Készenlét – időtartam, nyilvántartás és átalánydíjazás

Kérdés: Több munkatársunk lát el készenlétet a műszakon kívül, különböző területeken. Ezért az Mt. szerinti díjazásban részesülnek. Ugyanakkor a jövőben szeretnénk áttérni a készenléti átalány bevezetésére. Ennek megállapítása azért okoz gondot számunkra, mert nincs semmilyen előírt számítás a jogszabályban, hogy mi alapján kellene ezt megállapítani. Miből lehet ilyenkor kiindulni? Kell nyilvántartást vezetni a készenlétről? Elrendelhető-e olyan készenlét, ami a napi munkaidő végétől egészen a másnapi munkakezdésig tart (16 óra egybefüggően)?
Részlet a válaszából: […] ...és a bérpótlékot magában foglaló havi átalányt állapíthatnak meg [Mt. 145. § (2) bek.]. Az átalány tehát havonta fizetendő a felek megállapodása alapján, és magában foglalja a készenlét alatti rendelkezésre állás és a tényleges munkavégzés idejére...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2021. szeptember 21.

Munkáltatói jogok gyakorlása fizetés nélküli szabadság esetén

Kérdés: Az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság tulajdonosa, aki egyben az ügyvezető is, jelenleg terhes. Az ügyvezető igénybe kívánja venni a TGYÁS-t, illetve a GYES-t, a szülést megelőzően pedig még táppénzes állományba is kerül az egészségi állapota miatt. Mivel a társaság a működését fenn kívánja tartani, helyette egy alkalmazott végezné a munkát. E munkavállaló nem lenne társasági szerződés szerint kinevezett ügyvezető, a munkáltatója pedig továbbra is a jelenlegi ügyvezető lenne. Önök szerint e munkavállaló vonatkozásában a munkáltatói jogkör ügyvezető általi gyakorlása munkavégzésnek minősül?
Részlet a válaszából: […] ...Ezáltal az ügyvezetőa törvény erejénél fogva munkabérre válik jogosulttá, hiszen a munkaviszonyalapján munkabér jár, ettől pedig a felek megállapodása sem térhet elérvényesen (Mt. 141. §). Ha viszont az ügyvezető megbízási jogviszonyban áll,nincs akadálya annak...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2012. április 10.

Osztott munkaidő-beosztás – a két rész közé eső idő megítélése

Kérdés: Alkalmazottaink egy részét osztott munkaidőben foglalkoztatjuk (munkaidejük reggel 8-tól délig, majd du. 3-tól este 7-ig tart). A kialakult gyakorlat szerint az osztott munkaidő két része közé eső idővel szabadon gazdálkodhatnak, azzal a megkötéssel, hogy szükség esetén fél órán belül rendelkezésre tudjanak állni, melyet készenléti díjjal honorálunk. A külvárosban élő alkalmazottak közel másfél órányi távolságra élnek, így az osztott munkaidő két része közé eső időben nincs lehetőségük hazautazni, és nincs értelme elhagyniuk a munkahelyet. Kérdésem: jogosnak tekinthető-e ezen alkalmazottak ügyeleti díjazás iránti igénye, annak ellenére, hogy mi nem tartunk igényt az ügyelet teljesítésére, csak arra, hogy elérhetőek legyenek?
Részlet a válaszából: […] Az Mt. 120. § (2) bekezdése alapján az osztott napi munkaidőalkalmazásáról és elrendeléséről a munkáltató egyoldalúan nem jogosult dönteni,hiszen osztott napi munkaidőt csak kollektív szerződés, illetve a felekmegállapodása írhat elő. Kérdése szerint alkalmazottaik a...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2009. június 29.

Készenlét – betörésjelző riasztása miatti rendelkezésre állás

Kérdés: Készenlétnek számít-e, ha valakinek a napi nyolcórás munkáján kívül az is feladata, hogy munkaidőn kívül (délután 17 órától reggel 9 óráig) behívható legyen a betörésjelző riasztása esetén? Ez általában havonta egyszer meg is történik. Milyen díjazás jár részére?
Részlet a válaszából: […] A készenlét – csakúgy, mint az ügyelet – a munkáltató általegyoldalúan elrendelt, munkavégzésre való rendelkezésre állást jelent.Ugyanakkor, míg az ügyeletnél a munkavégzés helyét a munkáltató határozza meg,a készenlétnél a munkavégzés helyét a munkavállaló...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2009. január 12.

Osztott munkaidő-beosztás – a munkaidő kérdéses megszakítása

Kérdés: Eladói munkakörben foglalkoztatott munkavállalóink munkaideje az üzlet nyitva tartásához igazodik: hétköznap délelőtt 9-től délután 1 óráig, valamint délután 4-től este 8 óráig dolgoznak. Ennek megfelelően osztott munkaidő szerepel a munkavállalók munkaszerződésében, azonban a két időszak között – a félórás ebédszünetet kivéve – nem mehetnek ki az üzletből, mert a háromórás szünetben is kezelniük kell a telefonokat, illetve ha áru érkezik, nekik kell átvenniük. Ezek a feladatok azonban általában csupán 10 perc munkavégzést jelentenek a három órából. Kérdésünk: minősíthető-e a munkavégzést megszakító idő szabadidőnek?
Részlet a válaszából: […] ...Mt. 120. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogykollektív szerződés vagy a felek megállapodása osztott napi munkaidő-beosztástis előírhat. Ennek alapján a munkavállaló a munkaidő-beosztása szerinti napimunkavégzési időt két vagy több részletben úgy teljesíti...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2008. augusztus 11.