8 talált cikk a határozott idejű munkaviszony , határozott idejű munkaviszony meghosszabbítása , foglalkoztatás , időtartam kifejezésre

Kérdés: Az Szkt. 83. §-ának (2) bekezdése szerint "szakképzési munkaszerződés a szakirányú oktatásban részt vevő tanulóval, illetve a képzésben részt vevő személlyel köthető
a) a szakirányú oktatás időtartamára vagy
b) évente legfeljebb két alkalommal, egyenként legalább kettő és legfeljebb tizenkettő hét, de éves szinten összesen legfeljebb tizenkettő hét határozott időtartamra."
Mi a helyes értelmezése az a) pontnak? A szakirányú oktatás teljes időtartamára lehet csak létesíteni a szakképzési munkaszerződést [ide nem értve a b) pont szerinti esetet]? Ha például 3 éves szakirányú oktatás esetén nem a teljes 3 évre akarjuk megkötni a szakképzési munkaszerződést, hanem rövidebb időre, de a b) pontot meghaladó tartamra (pl. 1 évre), akkor az jogszerűtlen lenne?

Kérdés:

A munkavállaló munkaerő-kölcsönzés keretében fél éven belül "lép vissza" ugyanahhoz a kölcsönvevőhöz, ugyanabba a munkakörbe, amelyben korábban dolgozott. A munkavállaló új munkaszerződését a kölcsönvevő határozatlan időre kéri megkötni. A kölcsönvevő álláspontja szerint kizárólag határozott időtartamú munkaszerződés hat hónapon belüli azonos munkakörre történő ismételt megkötése esetén nem köthető ki újra a próbaidő. Határozatlan időtartamú szerződésnél az Mt. nem tartalmaz ilyen kitételt, így az új munkaszerződésben rögzített próbaidő szabályos és érvényes lesz. Helyesen jár-e el a kölcsönbe adó, amennyiben teljesíti a kölcsönvevő kérését a munkaszerződés megkötésekor?

Kérdés: Cégünknél egyes kollégákat határozott idejű szerződéssel alkalmazunk, néhányukat évek óta, de a törvényi ötéves felső korlátot tiszteletben tartva. Erre azért van szükségünk, mert ezek a munkatársak olyan megrendelői körnek dolgoznak, akiknél bármikor változhat a megrendelt munka mennyisége, akár évekig kimaradhat a megrendelés, ezért állandó kockázat, hogy alkalmazottaink feleslegessé válnak. Hogyan tudunk úgy munkaszerződést kötni velük, hogy az ebből eredő kockázatokat csökkentsük, de szabályosak maradjunk munkajogi szempontból is?

Kérdés: A munkáltatónál a létszám 8-10%-ának megfelelő kölcsönzött munkavállaló dolgozik. Ezeket a munkavállalókat viszonylag hosszabb ideje foglalkoztatják általában a határozott idejű munkaszerződésük folyamatos "meghosszabbítgatásával". Ez azt jelenti, hogy a lejárt határozott idejű munkaszerződést újrakötik. A kölcsönzött munkavállalóknál az a probléma merült fel, hogy esetükben hogyan kell alkalmazni az Mt. 214. §-a (2) bekezdésének, valamint az Mth. e témában érvényes előírásait. Az Mth. előírása szerint az Mt. 214. §-ának (2) bekezdését a 2011. december 1-jét megelőzően létesített határozatlan idejű munkaviszonyokban történő kikölcsönzés esetén is alkalmazni kell úgy, hogy ilyen esetben a kikölcsönzés kezdő időpontjának dátuma 2011. december 1. Miután az átmeneti rendelkezés kifejezetten kiemeli a határozatlan időre szóló esetet, a törvény alkalmazása során felmerült, hogy a folyamatosan meghosszabbított – mindig határozott időre kötött – munkaszerződéses jogviszony ideértendő-e? Az érintett kölcsönzött munkavállalók első munkaszerződéseit 2009. december 1-jén, illetve 2010. január 1-jén kötötték meg.

Kérdés: Egy nyugdíjas munkavállalónkkal kapcsolatban már két alkalommal, összesen másfél évre kötöttünk határozott idejű munkaszerződést, először 2010. 06. 10. és 2010. 12. 31. között, másodszorra pedig 2011. 01. 01. és 2011. 12. 31. között. Időközben úgy alakult a cég helyzete, hogy a felszaporodott munka miatt nagyon jó lenne, ha még egy ideig igénybe vehetnénk a szóban forgó munkavállalónk munkáját, tudomásunk szerint azonban a határozott idejű szerződés többszöri, határozott időre történő hosszabbítása csak a munkáltató jogos gazdasági érdekével történhet. Ellenkező esetben határozatlan idejű szerződésnek minősíthetik a munkaszerződést. Az első kérdésünk az, hogy mi minősül a munkáltató jogos gazdasági érdekének esetünkben? A második, hogy akár egy munkaügyi ellenőrzés során is átminősíthetik a szerződést határozatlan idejűvé, vagy csak a munkaügyi bíróság hozhat ilyen döntést?

Kérdés: Az egyik régóta nálunk dolgozó munkavállalónk határozott idejű jogviszonnyal rendelkezett, azonban annak lejártát követően is tovább dolgozott anélkül, hogy új munkaszerződést kapott volna, mivel a közvetlen felettese arról biztosította, hogy a továbbiakban is szükség van a munkájára. Tekintettel arra, hogy a munkaszerződést még nem kötötték meg vele, munkabért sem számfejtettek a részére. A munkavállaló most követeli a munkabérét. Jár-e neki munkabér annak ellenére, hogy nincs is munkaszerződése?

Kérdés: Egyik kolléganőnk határozott idejű kinevezését háromszor hosszabbítottuk meg (utoljára januárban). A jogviszonya alatt két gyermeket szült (2006 szeptemberében, majd 2008 júniusában). A kinevezésében foglalt határozott idő 2010 augusztusában lejár, azonban az iskolakezdéssel mi ismét szeretnénk foglalkoztatni (pedagógus munkakörben). A kolléganőnek az elmúlt évek alatt jelentős mennyiségű szabadsága gyűlt össze, azonban az idő rövidsége miatt nem tudjuk a szabadságot teljes egészében az iskolakezdésig kiadni. Ha a lejárt szerződés következtében megszűnik a jogviszonya, kifizethetjük-e pénzben a szabadságát úgy, hogy szeptembertől ismét kötnénk vele szerződést? Szerintünk ez így jogszerű, mivel szeptembertől mindenképpen szükséges a munkája. A munkáltató a GYES-en lévő munkavállaló esetében rendelkezhet-e az oktatói pótszabadság egy részével?

Kérdés: Egy gyermeke otthoni gondozási céljából fizetés nélküli szabadságon lévő kolléga helyére határozott idejű munkaszerződés keretében új munkavállalót vettünk fel. A határozott idő tévesen a szülési szabadság tartamára lett meghatározva. Ez utóbbi 24 hét már lejárt. Ennek értelmében a szerződés határozatlanra változott? Milyen módon szüntethető meg a munkaviszony? Csak közös megegyezéssel? A képességgel, magatartással kapcsolatos probléma nem áll fenn.