12 talált cikk a telephely , szokásos munkavégzési hely , munkáltató kifejezésre

Kérdés: Cégünk egyik munkavállalója Nyíregyházán lakik, és a munkáltató nyíregyházi telephelyén dolgozik. A munkáltató a munkavállalót az Mt. 53. §-a alapján a munkaszerződéstől eltérően a munkáltató debreceni telephelyén való munkavégzésre utasítja. Kérdésünk, hogy a munkavállaló nyíregyházi lakóhelyéről a debreceni telephelyre való utazás munkába járásnak vagy hivatali, üzleti utazásnak minősül az utazási költségek elszámolása szempontjából? A 39/2010. Korm. rendelet a munkába járást a lakóhely és a munkavégzés helye között definiálja, ugyanakkor az nem derül ki, hogy ez csak a munkaszerződés szerinti munkavégzési hely, vagy egyébként a mindenkori tényleges munkavégzési hely viszonylatában értelmezhető.

Kérdés: Cégünk tevékenysége közúti áruszállítás. Telephellyel rendelkezünk Hajdú-Bihar megyében és Budapesten is. A budapesti telephelyre naponta egy kamion viszi fel az árut, melyet az átpakolás után gépjárművezetőink "leterítenek". A gépjárművezetők saját gépjárművel a környező városokból először beutaznak a Hajdú-Bihar megyei telephelyünkre, majd négyen egy gépjárművel utaznak fel Budapestre, és onnan terítés után vissza. Az Szja-tv. alapján a két telephely közötti utazás véleményem szerint kiküldetésnek tekintendő, melynek költségét kiküldetési rendelvény alapján fizeti ki cégünk a gépjárművét használó munkavállalónak, valamint minden munkavállaló megkapja az 500 forint napidíjat. A gépjárművezetők munkaszerződésében a Kt.-vel egyezően a munkahely változóként van megjelölve. Az Mt. szerinti kiküldetés szerintem nem értelmezhető, mivel nem munkaszerződéstől eltérő helyen történő munkavégzésről van szó, de a munkába járás kritériumának sem felel meg, mivel nem a lakó- vagy tartózkodási helyről indul az utazás. Munkaügyi szempontból kiküldetésnek minősül-e a két telephely közötti utazás, beleszámít-e a munkaidőbe, milyen térítés jár ezen időre, vonatkozik-e rá az évi 44 munkanap korlátozás?

Kérdés: 2015. szeptember 10-én az Európai Unió Bírósága egy munkajogi tárgyú előzetes kérdésben döntött. A spanyol National High Court of Spain bíróság azzal az előzetes kérdéssel kereste meg az Európai Unió Bíróságát, hogy állandó vagy szokásos munkavégzési hely hiányában munkaidőnek minősül-e az utazási idő a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 2003/88/EK irányelv alapján. Az Európai Unió Bírósága az irányelv rendelkezéseit egy konkrét ügyre alkalmazva megállapította, hogy az utazási idő is beleszámít a munkaidőbe az állandó vagy szokásos munkavégzési hellyel nem rendelkező munkavállalók esetében. Kérdésem ezzel kapcsolatban: amennyiben egy munkavállaló munkaszerződésében munkahelyként a munkáltató székhelye/telephelye és/vagy munkavégzési helyként nagyobb földrajzi terület van feltüntetve, ez értelmezhető-e úgy, mint állandó vagy szokásos munkavégzési hely, ha egyébként a munkavállaló rendszerint "terepen" végzi a tevékenységét (pl. ügyféltől ügyfélig, és nincsen ún. bázisa)? Amennyiben az ilyen tevékenységet végzők munkaszerződésében változó munkavégzési hely van feltüntetve, azzal igazolható-e, hogy létezik szokásos munkavégzési helyük (lásd átmeneti szabályok az Mt. alkalmazására), avagy sem? Értelmezhető-e rájuk a munkaidőszabály (azaz az otthonuktól az első munkavégzési helyükre érkezés is beleszámít a munkaidőbe), amennyiben kötetlen munkarendben dolgoznak?

Kérdés: Társaságunk tevékenysége az egyik településen megszűnik. Az ott alkalmazott dolgozók 13 éve állnak munkaviszonyban társaságunkkal, szerződésük változó munkahelyre szólt. Valamennyi ott alkalmazott munkavállalónak a megyén belül, 60 km távolságra lévő településen, változatlan munkafeltételekkel (munkabér, munkakör) tudunk munkát biztosítani. Munkába járásukat a társaság biztosítja, a dolgozókat csoportosan busszal szállítja. A másik településre áthelyezés módja munkaszerződés-módosítás vagy munkáltatói utasítás? Továbbá, mi a teendő, ha a munkavállaló nem írja alá a szerződésmódosítást, azaz nem fogadja el a másik településen felajánlott munkalehetőséget, vagy megtagadja a munkáltatói utasítást?

Kérdés: Fel szeretnénk venni egy román állampolgárságú szaktanácsadót, aki Romániában látogatná a partnereinket. A munkaszerződésében munkavégzés helyének Magyarországot és Romániát szeretnénk megjelölni. Az új Mt. szerint földrajzi helyet is megjelölhetek, tudomásom szerint. Lehetséges-e Románia és Magyarország megjelölése? Ez esetben a romániai munkavégzés nem minősül "kiküldetésnek"?

Kérdés: 2012. július 1-jétől kell-e mindenkinek új munkaszerződést írni? Tényleg elévülnek a korábban kötött munkaszerződések? Cégünk HR-csapata mindenkivel új munkaszerződést akar készíteni az új Mt. alapján.

Kérdés: Építőipari vállalkozásunk elnyert egy vidéki projektet. A munkát természetesen saját munkavállalóinkkal akarjuk elvégezni. Milyen módon alkalmazhatjuk őket a kivitelezés helyszínén, ha a munkaszerződésük szerint a munkavégzés helyeként Budapest közigazgatási területe van megjelölve?

Kérdés: A helyi önkormányzat által fenntartott bölcsőde kisgyermeknevelője családlátogatás esetén jogosult-e bármilyen útiköltség jellegű térítésre? A gyermek lakóhelye és a bölcsődétől (munkahelytől) való távolság nagysága sokszor indokolja, hogy közlekedési eszközt (helyi autóbuszt, gépkocsit) vegyen igénybe (pl. a város/kerület másik végén lakik a gyerek, mint ahol a bölcsőde van). Normál esetben a dolgozók nem kapnak helyi közlekedési bérletet, így a családlátogatás pluszköltsége a dolgozót terheli. Vélelmezem, hogy jár valami, de azt nem tudom biztosan, hogy ez minősülhet-e kiküldetésnek, vagy sem?

Kérdés: A budaörsi központban foglalkoztatott három karbantartó munkavállalónk esetén a divízióvezető 2 napos kiküldetést rendelt el. A munkavállalóknak 2 napig a halásztelki telephelyen kellett volna dolgozni. Munkatársaink azonban nem vették fel a munkát Halásztelken, hanem a kiküldetés idején is Budaörsön jelentkeztek munkára. Állításuk szerint a divízióvezető láthatóan ittas volt az utasítás közlésekor, komolytalanul viselkedett, és azt hitték, csak tréfa a kiküldetés. A kiküldetési rendelvényeket a vezető csak másnap írta alá. Az utasításadás körülményeit pontosan nem ismerjük (vizsgálat van folyamatban), de a kiküldetés indokolt és szabályos lett volna. Az események után inkább csak elvi jelleggel kérdezem: megtagadhatja-e a munkavállaló az utasítást arra hivatkozva, hogy szerinte az "komolytalan", vagy megítélése szerint az utasítást adó vezető ittas volt?

Kérdés: Szervizelési munkákat végző cég vagyunk, működési területünk az ország egyik régiójára terjed ki. A munkavállalók e régión belül végeznek munkát (helyszínre történő kiszállással), munkaszerződésükben is a régió területe szerepel munkavégzési helyként. Az ország más régióiban is működnek ugyanilyen szerviztevékenységet végző cégek, de a cégek között nincs semmilyen tulajdonosi kapcsolat, teljesen különálló cégként működünk. Ugyanakkor megállapodtunk ezekkel a cégekkel, hogy munkavállalóink néha ezen cégeknél is végezhetnek munkát, ezért, ha előfordul, hogy nem tudunk saját régiónkon belül munkát biztosítani a munkavállalók részére, más régiókba küldjük őket munkavégzésre. Egyik esetet sem tekintjük kiküldetésnek, hiszen a munkavállalók szokásosan telephelyen kívül végzik a munkájukat. A szakszervezet szerint azonban – figyelemmel arra, hogy véleményük szerint a munkavállalók kiküldetésben végzik a munkájukat – az Mt. 105. § (6)-(8) bekezdéseiben foglalt kiküldetési díjat kellene fizetnünk részükre, különös tekintettel arra, hogy – a régión kívüli kiküldetések esetében – a napi 8 óra munkavégzésen túl akár 7-8 órát is vezetnie szükséges a munkavállalóknak. Mennyiben megalapozott a szakszervezet véleménye?