem tanácsát, hogy van-e lehetőségem jogorvoslattal élni.
5. cikk / 18 Szakszervezeti jognyilatkozat pótlása
Kérdés: Cégünknél két munkavállaló is dolgozik azonos munkakörben, egyikük védett szakszervezeti tisztviselő. Utóbbi év eleje óta gyakorlatilag nem dolgozik, a teljes munkaidejére nézve kikérték a szakszervezeti munkaidő-kedvezményt. A munkakört a vezetőség át kívánja szervezni, egy munkavállaló is elég lesz a feladatok ellátására. Ebben az esetben felmondhatunk-e a szakszervezeti tisztviselőnek, aki egyébként kevesebb gyakorlattal rendelkezik, és a másik munkavállaló jobban el tudja látni a feladatokat?
6. cikk / 18 Műköröm és gyűrű viselésének tilalma a munkahelyen
Kérdés: Egészségügyi intézményben dolgozom titkárnőként, nem belgyógyászaton és nem is sebészeten, de még a műtéti részlegen sem. Tudomásunkra jutott, hogy a munkáltató szeptember 1-jétől bevezeti a műköröm, lakkozott köröm és gyűrű viselésének tilalmát. Nem gondolom, hogy a jegygyűrű viselését megtilthatja. De egyébként is az ápolt és jól kinéző köröm megtiltásával korlátozza személyiségi jogainkat. A műköröm tiltását értem, de a többit nem. A nővéreknek talán elfogadható a korlátozás. Viszont a nővérek és az orvosok a betegekkel gumikesztyű használatával érintkeznek.
7. cikk / 18 Szakszervezeti tisztség – tényleges munkavégzés nélkül
Kérdés: Műszakvezető munkakörben foglalkoztatott munkavállalónk munkaviszonyát szeretnénk felmondani, mivel létszámcsökkentés következtében túl sokan maradtak a munkakörben, és nem tudunk mindenkire műszakot bízni. A műszakvezetőnk azonban védett szakszervezeti tisztviselő, és a szakszervezet nem járul hozzá a megszüntetéshez, arra hivatkozással, hogy a tisztviselőjük megkapta az összes tag után járó munkaidő-kedvezményt, így végeredményben nem lesz munkaszervezési problémánk; és egyébként is szükséges a tisztviselő tevékenysége a szakszervezet működéséhez. Nem szeretnénk egy munkavállalót csak azért fizetni, hogy szakszervezeti tisztséget tölthessen be. Mit tudunk tenni?
8. cikk / 18 Szabadság elszámolása készenléti jellegű munkakörben
Kérdés: Az egyik rendészeti jellegű területen a munkakört készenléti jellegűnek nyilvánította a munkáltató, és ebből adódóan megszakítás nélküli 24/48-as váltási rendű műszakban foglalkoztatják a munkavállalókat. Ez azt jelenti, hogy a 24 órás szolgálatot 48 óra pihenőidő követi. A munkavállalókat a szabadság kiadásáról úgy tájékoztatták, hogy a szabadság mértéke órákban van meghatározva (egy munkanap szabadság 12 órának felel meg, így egy 24 órás műszakhoz 2 munkanap szabadság kell). A munkavállalók között részben elégedetlenség, részben bizonytalanság tapasztalható, és szakszervezetük sem tartja ezt az eljárást törvényesnek. Jogszerű ez az elszámolás? Ha a szabadság mértéke munkaórákban határozható meg, akkor van-e a munkavállalóknak is joguk arra, hogy kisebb-nagyobb ügyeik intézése érdekében ne teljes munkanapot vegyenek ki szabadságként, hanem csak az ügyintézéshez szükséges 2-3 órát? Ezt az egyenjogúság elvére hivatkozva kérdezem.
9. cikk / 18 Munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás tartama kollektív szerződés esetén
Kérdés: Az Mt. 53. és 57. §-a értelmében kollektív szerződés alapján az Mt. 53. §-ának (2) bekezdésében rögzített időtartamnál (negyvennégy beosztás szerinti munkanap vagy háromszázötvenkét óra) hosszabb ideig foglalkoztatható a munkavállaló a munkaszerződéstől eltérő munkahelyen, munkakörben vagy munkáltatónál. A jogszerű munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás felső határát azonban nem rögzíti a törvény. Az eddigi bírói gyakorlat szerint (BH2006.300) a kollektív szerződésnek az átirányítás éves maximális időtartamát időkorlát nélküliként szabályozó rendelkezése semmis. Mi tehát jelenleg az a felső határ, amely még megfelel a jogintézmény rendeltetésének, valamint az Mt. 6. §-ának (3) bekezdésében foglaltaknak? Álláspontunk szerint ugyanis egy féléves időtartamot, azaz hozzávetőlegesen 1464 órát meghaladó mértékű időtartam már olyan mértékű, amely felvethet aggályokat.
10. cikk / 18 Állásidő elrendelése munkaszüneti napra
Kérdés: A munkáltató 2014. október 23-án – munkaszüneti napon – bértakarékosság céljából az ezen a napon munkavégzésre kötelezett munkavállalók részére az Mt. 146. §-ának (1) bekezdésére hivatkozva állásidőt kívánt elrendelni. A munkáltató jogi érvelése szerint az Mt. 97. §-ának (4) bekezdésére hivatkozva jogosult ilyen munkaidő-beosztást elrendelni. Mivel pedig foglalkoztatási kötelezettségének nem tud eleget tenni, az állásidőnek felel meg. Megítélésem szerint a munkáltató ezzel a magatartásával megsérti az Mt. 6. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat, azaz olyan magatartást tanúsít, amely a másik fél jogát, jogos érdekét sérti. A gyakorlatban lehetetlennek tartom azt az állapotot, hogy az adott munkakörben 2014. október 22-én 22 óráig folyamatos munkavégzés folyik, majd 2014. október 24-én 6 órától ismételten van munka a területen. Megjegyezni kívánom, hogy a munkáltató ezt a gyakorlatot már 2014. augusztus 20-án megpróbálta alkalmazni, azonban a szakszervezet fellépése miatt ettől a szándékától elállt. A probléma most újra jelentkezett, és a munkáltató azzal próbál érvelni, hogy jogi szakértők szerint intézkedése jogszerű.
