Bérjegyzék megküldése e-mailben

Kérdés: Cégünknél szeretnénk folyamatosan átállni az elektronikus ügyintézésre a HR-területen is. Megfelelő-e a bérjegyzék elektronikus úton történő küldéséhez, ha a munkavállaló a beleegyező nyilatkozatában a céges e-mailt adja meg, vagy ilyen nyilatkozattal sem fogadható el a céges e-mail?
Részlet a válaszából: […] ...megfelelhet, a gyakorlat nem követel meg speciális elektronikus aláírást a követelmények teljesüléséhez. Annak sincs akadálya, hogy ez a munkáltató által biztosított elektronikus postafiók legyen. Az elektronikus dokumentumban tett jognyilatkozat akkor tekinthető közöltnek,...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2024. február 13.

Munkavégzési hely meghatározása

Kérdés: Cégünk (A cég) székhelyén egy másik cég (B cég) gépét tároljuk. B cég egy munkavállalóját dolgoztatja ezen a gépen. B cégnek ezen a címen nincs bejelentett telephelye. Hogyan dolgozhat munkaügyileg rendezetten B cég alkalmazottja A cég székhelyén? A dolgozónak A céggel nincs semmiféle szerződése. Milyen dokumentumok szükségesek ahhoz, hogy egyáltalán bejöhessen a cég területére, és ott munkát végezhessen?
Részlet a válaszából: […] ...egy vagy több pontosan meghatározott helyre, illetve akár földrajzi egység (pl. egy megye) is megjelölhető munkavégzési helyként. Mivel a munkáltató köteles a munkavállalót a munkaszerződés és a munkaviszonyra vonatkozó szabályok szerint foglalkoztatni [Mt. 51. § (1)...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2023. november 7.

Felmondási idő tartamának meghatározása

Kérdés:

Az Mt. 69. §-ának (1) bekezdése szerint a felmondási idő harminc nap. Ugyanezen paragrafus (2) bekezdése szerint a munkáltató felmondása esetén a felmondási idő a munkáltatónál munkaviszonyban töltött időnek megfelelően "plusznapokkal" meghosszabbodik. A (3) bekezdés pedig kimondja, hogy a felek az (1)–(2) bekezdésben foglaltaknál hosszabb, legfeljebb hathavi felmondási időben is megállapodhatnak. A munkáltató célja "fix" háromhavi felmondási idő kikötése bizonyos munkavállalók tekintetében mind a munkavállalói, mind pedig a munkáltatói felmondásra vonatkozóan. A munkáltató kollektív szerződése tartalmazza, hogy ha a munkáltatónál munkaviszonyban töltött idő eléri a tíz évet, az Mt. 69. §-ának (2) bekezdése szerinti felmondási időn túl további harminc nap felmondási időre jogosult a munkavállaló. A munkavállaló felmondási idejére vonatkozó "fix" háromhavi felmondási idő kikötése nem okoz problémát. A nehézséget az Mt. 69. §-ának (2) bekezdése szerinti, munkáltatói felmondásnál irányadó "plusznapok" adják: ha az alap, harmincnapos felmondási idő helyett "fix" háromhavi felmondási időt kötünk ki, akkor abból automatikusan következik az, hogy a munkáltatói felmondásra irányadó felmondási idő oly módon alakul, hogy a plusznapok a "fix" három hónapos időtartamhoz adódnak hozzá? Vagy pedig lehetséges-e az, hogy mind a munkavállalói, mind pedig a munkáltatói felmondásra "fix" háromhavi felmondási időt kössünk ki, ezáltal tulajdonképpen eltérve a "sávosan járó plusznapoktól", és így tulajdonképpen azt kellene majd mindig vizsgálni, hogy az Mt., illetve a kollektív szerződés alapján járó felmondási idő hogyan viszonyul a "fix" háromhavi felmondási időhöz? Számításaink szerint, amennyiben a "fix" háromhavi felmondási idő kikötése lehetséges, a munkáltatónál munkaviszonyban töltött tizennyolc évet követően nem lenne alkalmazható a "fix" háromhavi felmondási idő, mivel, ha az alap harmincnapos felmondási időhöz hozzáadjuk a munkáltatónál munkaviszonyban töltött tizennyolc év után járó negyven "plusznapot", és a kollektív szerződés alapján járó további harminc napot, akkor összesen száz napot kapunk, ami mindenképpen meghaladja a "fix" három hónapot.

Részlet a válaszából: […] ...értelmében a harmincnapos felmondási idő munkavállalói felmondás esetében a munkaviszony időtartamára tekintet nélkül irányadó. A munkáltató felmondása esetén a felmondási idő a munkáltatónál munkaviszonyban töltött három év után öt nappal, öt év után...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2023. június 27.

Utazási idő megítélése osztott munkaidő-beosztás esetén

Kérdés:

Az egyik munkavállalónknak, akit háromhavi munkaidőkeretben, egyenlőtlen munkaidő-beosztással foglalkoztatunk, minden hétköznap két településen kellene munkát végeznie, az első telephelyen 8:00–12:00, a második telephelyen 14:30–16:30 között. A két munkavégzés között a munkavállalónak nincs ideje hazautazni. A két település között kb. 10 perc az út busszal. Alkalmazható-e erre az esetre az Mt. 100. §-a szerinti osztott napi munkaidő úgy, hogy erről a munkavállalóval megállapodást kötünk, valamint a munkaszerződésben a munkahely mindkét telephelyet tartalmazni fogja? Ekkor csak a két telephelyen beosztott időt számoljuk el munkaidőként, a köztes idő pihenőidő. Vagy a két munkavégzési hely közötti utazásra tekintettel munkaidőként kell elszámolni a 8:00–16:30 közötti teljes időtartamot?

Részlet a válaszából: […] ...osztott napi munkaidő azt jelenti, hogy a munkáltató – a felek megállapodása alapján – a napi munkaidőt két részletben osztja be azzal, hogy a beosztás szerinti napi munkaidők között legalább két óra pihenőidőt kell biztosítani [Mt. 100. §]. A kérdés...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2023. június 6.

Szabadságkiadás – eltérés megállapodással a legrövidebb egybefüggő időtartamtól

Kérdés: Az Mt. 122. §-ának (3) bekezdése alapján – eltérő megállapodás hiányában – a szabadságot úgy kell kiadni, hogy a munkavállaló legalább 14 egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól. Minősíthető-e a felek közötti megállapodásnak, ha a munkáltató az alábbi szövegezést a munkavállalói tájékoztatóba foglalja bele: "Felek megállapodnak, hogy az egybefüggően kiadandó szabadság hossza a munkáltató szabadságolási ütemterve, illetve a felek egyeztetése alapján kerül meghatározásra, mely következtében az egybefüggő szabadság hossza az Mt.-ben előírtakhoz képest rövidebb is lehet". A munkavállaló pedig aláírásával igazolja, hogy a tájékoztatóban foglaltakat tudomásul vette. Véleményem szerint a tájékoztató nem megfelelő erre a célra, hisz az abban foglalt, Mt. előírásai szerint összeállított tartalmat a munkáltató határozza meg, a munkavállalóval nem kell megegyeznie róla. A munkavállaló aláírása az átvételt, a pontok megismerését igazolja, ami nem feltétlenül jelenti az abban foglaltakkal való egyetértését is.
Részlet a válaszából: […] ...nem támaszt, az tehát akár szóbeli is lehet, de megvalósulhat ráutaló magatartással is (pl. a munkavállaló tudomásul veszi, hogy a munkáltató a szabadság "felaprózott" kiadásáról rendelkezik) [Mt. 22. § (1) bek.]. Az írásbeli forma ugyanakkor célszerű lehet ahhoz...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2023. május 16.

Munkaközi szünet – eltérés az Mt.-től

Kérdés: Intézményünknél egyhavi munkaidőkeretet vezettünk be, melynek keretében a munkavállalók rugalmasan oszthatják be munkaidejüket. Ennek következtében lesznek olyan napok, amikor a dolgozók csak hat órában végeznek munkát, de előfordulhat olyan eset is, amikor kilenc órát, vagy azt meghaladóan történik munkavégzés. Dönthet-e úgy a munkáltató a munkaközi szünet tekintetében, hogy a hatórás munkavégzésre is biztosít 20 perc munkaközi szünetet, de ezzel egyidejűleg a kilencórás vagy azt meghaladó munkavégzésre is csak 20 perc munkaközi szünetet oszt be, vagy a munkaközi szünetnek mindenképpen igazodnia kell a letöltött munkaidőhöz, még akkor is, ha összességében ez így előnyösebb a munkavállalók számára? Jelenleg a munkaközi szünet intézményünknél a munkaidő részét képezi.
Részlet a válaszából: […] ...az egymással összefüggő rendelkezések összehasonlításával kell elbírálni [Mt. 43. § (2) bek.]. A kérdés alapján egyrészt a munkáltatónál a munkaközi szünet a munkaidő része, ami egyértelműen a munkavállaló javára szolgáló eltérés. Szintén a...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2022. október 18.

Felmentési idő kezdete

Kérdés: Közös önkormányzati hivatal foglalkoztatásában álló köztisztviselő közszolgálati jogviszonya felmentéssel történő megszüntetését kérte 2022. november 12. napjával nyugellátásra szerzett jogosultsága miatt. A Kttv. 68. §-ának (1) bekezdése szerint a felmentési idő két hónap. A Kttv. 22. §-ának (4) bekezdése szerint a hónapokban vagy években megállapított határidő lejártának napja az a nap, amely számánál fogva a kezdőnapnak megfelel. A Kttv. 22. §-ához fűzött kommentár szerint azonban a jog ismer egyéb időtartamokat is, amelyek nem minősülnek határidőnek (pl. a felmentési idő). A Kttv. 22. §-ának (9) bekezdése pedig azt mondja ki, hogy a jogszabályban vagy a felek megállapodásában meghatározott határidőnek nem minősülő időtartam számítására a (4)-(8) bekezdés nem alkalmazható, az ilyen időtartam számításánál a naptár az irányadó. Kérdésünk, hogy mi a számítás módja? Mi lesz a két hónapos felmentési idő kezdő dátuma?
Részlet a válaszából: […] ...közlését követő nap [Kttv. 68. § (2) bek.]. Egy példával szemléltetve mindez azt jelenti, hogy a felmentési idő kezdő dátumát a munkáltató határozhatja meg a felmentésről szóló okiratban, annak első napja azonban legkorábban csak a felmentés közlését követő...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2022. augusztus 30.

Versenytilalmi megállapodás ellenértéke

Kérdés: A munkáltató a munkavállalókkal versenytilalmi megállapodást akar kötni, amely alapján még a munkaviszony fennállása alatt kifizetésre kerül a versenytilalmi ellenérték, és a versenytilalom időtartama a munkaviszony tartama alapján kerül meghatározásra. A mindenkori havi versenytilalmi ellenértéket a munkáltató szabályzata határozná meg. Köthető ilyen módon megállapodás?
Részlet a válaszából: […] ...alapján a munkavállaló – legfeljebb a munkaviszony megszűnését követő két évig – nem tanúsíthat olyan magatartást, amellyel a munkáltatója jogos gazdasági érdekét sértené vagy veszélyeztetné. E kötelezettség teljesítéséért a munkáltató...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2022. február 8.

Szabadság kiadása – az egybefüggő 14 nap

Kérdés: Az Mt. kimondja, hogy a szabadságot – eltérő megállapodás hiányában – úgy kell kiadni, hogy a munkavállaló naptári évenként egy alkalommal, legalább 14 egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzési és a rendelkezésre állási kötelezettsége alól. Abban az esetben, ha a munkavállaló arról nyilatkozik, hogy nem szeretné az egybefüggő 14 napot igénybe venni, vagyis nem kéri ebben a formában a szabadságának a kiadását, a munkáltató munkaszervezési okból (pl. iskolai konyhák nyári szünidő alatti leállása) dönthet-e úgy, hogy a dolgozónak mégis kiad két hét szabadságot? A törvény szerint a szabadság kiadásának joga a munkáltatót illeti meg, ezért a leállás időtartamára időzítheti a szabadság kiadását. Véleményem szerint ez nem függvénye annak, hogy a munkavállaló milyen megállapodást kötött a 14 egybefüggő nap kiadására a munkáltatóval.
Részlet a válaszából: […] ...szabadságot – a munkavállaló előzetes meghallgatása után – a munkáltató adja ki. Ezt – eltérő megállapodás hiányában – úgy kell megtennie, hogy a munkavállaló naptári évenként egy alkalommal, legalább 14 egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzési...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2022. január 18.

Készenléti átalány beszámítása a távolléti díjba

Kérdés: A munkavállaló rendszeresen teljesít készenlétet. Ezért a felek 2020. november 1. óta a munkaszerződésben az alapbéren felül egy bizonyos átalányösszeget kötöttek ki a készenléti bérpótlék és a készenlét idejére járó alapbér helyett az Mt. 145. §-a alapján. Milyen feltételek esetén kell ezt a készenléti átalányt beszámítani a munkavállaló távolléti díjába? A munkavállaló ugyanis csak ritkán teljesít havonta átlagosan 96 óra készenlétet, ami a törvény szerint ennek feltétele lenne. Ennek hiányában is beleszámíthatjuk a készenléti átalányt a távolléti díjba?
Részlet a válaszából: […] ...esetben az ügyelet és a készenlét tartamára kifizetett bérpótlékot a távolléti díj kiszámításánál akkor kell figyelembe venni, ha a munkáltató a munkavállaló számára az irányadó időszakban (ez általában az utolsó hat hónap) átlagosan legalább havi kilencvenhat...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2021. augusztus 31.
1
2
3
10