7 talált cikk a munkaviszony , szabályzat , kereset kifejezésre

Kérdés:

A Covid–19-járvány idején a hordozható laptop mellett több monitor kihelyezésre került a munkavállalókhoz, hogy az egészségügyi okokra hivatkozók otthoni munkavégzése is biztosított legyen. Amikor bármely okból megszűnik egy munkavállaló munkaviszonya, az eszközöket vissza kell szolgáltatnia. Ha ezt nem teszi meg, kiszámlázzuk. Mi a teendő, ha nem fizeti ki? Ahhoz, hogy a munkavállalótól levonásra kerüljön bármilyen összeg, hozzá kell járuljon. A munkavállalónak pontosan meg kell adjuk, hogy milyen összeghez kell hozzájáruljon, hogy az levonásra kerüljön? A munkaügyi szabályzatba nem tehetjük bele, hogy munkaviszony megszűnése vagy megszüntetése esetén az el nem számolt vagyontárgyak értéke levonásra kerül a munkabérből, és ezt elfogadtatjuk egyénenként? Nem a könyv szerinti értékről van szó, hanem arról, ha valaki "lelép" a céges monitorral vagy bármilyen eszközzel, azt újra meg kell venni, ezzel többletterhet ró a cégre. Az IT-leltár úgy működik, hogy e-learning felületen keresztül kapunk egy listát azokról az eszközökről, amelyek a nevünkön vannak. Ha ezt rendben találjuk, akkor elfogadjuk, és ez az elfogadó nyilatkozat "megy vissza" online. Felvetődött, hogy ezen is feltüntethetnénk a fentebb javasolt munkabérből való levonásra irányadó szöveget. A probléma azonban az, hogy ezen a listán nincs feltüntetve az eszközök értéke, csak azok neve és mennyisége. Az az álláspont, hogy az értéket mindenképpen közölni kell, de vajon mi legyen rajta? Egyenként mindent piaci értéken beárazni képtelenség, illetve nem jó megoldás. A beszerzési ár még adott, mivel az a listán fel van tüntetve, ám az is lehet, hogy az már idejétmúlt. Az sem jöhet szóba, hogy a meglévő munkaszerződésekbe beleírják ezt a szöveget, legfeljebb az újonnan kötöttekbe lehetne ezt felvezetni, de ott is fel kellene tüntetni az értéket. Miért kell meghatározni a pontos értéket? Hogyan lehet ezeket megelőzni, vagy egyáltalán felhívni a figyelmüket a munkavállalóknak arra, hogy felelősséggel tartoznak?

Kérdés: Önkormányzati óvodánkat 2004-ben átvette a katolikus egyház. Akkor minden dolgozó kapott egy olyan írásos dokumentumot, amely szerint: "Illetménye: a közalkalmazotti illetménytábla szerint, 13. havi illetmény, jubileumi jutalom." Tehát: semmilyen hátrány nem ér bennünket a változás miatt. Ennek ellenére 2007-ben én voltam az utolsó, aki jubileumi jutalomban részesültem (a 30 év után járóban). Azóta ezt nem kapják az intézményben dolgozók. Tudok az állami támogatásban részesülő egyházakra vonatkozó törvényekről, a szociális ellátásokról szóló törvény is kimondja: nem érheti hátrány az egyházi intézményekben dolgozó pedagógusokat [Kjt. 78. §, 94/L. § (4) bekezdés, költségvetési törvény 35. § (3) bekezdés stb.]. 61 évesen, a 40 éves munkaviszony megléte kapcsán, a nők kedvezményes nyugdíjába mentem 2015. XII. 29-én. Megillet-e ebben az esetben – 38 év közalkalmazotti jogviszonyban ledolgozott idő után – a 40 éves jubileumi jutalom?

Kérdés: Találtam egy új állást, a munkáltató azonban kikötötte, hogy a versenytársánál korábban létesített részmunkaidős munkaviszonyomat meg kell szüntetnem. Ennek megfelelően fel is mondtam a részmunkaidős munkaviszonyom, azonban a munkáltatóijogkör-gyakorlóm nem fogadta el a kilépésemet arra hivatkozva, hogy a belső szabályzatok miatt hónap közben nem tudnak kiléptetni, csak a hónap végével. Azt mondta, hiába jár le a 30 napos felmondási időm, mivel ez hó közben lenne, nem kapnám meg a törthavi munkabéremet, ezért végig maradnom kell az adott hónapban. Valóban lehetséges a munkabért visszatartani, ha nem hó végén szűnik meg a munkaviszony?

Kérdés: A munkáltató cafeteriaszabályzata rögzíti, hogy e juttatás időarányosan illeti meg a munkavállalókat, ezért az előlegnek minősül abban az esetben, ha például a munkavállaló munkaviszonya év közben megszűnik, és a munkavállaló az időarányos résznél nagyobb összeget vett igénybe. Ebben az esetben a munkáltató, az Mt. 161. §-a (2) bekezdésének b) pontjára hivatkozással, a munkavállaló hozzájárulása nélkül, levonhatja a munkabérből az időarányos részen felül igénybe vett cafeteriajuttatás értékét?

Kérdés: Az Mt. szerint, ha nincs kollektív szerződés, a munkaszerződés a kötelezettségszegés súlyával arányos hátrányos jogkövetkezményeket állapíthat meg. Az adott munkáltatónál nincs kollektív szerződés. Ez azt jelenti, hogy tételesen fel kell sorolni minden egyes munkaszerződésben azt, hogy melyik kötelezettségszegést mivel kívánja sújtani? Ha mindent bele akar foglalni a munkáltató, a munkaszerződés nagyon hosszú lenne. Van lehetőség arra, hogy a munkaszerződés egy pontjában hivatkozik az Mt. 56. §-ára, és rendelkezik arról, hogy kötelezettségszegés esetén hátrányos jogkövetkezményt alkalmaz a munkáltató, de tételesen nem itt, hanem egy külön (fegyelmi) szabályzatban lenne leírva minden, az eljárási rend, a kötelezettségszegések, amiket a munkáltató szankcionálni kíván, és az értük járó büntetések? Megfelelő-e a munkáltató eljárása, ha az írásban indoklással ellátott hátrányos jogkövetkezményként pénzbírságot kiszabó határozat végén, záradékként szerepel a munkavállaló nyilatkozata, mely szerint a határozatban foglaltakat tudomásul vette, és a pénzbírság munkabéréből történő levonásához hozzájárul? Ez az eljárás megfelel-e az Mt. 161. § (2) bekezdése a) pontjának?

Kérdés: Egyik munkavállalónk keresetlevelet nyújtott be ellenünk a munkaügyi bíróságra, annak érdekében, hogy térítsük meg számára a nálunk eltöltött 3 hónapban teljesített összes rendkívüli munkája ellenértékét. A helyzet sajátossága, hogy a munkavállaló munkaszerződésébe ugyan nem foglaltuk bele, hogy az Mt. szerint vezető állású, de véleményünk alapján ez már önmagából a munkaköre elnevezéséből (üzletágvezető-helyettes) nyilvánvaló kellett, hogy legyen, ezért nem formálhat jogot a rendkívüli munka ellenértékére. Ő arra hivatkozik, hogy maga az üzletágvezető folyamatosan "pihenőidőt és éjszakát" nem kímélve foglalkoztatta, meglátásunk szerint azonban éppen azért kapott kiemelkedő alapdíjazást, hogy bármikor elérhető és felkészült legyen. Szerintünk a munkavállaló a betöltött munkakörből és a körülményekből tudta, hogy vezető, és egyedül az, hogy erről írásban nem tájékoztattuk, még nem teremt jogalapot számára a rendkívüli munkaidőben történő munkavégzés ellenértékére. Van esélyünk a pernyertességre?

Kérdés: Ért-e kár engem, amikor a munkaadó a meghirdetett munkahelyi pozícióban, melyet közvetítő (fejvadász) cég közbenjárásával hirdetett meg és pályáztatott meg, azt hirdette, hogy a betöltött pozícióért járó fizetés 270 000 Ft, és a fejvadásznál derült ki először, hogy ez úgy áll össze, hogy "130 000 Ft nettó + jutalék"? Én lettem a "szerencsés kiválasztott", de hónapokig tartó aktív érdeklődésemre is csak annyi választ kaptam a munkáltatótól, hogy majd ha lesz miből, akkor fizet jutalékot. Kiderült, hogy nincs is (kidolgozott, bevált, alkalmazott) jutalékrendszer, hanem majd valamikor kitalálják és valamikor lesz. Több mint egy év telt el így, most kezdenek valamifajta jutalékrendszert kitalálni, aminek az az alapja, hogy én mennyibe kerülök, és nem az, hogy mennyit kell eladnom 130 000 Ft-os és mennyit 270 000 Ft-os fizetésért. Mikor veszett el a munkabérem? Becsaptak, még mielőtt felvettek volna, hiszen tudták, hogy nem fognak annyit fizetni, mint amiért idejöttem, vagy amikor aláírtam a szerződést, amiben nem volt szó jutalékról? Akkor eleve elfogadtam, hogy nem is fogom a felét se keresni annak, amit ígértek?