Szabadság kiadása vagy megváltása határozott idejű munkaviszonyban

Kérdés: A január 31-ig tartó négy hónapos határozott idejű munkaviszony esetén a munkavállalót megillető két munkanap (20/365×31 = 1,69 = 2) időarányos alapszabadságát a munkáltató nem a munkaidő-beosztás szerinti munkaidő terhére osztja be [Mt. 124. § (1) bek.], hanem a munkaviszony automatikus megszűnése után azt pénzben megváltja (Mt. 125. §). Ha ez szabálytalan, munkaerő-kölcsönzés esetén kit terhel a felelősség? Aki a munkaidő-beosztást elkészítette (kölcsönvevő), vagy aki a munkabért ily módon elszámolta (kölcsönbe adó)? Jogos-e két nap fizetetlen (igazolatlan) távollét alkalmazása, ha a munkavállaló az utolsó két munkanapon a munkaidő-beosztása ellenére nem megy be dolgozni, hanem helyette önhatalmúlag kiveszi a munkáltató által beosztani elmulasztott, de őt jogosan megillető két munkanap fizetett szabadságot?
Részlet a válaszából: […] ...igazolatlanul van távol, amelyért a munkáltató arányos szankciót alkalmazhat (pl. hátrányos jogkövetkezmény, vagy akár azonnali hatályú felmondás). Megjegyezzük, hogy a munkaviszony végén még ebben az esetben is kötelező pénzben megváltani a ki nem adott két...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2020. március 24.

Szabadságra való jogosultság és a kiadás – ha felmondtak

Kérdés: Helyesen jártunk-e el munkavállalónk bérszámfejtése kapcsán, ha 2018. július 25-étől 2019. szeptember 22-ig fizetés nélküli szabadságon volt második gyermekével (a fizetés nélküli szabadság megszűnését írásban, határidőben bejelentette), és így 2019. szeptember 23-tól október 25-éig bezárólag 22 munkanap előző évi, illetve két nap tárgyévi szabadságot kiadtunk? A munkavállaló 1987-ben született, és összesen két tizenhat éven aluli gyermeke van. 2018-ban szülési szabadságon volt február 7. és július 24. között. 2018. évi szabadságából (23 munkanap [alapszabadság + életkor szerinti pótszabadság], valamint négy nap pótszabadság két gyermek után) öt napot kiadtunk még 2018. év elején, a szülési szabadságot megelőzően. Munkaviszonyát felmondással 2019. október 25-én, a szabadság utolsó napján, 45 napos felmondási idővel megszüntettük. Munkaviszonyának kezdete 2014. január 27. A felmondási időt 2019. október 26-án indítottunk, ami december 9-én járt le. A felmondási idő teljes tartamára a munkáltató a munkavégzési kötelezettség alól a munkavállalót felmentette. A munkavállaló részére kéthavi végkielégítést kifizettünk. Helyesen számfejtettük-e így a járandóságot december 9-éig járó munkanapokra, illetve járt volna-e még szabadságra jutó távolléti díj a fizetés nélküli szabadság megszűnését követően a felmondási idő lejártáig, azaz 2019. szeptember 23-tól december 9-ig?
Részlet a válaszából: […] ...fennmaradó időszak,– 2019. szeptember 23-ától október 25-éig a szabadság kiadásának időtartama,– 2019. október 26-ától a felmondási idő lejártáig, azaz a munkaviszony megszűnéséig terjedő időtartam (arra, hogy ez meddig is tart, alább még visszatérünk)...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2020. január 14.

Időarányosnál hosszabb szabadság igénybevétele – a munkabér visszakövetelhetősége

Kérdés: Ha a munkavállalóval már a 9. hónapban kivetették az egész évre járó szabadságát, annak ellenére, hogy többször is jelezte feletteseinek, hogy neki ennyi időarányosan nem jár, és év közben a munkaviszony megszűnt, a munkavállaló rendes felmondásával kötelezhető-e a már kiadott szabadságok megfizetésére?
Részlet a válaszából: […] Az új Mt. szabadságra vonatkozó előírásai csak 2013. január 1-jén lépnek hatályba [új Mt. 298. § (2) bek.], ezért a választ egyrészt az 1992. évi Mt., másrészt az új Mt. alapján adjuk meg. Ha a munkavállaló a munkaviszonya megszűnéséig több szabadságot vett igénybe...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2012. október 29.

Rendes felmondást megelőzően kiadott szabadság megítélése

Kérdés: Egyik kollégánk az idei évre járó 28 munkanap szabadságából október elején még egyetlen napot sem vett ki, ezért a könyvelőnk tanácsára arról értesítettük őt, hogy a munkáltató által kiadható szabadság terhére november 1. napjától november 24. napjáig elrendelünk számára 17 munkanap szabadságot. A visszatértét követően rendes felmondást közöltünk vele, jelenleg a felmentési idejét tölti. Az okirat átadása után egy levélben azzal fordult hozzánk, hogy "nyilvánvalóan az volt az egyetlen célja a jogellenesen elrendelt kényszerszabadságnak, hogy ezáltal a munkáltató anyagilag mentesítse magát az előre eltervezett felmondás idején megfizetendő anyagi juttatások terhe alól, amivel nem csak anyagi kárt okozott, hanem visszaélt a szabadság rendeltetésével is". Felszólított, hogy fizessünk számára megfelelő kompenzációt, ellenkező esetben bírósághoz fordul. A követelést nem tartjuk jogosnak, hiszen a 17 nap alatt ő anyagi hátrány nélkül pihenhetett. Jól gondolom, vagy javasolják, hogy egyezzünk meg?
Részlet a válaszából: […] ...A munkáltató számáratörvény biztosítja a szabadság egy részével való rendelkezés jogosultságát, ésezt a jogát akár a rendes felmondás közlése előtt is gyakorolhatja. Meglátásunkszerint nem lehet rendeltetésellenes joggyakorlásra következtetni abból atényből...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2011. január 10.

GYES-ről visszatérő kismamák – a szabadság kiadása

Kérdés: Munkavállalónk, aki 1979-ben született, 2006. V. 28-án szült. A munkavállaló a szülés napjától terhességi-gyermekágyi segélyben részesült 2006. XI. 11-ig. 2006-ban a részére járó szabadságból csak két nap szabadságot nem adtunk ki számára. Ezután GYED-en volt a gyermek kétéves koráig (2006. XI. 12.-2008. V. 28-ig). Ezt követően pedig GYES-ben részesül (2008. V. 29-től 2009. V. 28-áig). Kérdés: hány nap szabadságot kell kiadnunk részére és mikor, ha 2009. május 29-én tér vissza dolgozni?
Részlet a válaszából: […] Munkavállalójukat, figyelemmel arra, hogy 2006-ban töltöttebe a 27. életévét, 2006-ban huszonegy munkanap alapszabadság illette volna meg.A szülési szabadság idejére (ami 2006. V. 28-tól 2006. XI. 11-ig tartott) azéves szabadság arányos részére volt jogosult [Mt. 130. § (2)...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2009. május 18.

Munkavállalói felmondás – munkavégzés egy másik cégnél a felmondási idő alatt

Kérdés: Egyik munkavállalónk felmondott, a felmondási idő alatt azonban már elkezdett dolgozni egy másik munkahelyen úgy, hogy munkavégzési kötelezettsége fennállt. Mikor ezt kifogásoltuk, azt mondta, vagy elmegy akkor betegállományba, vagy kiveszi a szabadságát. Kérdésem: milyen jogi lépéseket tehetünk a munkavállalóval szemben, mivel munkájára szükség lenne a felmondási idő alatt?
Részlet a válaszából: […] ...Mt. 89. § (1) bekezdése szerint a határozatlan idejűmunkaviszonyt a munkavállaló rendes felmondással, indokolás nélkülmegszüntetheti. A munkavállaló rendes felmondása esetén – egy esetleges eltérőmegállapodás hiányában – köteles a teljes felmondási idő...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2008. június 30.