Kölcsönzött munkavállalók kiszervezése a kikölcsönzés után

Kérdés: A munkáltató egyik gyáregységének három üzemében a technológiához tartozó daruzási munkákat részben kölcsönzött, részben saját állományú munkavállalók végzik. A kölcsönzött állományban dolgozó munkavállalók egy része mind a három üzemben 2016. november 30-án elérte az ötéves egybefüggő kölcsönzési időt. Ebben az esetben számukra két lehetőség nyílt: a kölcsönbevevő átveszi őket saját állományába, vagy a kölcsönző vállalkozás az ötéves időtartamra tekintettel megszünteti a munkaviszonyukat. Jelen esetben egy nagyon érdekes – eddig a mi gyakorlatunkban példa nélküli – megoldás született. A hivatkozott gyáregységben már két év óta tevékenykedik egy másik vállalkozás, amely a munkáltató véleménye szerint munkáját kifogástalanul végzi. A munkáltató úgy döntött, hogy mind a három üzem területéről a kölcsönzött munkavállalókat nem veszi át saját állományába, a kölcsönzést a kölcsönbeadóval felmondja, és azt a tevékenységet, amelyet a kölcsönzött munkavállalók végeztek, mintegy "kiszervezi", eladja a külső vállalkozásnak. A kölcsönzött munkavállalók munkaviszonyát a törvényben előírtak szerint 2016. november 30-án, felmondási idő és végkielégítés kifizetésével együtt megszüntették, egyben felajánlották nekik, hogy az előbb említett külső vállalkozással – amelyhez a "kiszervezés" történt – köthetnek munkaszerződést. Ebben az esetben a korábban kölcsönzött munkavállalók gyakorlatilag ugyanott dolgoznak, mint eddig, ugyanazt a munkát végzik, mint korábban. Mi lesz azokkal a munkakörökkel, amelyekben eddig mint kölcsönzött munkavállalók dolgoztak? A munkáltató hivatalos közlése szerint ezek a munkakörök betöltetlenül maradnak, amely elméletileg azt jelenti, hogy a későbbiekben bármikor felvehetnek ezekbe a munkakörökbe munkavállalókat. Az új helyzetben az következik be, hogy egymás mellett fognak dolgozni a munkáltató saját és egy külső cég munkavállalói. Olyan álláspont is felmerült, hogy a munkáltató fenti eljárása színlelt szerződést is takarhat. A kölcsönzött munkavállalóknak munkaviszonyuk megszüntetése után szabad választásuk van abban, hogy hajlandók-e a korábban említett külső vállalkozásnál dolgozni vagy máshol elhelyezkedni. A munkavállalókat nem kényszerítették. Az kétségtelen tény, hogy a kölcsönzöttek állományában a munkavállalók ugyanazon juttatásokat kapták meg, mint a munkáltató belsős munkavállalói, most viszont a külső vállalkozónál információink szerint már csak csökkentett mértékű béren kívüli juttatásban fognak részesülni. Abban az esetben, ha a munkáltató úgy döntött volna, hogy az öt év eltelte után átveszi őket, akkor a társaságcsoport kollektív szerződése – annak összes juttatásával – vonatkozna rájuk. Vélelmezhető-e a tudatosan alkalmazott színlelt szerződés esete? Követett-e el jogvitára alkalmat adó intézkedést a munkáltató, és érdemes-e a munkavállalónak jogvitát indítani?
Részlet a válaszából: […] A kölcsönzött munkavállaló legfeljebb öt évig dolgozhat ugyanannál a kölcsönvevőnél [Mt. 214. § (2) bek.]. Egy átmeneti szabály értelmében azonban a 2011. december 1-jét megelőzően létesített határozatlan idejű munkaviszonyokban ez az ötéves korlát csak 2011. december...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2017. január 9.

Gyermekgondozási szabadságról visszatérés és a munkáltatói fogadtatás

Kérdés: Egy nagyvállalatnál dolgozom. Még gyakornokként tanulmányi szerződést kötöttem a munkáltatóval szakirányú egyetemi végzettség megszerzésére. A szerződésben rögzített tanulmányok elvégzése után, részben GYES alatt saját döntésem alapján szakirányú PhD-képzésen is rész vettem. Időközben két gyermekem született. Nemrégiben úgy határoztam, hogy visszatérek dolgozni, álláspontom szerint azonban a munkáltatóm ezt meg akarta akadályozni, és szerintem több esetben visszaélt a jogaival, pl. a 2 éves, kisebbik gyermekem bölcsődei felvételéhez a munkáltatói igazolást nem akarta kiadni; írásban arról tájékoztatott, hogy nem tud a végzettségemnek megfelelő munkát biztosítani, ugyanakkor tudomásom van arról, hogy számos, alacsonyabb végzettségű munkavállalót vettek fel. Ezt követően, vélhetően a GYES melletti munkavégzés adta védettségem miatt, alacsony bérezéssel mégis foglalkoztatott, és olyan információk is eljutottak hozzám, hogy az elsők között meg fognak válni tőlem, amint tehetik. A vállalat kollektív szerződésében meghatározottakkal szemben alacsonyabb pozícióba soroltak be, és alacsonyabb fizetést kapok az ott leírtaknál. Tudomásom szerint, minden hasonló helyzetben lévő munkavállalóhoz így viszonyul a munkáltató. Jogosan jár el velem, illetve a hasonló helyzetben lévő munkavállalókkal szemben?
Részlet a válaszából: […] ...munkáltatói intézkedéssel szemben -,akkor a munkáltató nem járt el jogellenesen.Ezen túlmenően pedig a munkáltatónál érvényben lévőkollektív szerződés is rendelkezhet a munkavállalók képzettség szerintibesorolásáról és a besorolásnak megfelelő...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2012. január 9.

Vezető állású munkavállaló munkabér-követelése felszámolási eljárásban

Kérdés: Felszámolóbiztosként az egyik felszámolás alatt álló kft.-nél munkáltatói rendes felmondással megszüntettem a vezető állásúnak minősülő gazdasági igazgató munkaviszonyát. A felszámolás elrendelése előtt héthavi munkabért nem fizetett meg a munkáltató. A felszámolás elrendelését követően hitelezői igényt jelentett be a ki nem fizetett munkabére vonatkozásában, így "h" kategóriás hitelezőként nyilvántartásba vettem. A gazdasági igazgató azonban kifogást nyújtott be, és arra hivatkozott, hogy a követelése "a" kategóriába tartozik. Jogos-e a besorolásra vonatkozó kifogás?
Részlet a válaszából: […] Az Mt. értelmében vezető állású munkavállaló a munkáltatóvezetője, valamint helyettese [Mt. 188. § (1) bek.]; a korlátolt felelősségűtársaság esetében az ügyvezető, illetve azon vezető, akit a társaság az őhelyettesének esetlegesen kinevezett. A gazdasági igazgató,...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2011. március 16.

Külföldi kirendelés megtagadása – jogszerű-e a rendkívüli felmondás?

Kérdés: Október 20-án közöltük a vállalatunk kereskedelmi igazgatójával, hogy október 29-től kezdődően előreláthatóan 140 munkanap időtartamra németországi munkavégzésre rendeljük ki egy stratégiai fontosságú feladat elvégzése céljából. Kollektív szerződésünk megengedi a törvénynél hosszabb időtartamú kirendelést. Intézkedésünk gazdasági indokoltságával és szükségességével a kereskedelmi igazgató is tisztában volt, ennek ellenére megtagadta az utasításunkat arra való hivatkozással, hogy évek óta több betegsége van, amiket kezeltetnie kell, illetve édesanyjával – annak betegsége miatt – napi kapcsolatot kell tartania. A vállalat vezetése szerint ezek az indokok, különösen a munkavállaló által betöltött pozíció miatt, nem fogadhatók el. Amennyiben a munkavállaló nem hajlandó teljesíteni az utasítást, helytálló lesz vele szemben a rendkívüli felmondás?
Részlet a válaszából: […] Az éremnek esetünkben is két oldala van. Az egyik: az Mt.szerint a munkavállaló a munkát a munkáltató utasítása szerint köteles ellátni,továbbá köteles az előírt helyen és időben, munkára képes állapotbanmegjelenni, és a munkaidejét munkában tölteni, illetve munkavégzés...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2010. november 22.

Alkoholkontroll – a jogszerűség határa

Kérdés: Munkahelyemen napi rendszerességgel végeznek alkoholvizsgálatot. Korábban nem kifogásoltam az eljárást, hiszen a kollektív szerződésünk is rögzíti, hogy tilos a munkaidő előtti, illetőleg a munkaidő alatti alkoholfogyasztás. Mostanában viszont naponta többször is megszondáztat a főnököm, ami kifejezetten egy személyes konfliktusból fakad. Felháborít az igazságtalanság és a kollégáim előtti megaláztatás. El kell tűrnöm a vizsgálatokat? Félek, hogy egy esetleges ellenszegülésem esetén rendkívüli felmondással elbocsátanak.
Részlet a válaszából: […] ...munkára képes állapotban megjelenni amunkavégzési helyén. Természetesen ezt az állapotát a munkaidő lejártáig megkell őriznie. Mivel a kollektív szerződés kifejezetten megtiltja a munka­időalatti alkoholfogyasztást, ezzel nyomatékosítja a törvényben...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2008. szeptember 22.