13 cikk rendezése:
1. cikk / 13 Óvodapedagógus rokkantsága
Kérdés: 2019. augusztustól alkalmazunk óvodapedagógus munkakörben egy dolgozót. 2021. november 21-étől betegszabadságon, majd tartós táppénzen volt 2022. december 3-áig. 2022. december 4-étől rokkantsági ellátást állapítottak meg neki. 2022. december 4-étől pénzbeli ellátás nélkül mind a mai napig keresőképtelen. Sajnos nem várható, hogy keresőképes lesz. Szeretnénk megszüntetni a munkaviszonyát, hogyan lehetséges ez? Mikor jár jobban a dolgozó, ha ő mond fel, vagy ha a munkáltató mond fel neki? Esetleg, ha nem fogadta volna el a "státusztörvényt"? Jár-e neki távolléti díj a felmondás idejére, és hány havi végkielégítés illeti meg? A pénzbeli ellátás nélküli keresőképtelenség idejére jár-e neki szabadság?
2. cikk / 13 Cafeteria megvonása a felmondási időre
Kérdés: Intézményünk intézményvezető-váltás miatt cafeteriaszabályzatát módosítani szeretné. Lehetséges-e úgy kialakítani a szabályzatot, hogy a cafeteria nem jár a felmondási idő azon részére sem, amikor a munkavállaló munkavégzésre kötelezett?
3. cikk / 13 Közalkalmazotti végkielégítés – a jogszerző idő számítása
Kérdés: A közalkalmazotti jogviszonyban is irányadó az Mt. azon rendelkezése, melynek értelmében a végkielégítésre való jogosultság feltétele az, hogy a felmondás (a Kjt. szerint értelemszerűen a felmentés) közlésének időpontjában álljon fenn a munkaviszony a törvényben meghatározott időtartamban?
4. cikk / 13 Nyugdíjba vonulás egészségügyi szolgálati jogviszonyból
Kérdés: Az Eszjtv. hatálya alá tartozó egészségügyi szolgáltatónál, amennyiben a munkavállaló igénybe kívánja venni az Eszjtv. 12. §-ának (6) bekezdése szerinti lehetőséget (nyugdíjazás nők 40-nel), milyen szabályozás vonatkozik rá? Az Mt. alapján a felmondási idő 30+60 nap. 2021. augusztus 1. napján éri el a szükséges szolgálati időt. Ha a munkáltató a felmondást 2021. május 4-én indítja, helyesen jár-e el? Az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése esetén az Eszjtv. alapján a 30 napos felmondás vagy a közös megegyezés kivételével milyen lehetősége van a munkavállalónak kérelmezni a jogviszony megszüntetését?
5. cikk / 13 Végkielégítés összegének mérséklése
Kérdés: Cégünk nagyon rossz anyagi helyzetben van, mondhatni napról napra élünk, közel a csőd. Ebben a helyzetben létszámcsökkentésről döntöttünk, és az egyik olyan munkavállalónktól is meg kívánunk válni, aki már huszonegyedik éve nálunk dolgozik, ráadásul a nyugdíjig három éve lenne hátra. Van-e ebben a helyzetben olyan szabály, ami a végkielégítés összegét méltányosságból mérsékli, ugyanis egészen egyszerűen nem tudjuk kifizetni az összeget?
6. cikk / 13 Közvállalati munkajogi szabályok – jogszabály-szerkesztési pontatlanság
Kérdés: A 2009. december 4-től hatályos köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működéséről szóló 2009. évi CXXII. törvény (Köztv.) 7. §-át az Mth. 69. §-a (3) bekezdésének c) pontja hatályon kívül helyezte. Ez a szakasz a köztulajdonban álló gazdasági társaságnál munkaviszonyban álló munkavállalók körében a végkielégítésre való jogosultság és a felmondási idő tekintetében alkalmazott korlátozásokat az akkor hatályos régi Mt.-ben foglaltakhoz képest, ami azonban azóta hatálytalan. A Köztv. 9. §-ának (2) bekezdése miért hivatkozik még mindig a 7. § (1)-(3) bekezdésére, ha a jelenleg hatályos törvény 7. §-a csak (1) bekezdést tartalmazza, és teljesen más tartalommal rendelkezik, mint korábban? Erre tekintettel hogyan kell értelmezni a 9. § (2) bekezdését? A köztulajdonban álló munkáltatónál a 2009. december 4-e előtt már hatályban lévő azon munkaszerződések, melyek a végkielégítés és felmondási idő tekintetében eltérnek az Mt. kógens szabályaitól, amennyiben 2014-ben az alapbér tekintetében módosulnak, akkor azzal jár-e, hogy a végkielégítés és felmondási idő mértéke a kollektív szerződés, illetve az Mt. által meghatározott szintre "esik vissza"? Vagy most már csak az Mth. 11. §-ának (1) bekezdése az irányadó, függetlenül attól, hogy módosításra került-e javadalmazásra vonatkozó részében az adott munkaszerződés?
7. cikk / 13 Felmondási idő és végkielégítésre való jogosultság időtartamának meghatározása
Kérdés: Munkavállalónk a jogelődünknél 2004. április 1-jén létesített munkaviszonyt, mi 2012. január 1. napjától jogutódlással foglalkoztattuk tovább. 2014. március 31-én vette át a munkavállaló a munkáltatói felmondását, munkaviszonyát a telephely megszűnése miatt kellett megszüntetni. 2012. január 1-jét követően 30 napot meghaladó távolléte nem volt. A jogelőd munkáltatótól azonban erre vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésünkre. A jogviszony hossza és a közlés dátumának figyelembevételével hány nap felmondási időre és hány havi végkielégítésre jogosult a munkavállalónk?
8. cikk / 13 Nyugdíjas munkavállaló fogalma
Kérdés: Az Mt. 294. §-a (1) bekezdésének g) pontja rögzíti a nyugdíjas munkavállaló fogalmát, és alapvetően két feltételét határozza meg: egyrészt, hogy a munkavállaló töltse be az öregségi nyugdíjkorhatárt, másrészt, hogy rendelkezzen az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel. Kérdésem, hogy milyen jogszerű módon tud a munkáltató a munkavállalója kapcsán a második feltétel meglétéről tájékozódni és hitelt érdemlően adatot szerezni annak érdekében, hogy esetleges munkáltatói intézkedése, például a munkaviszony felmondással történő megszüntetése esetén az indokolás mellőzése megalapozott legyen?
9. cikk / 13 Végkielégítés – jogszerző idő felmondáskor
Kérdés: Olvastuk, hogy az új Mt. hatálybalépésével a végkielégítésre jogosító munkaviszonyban töltött idő szabályai meg fognak változni, a felmondás közlésekor meg kell lennie a legalább hároméves időtartamnak ahhoz, hogy valaki végkielégítésre legyen jogosult. Valóban nem lesz jogosult a munkavállaló végkielégítésre, ha a felmondás közlésekor – néhány nap híján ugyan, de – nem áll fenn három éve a munkaviszonya?
10. cikk / 13 Nyugdíjas munkavállalása
Kérdés: Milyen korlátai vannak a nyugdíjas munkavállalásának?