4 cikk rendezése:
1. cikk / 4 Munkába járás – a költségtérítésének differenciálhatósága
Kérdés:
Munkába járás költségtérítése körében cégünk jelenleg egységesen 18 Ft/km támogatást fizet minden érintett munkavállalójának. Differenciálható-e szabályosan a támogatás mértéke a munkavállalók között úgy, hogy például a távolabbról – X km felett – bejáró dolgozóknak nagyobb összegű térítést fizet? Esetleg kapcsolhat-e ehhez munkakört is, tekintve, hogy egy operátornak anyagilag nagyobb megterhelést jelent az üzemanyag önerőrészének kifizetése, mint egy magasabb beosztású, és ezáltal jobban is kereső munkatársnak? Belső szabályzat készítése szükséges?
2. cikk / 4 Letiltás az utazási költségtérítésből
Kérdés: Letiltás alapját képezi-e az adóköteles (a vállalat belső szabályzata alapján, nem a vonatkozó kormányrendelet szerinti), munkába járásra adott gépkocsi költségtérítése?
3. cikk / 4 Külföldi kiküldetés esetén a napidíj elszámolása
Kérdés: Dolgozóink Németországba utaznak (1-2 hétre) betanulni bizonyos munkafolyamatokat, amit később itthon hasznosítanak. Az utazáshoz a cég biztosít gépkocsit, szállást, egyszeri étkezést (ebéd). Minden kint töltött napra 35 eurót kapnak napidíjként. Kérdésem, hogy ez a napidíj adómentes vagy adóköteles? Bér jellegű kifizetésnek minősül-e, mert ha igen, a bérprogramunk számfejtéskor automatikusan letiltást (gyerektartást) is érvényesít rá.
4. cikk / 4 Elszámolási kötelezettség – meddig terheli a munkáltatót?
Kérdés: Egy munkavállaló 2002-ig visszamenőleg minden hónapra vonatkozóan kéri felülvizsgálni a részére kifizetett munkába járási költségtérítés helyességét és az elszámolt túlórákat. A kérését írásban nyújtotta be a munkáltatónak. Köteles-e a munkáltató a kérésnek eleget tenni, és ha igen, milyen időtartamra visszamenőleg, tekintettel arra, hogy a bérjegyzéken a munkavállalónak lehetősége volt és van az elszámolás ellenőrzésére?
