23 cikk rendezése:
1. cikk / 23 Bérpótlékátalány meghatározása – a megállapodás megtámadhatósága
Kérdés:
A munkaszerződések új mintáinak készítése során felmerült ötletként, hogy a bérpótlékok tételes elszámolása helyett átalányt állapítsunk meg. Hogyan kell annak mértékét meghatározni? Van minimális összeg, amelyet ki kell kötni? Mi történik, ha a tételes elszámolás (lényegesen) magasabb összeget adna egy adott időszakban, mint a havi átalány?
2. cikk / 23 Jogellenesen alkalmazott hosszabb teljes munkaidő elszámolása
Kérdés: A munkavállaló munkaszerződése úgy szól, hogy a napi munkaidő mértéke az általános teljes napi munkaidő (8 óra), havi alapbérrel, munkaidőkeretben, egyenlőtlen munkaidő-beosztás mellett. A munkaszerződés nem említi, hogy a munkakör készenléti jellegű munkakör lenne, továbbá a felek hosszabb teljes napi munkaidőben (12 óra), és így a beosztás szerinti hosszabb napi munkaidőben (24 óra) sem állapodtak meg. A gyakorlatban azonban a munkavállaló munkaideje úgy került beosztásra, hogy 24 órát dolgozott, majd 48 óra szabadidő jött, majd egy év elteltével úgy módosult ez a beosztás, hogy 24 órát dolgozott, amit 72 óra szabadidő követett. A munkabér kifizetése mégis napi 8 órának megfelelően történt, havibérként, valamint figyelembe vették az éjszakai pótlékot. A munkavállaló munkaideje tehát annak ellenére került 24 órára beosztásra, hogy a feltételei nem álltak fenn. Ebben a helyzetben a munkavállaló milyen pótlékokra lett volna jogosult, hogyan kellett volna a munkaidőt elszámolni? Egyik számítás: 24 órából 8 óra rendes munkaidő szerinti díjazás, 4 óra rendkívüli munkaidőre járó bérpótlék és 12 óra ügyeleti pótlék. Másik számítás: a munkaidőkeretben figyelembe veszem, hogy mennyi a teljesítendő órák száma, abból hányszor 24 órát teljesített, és a munkaidőkereten felül teljesített órákat "rendkívüli munkaidő" bérpótlékkal veszem figyelembe. Amennyiben egyik sem helyes, kérem tanácsukat, hogy milyen elszámolás szerinti igény támasztható a munkáltatóval szemben.
3. cikk / 23 Ügyelet alatti munkavégzés idejének mérése
Kérdés: Közszükségletet ellátó vállalatunknál napi nyolc óra munkaidőt követően másnap reggel munkakezdésig ügyeletet rendelnénk el. Az ügyeletre 40% pótlék jár, kivéve, ha nem mérhető a munkavégzés. Ez utóbbi esetben 50%. Mit jelent az, hogy nem mérhető? Ha például informatikai eszközön dokumentáltan történik a munkavégzés, akkor mondhatom azt, hogy az nem mérhető? Véleményem szerint ilyenkor mérhető, hiszen az eszköz ezt naplózza, tehát bármikor visszakereshető. Vagy attól nem lesz mérhető, hogy a munkáltató azt mondja, hogy nem akarja mérni az ügyelet alatti munkavégzést?
4. cikk / 23 Többletórák kezelése munkaidőkeretben
Kérdés: A munkáltatónál nem volt írásba foglalt munkaidő-szabályzat. A gyakorlat szerint rugalmas munkaidőben dolgozó munkavállalóknál a munkaközi szünettel együtt ledolgozott 8:20 percen felüli túlmunka hónap végén túlórában került kifizetésre. Tavalyi évben, a járvány időszakában meghosszabbította a munkáltató a kihirdetett 6 havi munkaidőkeretet kétévesre, amely 2021. december 31-én jár le. Ezzel egyidejűleg beszüntette a túlmunka-kifizetéseket. Mivel egy év alatt több munkavállalónál nagymértékben nőtt az úgynevezett "balanszidő", 2021. április 1-jétől kiadott a munkáltató egy munkaidő-szabályzatot, melybe belefoglalta, hogy a rugalmas munkaidőben dolgozó munkavállalóknál a többletidő le nem csúsztatása esetén a keret végén elveszik a többletidő. Valamint azt is szabályozta, hogy csak az minősül túlórának, amit a munkáltató elrendel. Szabályosan járt-e el a munkáltató a munkaidőkeret közben kiadott új munkaidő-szabályzattal, annak ellenére, hogy nem került lezárásra a munkaidőkeret? Valóban nem kell kifizetnie a munkavállalónak a többletidőt (ha a munkáltató nem rendelte el túlóraként) a munkaidőkeret végén, annak ellenére, hogy a munkavállaló sok esetben nem tudja elvégezni a munkáját nyolc óra alatt, a többletidejét pedig nem tudja lecsúsztatni a megnövekedett munkamennyiség miatt?
5. cikk / 23 Készenléti átalány beszámítása a távolléti díjba
Kérdés: A munkavállaló rendszeresen teljesít készenlétet. Ezért a felek 2020. november 1. óta a munkaszerződésben az alapbéren felül egy bizonyos átalányösszeget kötöttek ki a készenléti bérpótlék és a készenlét idejére járó alapbér helyett az Mt. 145. §-a alapján. Milyen feltételek esetén kell ezt a készenléti átalányt beszámítani a munkavállaló távolléti díjába? A munkavállaló ugyanis csak ritkán teljesít havonta átlagosan 96 óra készenlétet, ami a törvény szerint ennek feltétele lenne. Ennek hiányában is beleszámíthatjuk a készenléti átalányt a távolléti díjba?
6. cikk / 23 Készenlét díjazása átalányként
Kérdés: Egészségügyi intézményünk fekvőbeteg-ellátási területét – 24 órás foglalkoztatás mellett – esetenként hétköznapi, illetve hétvégi készenlétben foglalkoztatott dolgozókkal is szükséges pótolni. A dolgozókat háromhavi munkaidőkeretben foglalkoztatjuk. A beosztás szerinti munkaidejükön felül, esetenként hétköznapi, illetve hétvégi készenlétet is elrendelünk, természetesen a maximum napi 12 órát betartva. A készenlét idején előfordul, hogy a dolgozóknak be kell menniük az intézménybe, ami maximum négyórás ügyeletet igényel. Megállapítható-e egy általános díj a készenlét idejére? Például 60 150 Ft/24 óra, ami tartalmazza a készenléti időre járó munkadíjat (a 20%-os bérpótlékot) és a bent töltött időre járó díjazást (50%-os vagy 100%-os túlóra) is.
7. cikk / 23 Összeférhetetlenség – ha a férj a felesége főnöke
Kérdés: Mi a helyzet olyan esetben, ha egy állami intézet vezetője saját feleségét foglalkoztatja, olyan állásban, aminek igazából csak neve van, de igazán látványos munkát nem végez a feleség, nem is nagyon jár be dolgozni, de felveszi a fizetését?
8. cikk / 23 Vezető megbízású közalkalmazottak rendkívüli munkájának díjazása
Kérdés: A Kjt. 2012. július 1-jéig hatályban volt 76. §-a szerint nem járt díjazás rendkívüli munkaidőben végzett munkáért a magasabb vezető és vezető állású közalkalmazottaknak. Jelenleg – ismereteim szerint – sem az Mt., sem a Kjt. nem tartalmaz a vezetők túlóradíjazására vonatkozó tiltó rendelkezést, így esetükben is az általános szabályokat kell alkalmazni. Kérem ezzel kapcsolatos szíves véleményüket!
9. cikk / 23 Diszpécserek munkaideje
Kérdés: A munkáltató vezetése a telephelyünkön működő folyamatos diszpécseri szolgálatot át akarja alakítani, ami a diszpécserek munkaidő-beosztását és bérezését is érinti. Ezentúl a 24 órás diszpécseri szolgálat jönne létre, amely úgy oszlana meg, hogy 10 órát ténylegesen a telephelyen, és a többi 14 órát az otthonában, készenlétben töltené a munkavállaló. A következő nap szabadnap lenne. Munkajogilag kivitelezhető-e a 24/24 órás munkaidő? Ebben az esetben milyen bérpótlékokkal kell számolni, és a diszpécser munkaidejét hogyan lehet meghatározni?
10. cikk / 23 Óradíj pedagógusnak
Kérdés: 20 órás oktatótanárként az intézményünk gyermekotthoni részében túlmunkát vállaltam betöltetlen állás helyére. A túlmunka kifizetéséről a gyermekotthon vezetője azt a tájékoztatást adta, hogy hétköznap 19-07 óráig az óradíjam felett 50%, a szombat-vasárnap napközbeni és ugyanebben az intervallumban ledolgozott órák után az óradíjam 200%-át kapom. Se ügyeletet, se készenlétet nem rendeltek el. A fenntartó KLIK nem fizette ki ezt a bért, pihenőidőt sem biztosítottak helyette. Az órabérem 60%-át kaptam meg éjszaka, vasárnap pedig a 200%-át. Ha nem ismerem a törvényt, a gyermekotthon vezetője pedig a fent említett tájékoztatást adta, akkor ki követett el hibát? A nagy emberhiányra való tekintettel volt, hogy folyamatosan 24, 36, 54 órákat dolgoztam. Én a beígért túlmunka-elszámolás miatt vállaltam ennyi munkát, illetve a kollégáim is. Ezt nem akarják kompenzálni a KLIK-ben. Ki a felelős ezért, hová fordulhatok jogorvoslatért? Van-e anyagi vonzata, ha munkaügyi pert indítok?
