6 talált cikk a különösen indokolt eset , rendkívüli munkavégzés , foglalkoztatás kifejezésre

Kérdés: Cégünk külföldi érdekeltségű, és az a cégpolitika, hogy senkinek nem rendelnek el rendkívüli munkavégzést, tehát aki akar, az túlórázik. Természetesen minden túlórát a jogszabályok szerint ki is fizetünk a munkavállalóknak. Előfordul azonban, hogy vannak, akik akarnak túlórázni, és olyanok is, akik nem. A napi pihenőidő mindig eléri a 12 órát. A problémát az okozza, hogy van, aki már túllépte vagy év végéig túllépheti az évi 200 órát. Cégünk nem nagy létszámmal működik, átlagban kb. 50-60 főt foglalkoztatunk, szakszervezet nincs. Ebben az esetben kell-e figyelnünk az éves 200 órás keretet vagy nem?

Kérdés: Egyszerűsített foglalkoztatás keretén belül kell-e túlórát fizetni, és jár-e az alkalmi munkavállalónak szabadság?

Kérdés: Társaságunk jogutódlással átveszi egy áruház dolgozóit. Az áruház vasárnap is üzemel. A jogelőd a vasárnapi munkavégzést rendkívüli munkaként számolja el. Tudomásunk szerint, ami rendszeres, annak a munkaidő, illetve munkarend részének kell lennie, és a vasárnapi munkavégzésre járó juttatás jár érte. Kérjük válaszukat arra vonatkozóan, melyik a helyes eljárás!

Kérdés: A munkaszüneti napok körüli munkarendről szóló rendelet alapján augusztus 21-ét (pénteket) augusztus 29-én (szombaton) kellett ledolgozni. A szakszervezeti tisztségviselő augusztus 10-én (hétfőn) jelezte, hogy a munkavállalók inkább augusztus 15-én szeretnék ledolgozni az augusztus 21-ét, augusztus 29-e helyett. Kérdésünk: eltérhet-e a munkáltató a rendeletben meghatározott munkarendtől, vagy ezek a szabályok kötelezőek egy általános munkarendben üzemelő munkáltató számára? Cégünk – a szakszervezet kérésének megfelelően – augusztus 15-én rendelte be a munkavállalókat augusztus 29-e helyett. Kell-e rendkívüli munkavégzésért pótlékot fizetnünk részükre?

Kérdés: Társaságunk kiskereskedelmi tevékenységet végez, egységünk egyszemélyes kisbolt, délelőtt 9 órától délután 17 óráig tart nyitva. A munkavállalóm a munkaszerződésben rögzített kölcsönös megállapodás szerint a következőképpen dolgozik. Hétfőtől péntekig délelőtt 8 óra 55 perctől délután 17 óra 04 percig, melyből 45 perc az ebédidő, mely nem része a munkaidőnek. Így a napi munkaidő hossza 7 óra 24 perc. Szombati napon a nyitvatartási idő 9 órától 12 óráig tart, melyet előre túlórában a rendeletnek megfelelően elrendelünk, a munkaszerződésben is rögzítettünk, és 100%-os túlórapótlékot fizetünk. Munkavállalóm heti rendszerességgel a fentiek szerinti beosztásban dolgozik. A rendelet szerinti éves túlórakeretet a dolgozó nem lépi túl. Kérdésem az, hogy a leírtak alapján társaságunk szabályosan foglalkoztatja-e a dolgozót? Ezzel a beosztással nem sérül-e a dolgozó 48 órás pihenőidejének kiadása?

Kérdés: A közelmúltban, áprilisban az ünnepnapok miatti munkarendváltozást előíró jogszabály alapján munkanap-áthelyezés történt. Április 26-ából, szombatból munkanap lett, május 2-a, péntek pedig pihenőnappá "változott". Cégünk viszont ettől eltért, április 26-át pihenőnapként adtuk ki, a munkavállalók nem dolgoztak, ezzel szemben május 2-án munkát kellett végezniük. A napokban az egyik szakszervezeti titkár jelezte: a május 2-i, pénteki munka heti pihenőnapi munkavégzésnek tekintendő a jogszabályi munkarend változás okán, ezért erre a péntekre a munkavállalóknak bérükön felül még 100 százalékos pótlék is jár. Fizessünk vagy vitatkozzunk?