14 cikk rendezése:
1. cikk / 14 Megállapodás hosszabb beosztás szerinti munkaidőről
Kérdés: Az Mt. 99. §-ának (3) bekezdésében foglaltak szerint, a 92. § (2) bekezdése alapján foglalkoztatott munkavállaló beosztás szerinti napi munkaideje 24 óra, heti munkaideje legfeljebb 72 óra lehet. Ezek alapján mindenképpen feltétele-e a 24 órás napi munkaidő-beosztásnak, hogy a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott portásainkat hosszabb teljes napi munkaidőben foglalkoztassuk (pl. 9 órában)? Vagy lehetséges-e, hogy a például 6 órás részmunkaidős portással kötünk megállapodást 24 órás munkaidő-beosztásra? Ez a megállapodás csak a munkaszerződésbe foglalható, vagy külön dokumentum is megfelelő hozzá?
2. cikk / 14 Készenléti jellegű munkakör – napi kilencórás részmunkaidőben
Kérdés: Készenléti jellegű munkakörben van-e mód napi 9 órás részmunkaidőben foglalkoztatni telepőrt, és a minimálbér, 161 000 Ft arányos részében, azaz 120 750 Ft alapbérben megállapodni? A munkaidőkeret 6 havi, és rendes beosztás szerint 14 és 24 órára vannak beosztva úgy, hogy egy nap munkavégzést követően 2 nap pihenőnap következik. A havi 2008-as számú járulékbevalláson részmunkaidősként kizárólag az 1-39 órában foglalkoztatottakat lehet jelenteni, a heti 45 órás munkavállalót csak főállásúnak fogadja el, mivel ez több mint 40 óra. A 20T1041-es biztosítotti bejelentésen a heti 45 óra lett feltüntetve. Részmunkaidő vagy teljes munkaidő a helyes? A minimálbér arányosan lehet-e kevesebb a fent írtak okán?
3. cikk / 14 Rendkívüli munkaidő és állásidő – értelmezése munkaidőkeretben
Kérdés: Az Mt. tartalmaz-e olyan tételes szabályt, amely jogalapot ad a munkáltatónak arra, hogy a foglalkoztatási kötelezettségéből eredő beosztás szerinti (rendes) munkaidőben teljesítendő havi óraszám mértékét csökkenthesse annak érdekében, hogy egy munkaidő-beosztástól eltérő (rendkívüli) munkaidőben végzett munka megvalósulása esetén a munkáltató mentesülni tudjon a rendkívüli munka idejére járó időarányos alapbér megfizetésétől? A munkáltató csak a munkaszerződés szerinti havi alapbért és a rendkívüli munka bérpótlékrészét szeretné megfizetni. Ha erre nincs törvényes lehetőség, de a munkáltató mégis csökkentette a beosztás szerinti órák számát (kevesebb rendes munkaidőt osztott be a havi keret mértékénél), akkor ebben az esetben a munkáltató rosszabbul jár-e, mert a rendes munkaórákra járó időarányos alapbéren felül köteles lesz megfizetni a munkavállaló részére egyrészt a beosztani elmulasztott órákért az állásidőre járó időarányos alapbért, másrészt a rendkívüli munkaidőben végzett munkáért az időarányos alapbért és a bérpótlékot? Jól gondolom, hogy a munkavállaló munkaszerződésében szereplő alapbér összege kizárólag csak a rendes munkaidőben végzett munka ellenértéke lehet (EBH2002. 788), tehát "a felek megállapodásával" rendkívüli munka esetén sem az arra járó időarányos alapbért, sem a bérpótlékot nem lehet az alapbér részének tekinteni?
4. cikk / 14 Pihenőidők minimális tartamban
Kérdés: Karbantartási munkálatokra külföldre kiküldött munkavállalóink foglalkoztatását rendkívül feszes munkarendben tudjuk csak megoldani. A kint töltött hetekben a kollégáknak a lehető legkevesebb pihenőidőt biztosítjuk, amit hazaérkezés után kompenzálunk. Kérdéseink: folyamatosan hány napot, illetve mennyi órát lehet dolgozni pihenőnap nélkül? Féléves munkaidőkeretben dolgozunk, ezen időszakban mennyi lehet a rendkívüli munkavégzés óraszáma? Lehet-e napi 12 órás munkavégzés eseten 3 órát utaztatni a munkavállalókat a munkavégzés helye és a szállás között úgy, hogy ezek után csak 9 óra napi pihenőidejük van?
5. cikk / 14 Vasárnapi foglalkoztatás munkaidő-beosztás szerint
Kérdés: Az egyik területen a munkavállalók munkaidőkeret alkalmazása során a hét minden napján, napi 12 órában dolgoznak, amely azt jelenti, hogy a munkavégzés mindennap, minden esetben 6-18 óra között folyik. A munkavállalók beosztása során betartásra kerül a pihenőidő szabályszerű igénybevétele. A problémát az okozza, hogy mivel a munkavállalók vasárnap is rendes munkaidőben kötelesek munkát végezni, igényt tartanak az új Mt. 140. §-ának (1) bekezdésében előírt 50%-os mértékű bérpótlékra. A munkáltató álláspontja szerint, mivel a munkaidő-beosztás nem felel meg az új Mt. 101. § (1) bekezdése d) pontjának – nincs több műszakos tevékenység –, nem jár az 50%-os bérpótlék. Álláspontom szerint viszont a munkáltató az új Mt. 101. §-át alapul véve vasárnapra rendes munkaidőben nem kötelezheti munkavégzésre a munkavállalókat. A tényállás ismeretében jogszerű-e a munkáltató vasárnapi rendes munkaidőben történő munkaidő-beosztása?
6. cikk / 14 Munkaidőkeret alkalmazása
Kérdés: A munkavállaló munkaszerződésében napi 12 órás munkavégzés és állandó 234 órás havi munkaidőkeret van meghatározva. Egyidejűleg alkalmazható-e a napi munkaidő meghatározása és egy állandó munkaidőkeret alkalmazása? Jogszerű-e az, hogy nem a munkaszerződésben meghatározott napi munkaidő (12 óra) és az adott havi munkanapok szorzata a havi munkaidőkeret? Meghatározható-e a fentiek szerint állandó óraszámú havi munkaidőkeret? Ha a munkavállaló szerződésében 8 óránál több a napi munkaidő, akkor a dolgozó teljes munkaidősnek minősül, vagy készenléti jellegű foglalkoztatásnál elképzelhető, hogy a fenti munkaszerződés szerint ez részmunkaidős foglalkoztatás? A fizetett ünnepet és a szabadságot napi hány órával kell kifizetnünk?
7. cikk / 14 Hétvégi foglalkoztatás rendes munkaidőben
Kérdés: Havi munkaidőkeretben foglalkoztatott benzinkútkezelő az új Mt. 101. §-a (1) bekezdésének g) pontja szerint vasárnapi rendes munkaidőben történő munkavégzése esetén beosztható-e az ezt közvetlenül megelőző szombatra rendes munkaidőbe? A 101. § (3) bekezdésében csak a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállaló esetében írja elő a törvény, hogy ebben az esetben rendes munkaidő nem osztható be.
8. cikk / 14 Vasárnapi foglalkoztatás
Kérdés: Az Mt. 97. §-ának (3) bekezdése szerinti szabályt úgy kell értelmezni, hogy a munkaidőkeretben foglalkoztatott munkavállalók esetén sem írható elő vasárnapra történő rendes munkavégzés, csak akkor, ha egyidejűleg az Mt. 101. §-ának (1) bekezdésében meghatározott valamely feltétel fennáll? Amennyiben igen, ez egyben azt is jelenti, hogy a munkaidőkeretben foglalkoztatott munkavállalók vasárnapra nem, hanem kizárólag szombati napra kerülhetnek beosztásra, ha egyéb, az Mt. 101. §-ának (1) bekezdésében meghatározott egyik feltétel sem áll fenn?
9. cikk / 14 Szabadság elszámolása órákban
Kérdés: Mezőgazdasági cég vagyunk. Éves munkaidőkeretben dolgoznak a munkavállalóink, havonta más-más munkaidő-beosztásban. Milyen óraszámmal számoljuk el az adott hónapban a szabadságot?
10. cikk / 14 Rendkívüli munkavégzés munkaidőkeretben
Kérdés: Közétkeztetésben dolgozom, havonta háromszor szombat-vasárnap 5 órás munkára berendelnek, hétköznap napi 8 órás munkát végzek, néha 6 napon is egymás után. A beosztástól függően hét közben 1-2 nap, havonta 1 hétvége szabad. Jár-e túlórapótlék vagy pluszszabadnap az ilyen munkavégzések után?