3 talált cikk az értékelés , szabadság , kereset kifejezésre

Kérdés: Az egyik köztisztviselő közel egy éve folyamatos táppénzen van, személyi illetményben részesült eddig. Ha a múlt évben nem volt teljesítményértékelése, vissza kell venni a személyi illetményt, és újra át kell állítani a besorolás szerinti illetményt neki? A GYED-en lévő kolléganőnknek 25%-kal el van térítve az illetménye. Neki is vissza kell állítani az illetményét az eredeti besorolás szerinti illetményre, mivel neki csak fél év értékelése volt?

Kérdés: A GYED-ről visszatérő személyi illetménnyel rendelkező köztisztviselő 2021 decemberében kíván a munkába visszaállni. A CSED és GYED időszak alatti szabadságát 2022 februárjáig kívánja kivenni, majd utána 6 órában szeretne dolgozni. Decemberben az illetmény 6 órára történő módosításánál a besorolás szerinti illetményét vagy a két évvel korábban megállapított személyi illetményét kell alapul vennünk?

Kérdés: A Kjt. 57. §-ának (5) bekezdése szerint: "a jogszabályban meghatározott egészségkárosító kockázatok között a munkahelyen eltöltött napi munkaidőtől függetlenül az (5) bekezdésben meghatározott pótszabadság megilleti azt a közalkalmazottat is, akit rendszeresen kettős egészségkárosító kockázatnak kitett munkakörben foglalkoztatnak, feltéve hogy az egyik kockázat nem ionizáló sugárzással függ össze". Az egészségügyben a munkakörök legalább 90%-a ilyen, kiemelve a biológiai és pszichés kockázatokat (pl. időkényszerben végzett nagy felelősségű döntések sorozata létszámhiány mellett, lehangoló munkaanyag, pl. prosectura, több műszakos munkarend, ügyelet, készenlét), és a kémiai és fizikai kockázatokat. Azonban a munkavédelmi törvény kimondja, hogy a "munkavállaló egészsége sem pénzben, sem más módon nem váltható meg", ezért a kockázatértékelés alapján olyan munkakörülményeket kell biztosítani, ahol a munkavédelmi intézkedésekkel a munkavállaló egészségét veszélyeztető kockázatok kiküszöbölhetők (nyilván csak elméletileg, mert munkabaleset azért előfordulhat, vagy mert a pszicho-szociális kockázatra nincs hatékony megoldás, gondoljunk csak a beteg életéért való aggódás pszichés terhére). Az Mt. is pontosan meghatározza, milyen esetben jár pótszabadság, s már nem tér ki a Kjt. 57. §-ának (5) bekezdésére. Ebből indulnak ki a kórházakban a munkaügyi osztályok, és a legtöbb helyen nem adnak pótszabadságot egyetlen munkakörben sem, csak ott, ahol ezt az Mt. 59. §-a lehetővé teszi. Kérem szíves szakmai véleményüket, hogyan értelmezzük tehát a pótszabadság lehetőségét, a fentiek szerint.