8 talált cikk az utasítás , munkaidő-beosztás , rendkívüli munkavégzés , elszámolás kifejezésre

Kérdés: Ügyfelünk rugalmas munkaidőt kíván bevezetni munkavállalói körében. A peremidő reggel 6 és 10 között, valamint 15 órától este 20 óráig tartana, a törzsidő pedig 10 és 15 óra között. A tervezett munkaidőkeret tartama 1 vagy 3 hónap lesz. A munkavállalók között vannak olyanok, akik készenlétet is ellátnak. Amennyiben például 20 órától kezdődne a készenlét, és a munkáltató utasítása alapján 22 órától tényleges munkavégzésre kerülne sor két órán keresztül, akkor ez, mint a munkaidő-beosztástól eltérő rendkívüli munkaidő, a munkáltató szempontjából ugyanolyan megítélés alá esik, mint a peremidőn kívüli rendkívüli munkavégzés? A munkaidőkeret végén ugyanúgy kell ezzel a tartammal a munkáltatónak számolnia, mint a peremidőn kívül végzett rendkívüli munkaidő tartamával? Ebben az esetben a készenlét ideje alatt végzett munka (a példában 2 óra) elszámolható a munkaidőkeret terhére, így, ha ennek megfelelően a következő munkanapon (például) két órával kevesebbet dolgozik a munkavállaló a peremidőben, aznap csak 6 óra telik munkavégzéssel, azzal a munkaidőkeretre tekintettel a munkaidő átlagos 8 órányi tartama megvalósul? Ha az előző kérdésre a válasz igen, a munkáltató abban az esetben is köteles az éjszakai pótlék mértékét megfizetni (ez alól tehát akkor sem mentesül, ha a készenlétben munkával töltött időt a munkaidőkeret terhére elszámolják), valamint a készenlétben töltött, de munkavégzéssel nem érintett órákra az erre vonatkozó pótlékra is változatlanul jogosult a munkavállaló? A munkáltató elsődleges célja, hogy megállapodjon a munkavállalókkal a rendkívüli munkaidő szabadidővel történő kompenzálásában, ilyen szempontból szeretné azt tudni, hogy a készenlét során végzett rendkívüli munkaidő óráit hogyan kell beszámítani.

Kérdés: Szellemi munkavállalóink általános munkarend szerinti munkaidő-beosztásban dolgoznak munkaidőkeretben, napi 8 órában. A munkaközi szünet nem a munkaidő része. Korábbi szokásjog alapján minden munkavállalónk minden esetben, minden napra 8 óra 20 percet tüntet fel a jelenléti ívén, amikor dolgozik, függetlenül attól, hogy felettese elengedte-e őt korábban a munkából. A munkaidőkeret végén nem kívánjuk a mínuszórákat levonni a fizetésből, pluszóra nem szokott keletkezni. Mikor járunk el helyesen? Ha a munkavállaló továbbra is minden esetben 8 óra 20 percet ír a jelenléti ívére, vagy ha adott napra azt írja be, amit ténylegesen dolgozott (pl. 8 órától 14:30-ig, ha előbb elengedte a felettese)? Ha a ténylegeset írja a jelenléti ívre, akkor mi van abban az esetben, ha a felettes tudta nélkül tovább marad bent a dolgozó, és ezáltal a jövőben pluszóra keletkezik a keret végén? Köteles a felettes a jelenléti íven az általa nem elrendelt, de ledolgozott pluszórát jóváhagyni?

Kérdés: A munkavállaló napi 8 óra munkavégzés mellett készenlétben rendelkezésre áll, havonta egy hetet egybefüggően (társadalmi közszükségletet kielégítő szolgáltatás). Milyen szabályok vonatkoznak a napi és heti pihenőidőre vonatkozóan a készenléti beosztás időtartama alatt? Készenlét esetén történő munkavégzés után milyen szabályokat kell betartani a pihenőidőre vonatkozóan? A készenlét során végzett többletmunkáért milyen díjazás jár, illetve, amennyiben a túlmunka kompenzálása pihenőidővel történik, milyen mértékű pihenőidő jár a munkavállalónak és mikor?

Kérdés: A telepen a vezetők kötetlen munkarendben dolgoznak, havi díjas besorolással. A munkaidő-beosztásuk szintén három nap 11 órás munkaidő után három nap pihenőnap következik. Így ők is 15 napot és 165 órát dolgoztak áprilisban. Az április havi kötelező munkaórák száma 160 óra, és két munkaszüneti nap 16 óra, összesen 176 óra. Munkabére 300 000 Ft/hó alapbér esetén: Két munkaszüneti napra: 2 × 300 000/22 = 2 × 13 636 Ft. Ledolgozott 165 óra munkaidőre: 300 000/17 × 165 = 281 250 Ft. Munkaszüneti napon végzett munkára a kötetlen munkarend miatt nem jár pótlék. Munkaidőkereten felüli 5 óra rendkívüli munka 100%-os pótléka 300 000/174 × 5 óra = 8621 Ft. A szabadságot és a betegszabadságot náluk is órában kell nyilvántartani, és 11 órával kiadni a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokra?

Kérdés: A munkáltatónál a dolgozók nap 8 órás munkaszerződéssel rendelkeznek, háromhavi munkaidőkeretben vannak foglalkoztatva, a beosztások mindig egy hónapra készülnek el, amelyet egy héttel korábban közlünk. Amennyiben egy tízórás műszakot követően ugyanazon dolgozó számára készenlétet rendelünk el négyórás időtartamban (este nyolctól éjfélig), és a készenlét alatt 10-től 12 óráig be kellett jönni dolgoznia, akkor a kétórás munkavégzés időtartamát a munkaidőkeretben el lehet számolni, és így a munkaidőkeretből még hátralévő időszakra ennyivel kevesebb munkaidőt lehet beosztani? Amennyiben a készenlét alatt berendelés történik, akkor a pihenőidőt hogyan kell számolni? Erre a két órára hogyan kell számolni a bért, és mennyi időn belül kell kifizetni? Az Mt. 112. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat hogyan kell alkalmazni a gyakorlatban? Mennyi időre lehet egyszerre a készenlétet megállapítani? 10 órás munkaidő után mennyi készenlét rendelhető el maximálisan?

Kérdés: A cégünknél hathavi munkaidőkeretben dolgozunk. Kollektív szerződésünk tartalmazza, hogy havi szinten a záró balanszunk csak pozitív lehet. Valamint a 60 óra feletti balanszot a rendszerünk automatikusan levágja, elveszik. A munkaidőkeret végén (nem munkaviszony megszűnésnél) el kell-e számolni a balansszal? Ha igen, hogyan? Ezt is a kollektív szerződésnek kell szabályozni? Ha nincs szabályozva, az Mt. alapján mi a helyes eljárás?

Kérdés: Cégünknél a szellemi dolgozók körében gyakori a túlóra, amit nem a munkáltató rendel el, de ha valaki tovább marad az irodában, azt utólag mindig elismerjük rendkívüli munkaidőnek. Kérdésünk, hogy korlátozható-e a munkáltató által elismert túlóra? Például bevezethetjük-e, hogy a következő naptári félévtől legfeljebb havi 20 óra túlórát számolunk el havonta, a többit pedig nullázzuk?

Kérdés: A kötelezően a munkahelyen töltendő törzsidőből és a munkavállaló döntése alapján a peremidő alatt szabadon beosztható munkaidőből álló munkarend esetén minősíthető-e a peremidőben történő munkavégzés rendkívüli munkaidőnek, vagy csak a peremidő kezdete előtti, illetve végét követő időszakra, illetve a heti pihenőnapra eső munkavégzés minősül ilyennek? Kell-e ilyenkor munkaidőkeretet alkalmazni, vagy elegendő egy, a rugalmas munkarendre vonatkozó munkáltatói szabályzatban meghatározott elszámolási időszak? Korlátozhatja-e a munkáltató annak mértékét, hogy az egyes elszámolási időszakokra eső többletmunkaidőből mennyi az a legmagasabb mérték, amelyre a munkavállaló a következő elszámolási időszakban mentesülhet a munkavégzési kötelezettsége alól? Illetve – fordítva – előírhatja-e, hogy mennyi az a maximum időtartam, amely átvihető a következő elszámolási időszakra?