13 talált cikk a felmondás , felmentési idő , munkaviszony megszűnése , felmondási idő kifejezésre

Kérdés: Egy cégnél minden évben április hónapban utólag van béremelés, az előző évi teljesítményértékelés alapján kapnak a kollégák százalékos emelést attól függően, hogy ki hogyan teljesített, és kit hogyan értékelt a vezetője. Megteheti-e a munkáltató, hogy nem adja meg az emelést annak a kollégának, aki például április utolsó napján felmondott, felmondási idejét letölti, illetve egyik felmondás alatt álló kollégának megadja, másiknak nem adja meg?

Kérdés: Helyesen jártunk-e el munkavállalónk bérszámfejtése kapcsán, ha 2018. július 25-étől 2019. szeptember 22-ig fizetés nélküli szabadságon volt második gyermekével (a fizetés nélküli szabadság megszűnését írásban, határidőben bejelentette), és így 2019. szeptember 23-tól október 25-éig bezárólag 22 munkanap előző évi, illetve két nap tárgyévi szabadságot kiadtunk? A munkavállaló 1987-ben született, és összesen két tizenhat éven aluli gyermeke van. 2018-ban szülési szabadságon volt február 7. és július 24. között. 2018. évi szabadságából (23 munkanap [alapszabadság + életkor szerinti pótszabadság], valamint négy nap pótszabadság két gyermek után) öt napot kiadtunk még 2018. év elején, a szülési szabadságot megelőzően. Munkaviszonyát felmondással 2019. október 25-én, a szabadság utolsó napján, 45 napos felmondási idővel megszüntettük. Munkaviszonyának kezdete 2014. január 27. A felmondási időt 2019. október 26-án indítottunk, ami december 9-én járt le. A felmondási idő teljes tartamára a munkáltató a munkavégzési kötelezettség alól a munkavállalót felmentette. A munkavállaló részére kéthavi végkielégítést kifizettünk. Helyesen számfejtettük-e így a járandóságot december 9-éig járó munkanapokra, illetve járt volna-e még szabadságra jutó távolléti díj a fizetés nélküli szabadság megszűnését követően a felmondási idő lejártáig, azaz 2019. szeptember 23-tól december 9-ig?

Kérdés: A cég egyik munkavállalója gyermeke születését követően fizetés nélküli szabadságot vett igénybe. Felmondhat-e a munkáltató a fizetés nélküli szabadságról visszajött munkavállalójának, miután a fizetés nélküli szabadsága véget ért? Az első munkanapján a munkavállalónak át lehet-e adni a munkáltatói felmondást? Ha igen, mikor kezdődik a felmondási idő? Mi történik abban az esetben, ha a munkavállaló közli a munkáltatójával, ki szeretné venni a felhalmozott szabadságát? Ebben az esetben is felmondhat a munkáltató a szabadság pénzbeli megváltásával, vagyis szabadságmegváltás kifizetésével? Ha a munkáltató eltekint a felmondási idő ledolgozásától, erre az időszakra – vagyis a felmentési időre – is jár időarányos szabadság a munkavállalónak? Csak abban az esetben mondhat fel a fizetés nélküli szabadságról visszajött munkavállalónak a munkáltató, ha a munkavállaló nem fogadta el a részére felajánlott új munkakört, mivel a korábbi munkakörében nem tudná foglalkoztatni?

Kérdés: A munkavállaló 2017 júliusában menne nyugdíjba. Kötelező-e biztosítani a leendő nyugdíjas részére a felmentési időt, vagy amennyiben az utolsó napig is dolgozna, akkor a munkáltatónak meg kell-e váltani azt, hasonlóan a szabadságmegváltáshoz? Ha a felek a munkaviszonyt közös megegyezéssel szüntetik meg, és a munkavállaló a munkaviszony megszűnésének napjáig dolgozik, azaz nem mentesül a munkavégzés alól, akkor a leendő nyugdíjasnak jár-e végkielégítés?

Kérdés: Munkáltatói felmondás esetén a felmondási idő adott munkavállaló vonatkozásában 30 nap. A munkavállaló a felmondási idő második felére kéri mentesítését a munkavégzés alól egy részletben, az első felére pedig szabadság kiadását. Kérdésem, hogy ebben az esetben az Mt. 80. §-a alapján mely nap számít az utolsó munkában töltött napnak az igazolások kiadása szempontjából? A felmondás napja, vagy 15 napra járó szabadság lejártának a napja, vagy a felmondási idő utolsó napja? Abban az esetben, ha a munkavállaló a felmondási idő első felében kéri a mentesítését, és a felmondási idő másik felére kéri a szabadságai kiadását, mely nap lesz az utolsó munkában töltött nap az Mt. 80. §-a tekintetében?

Kérdés: Az Mt. 125. §-a kimondja, hogy a munkaviszony megszűnésekor, ha a munkáltató az arányos szabadságot nem adta ki, azt meg kell váltani. A fenti mondat megalapozza-e a munkáltató jogát arra, hogy kilépő dolgozójának a szabadságát ne adja ki akkor sem, ha azt a dolgozó kifejezetten kéri? Manapság ez egyre gyakoribb gond, s a munkáltató ezzel a mondattal takarózva végigdolgoztatja a teljes felmondási idő alatt a munkavállalóit, s a megmaradó részarányos szabadságos napokat megváltja pénzzel, noha a munkavállaló – alkotmányos jogával élve (regenerálódáshoz való jog) – a természetbeni kiadást kérte eleve a felmondásában. Nyilvánvaló, amennyiben nem lehetséges a szabadság kiadása, mert például a szabadság túlnyúlna a felmondási időszakon, vagy azonnali a felmondás és nincs más mód, akkor csak a pénzbeli megváltás marad. De ha lehetséges a kiadás, akkor jogosult a munkáltató megtagadni azt, azaz visszatarthatja a szabadságot jogszerűen?

Kérdés: Munkáltatói felmondás esetén a munkavállalónak járó felmentési időbe beleszámít-e az időarányos szabadság időtartama?

Kérdés: Önkormányzati tulajdonban lévő gazdasági társaságnál közös megegyezéssel megszüntettük egyik munkavállalónk munkaviszonyát. Jutalom címén kéthavi átlagkeresetnek megfelelő összeget kapott. Ez az összeg is beleszámít a 98%-os adózás alá eső jövedelmekbe, vagy csak a szabadság megváltása és a felmentési időre járó átlagkeresete és a végkielégítése?

Kérdés: Az utóbbi időben több munkavállalónak kényszerültünk felmondani. Mivel megrendeléseink lecsökkentek, nem volt szükségünk arra, hogy a felmondási idő alatt dolgozzanak, így felmentettük őket a munkavégzés alól. Mindenkivel elszámoltunk az utolsó munkában töltött napján. Később többen kérték, hogy korábbi időpontban szüntessük meg a munkaviszonyukat. Mivel nem akartuk a munkavállalókat még nehezebb helyzetbe hozni, eleget tettünk a kérésnek. A járandóságokat is kifizettük az utolsó munkában töltött napon, most azonban kiderült, hogy kevesebb összeg járna ezeknek a munkavállalóknak. Szeretnénk visszafizettetni velük azt az összeget, ami nem illeti meg őket. Hogyan tudjuk visszakövetelni a munkavállalóktól ezt a pénzt?

Kérdés: Egyik munkavállalónk munkaviszonyát munkáltatói rendes felmondással szüntettük meg. A törvénynek megfelelően megállapítottuk az őt megillető végkielégítés összegét, mivel éppen a felmondási idő végére fog fennállni három éve a munkaviszonya. A munkavállalót a felmondási idő teljes időtartamára felmentettük a munkavégzés alól. Időközben azonban a munkavállaló a felmondási idő leteltét megelőző időpontra kérte a munkaviszonya megszüntetését, amit mi jóvá is hagytunk, így szerintünk nem lesz jogosult végkielégítésre. A munkavállaló azonban perrel fenyeget, ha nem kapja meg a végkielégítést. Valóban jogosult végkielégítésre, ha felmondásunk esetén a munkaviszonyának a megszüntetését a felmondási idő letelte előtti időre kérte?