10 talált cikk a munkavállaló , adó , rendes felmondás , betegállomány kifejezésre

Kérdés: Egy munkavállaló 2011. október 24-én elhelyezkedett egy cégnél postázó munkakörben. 2012. január 13-ig éjszakai műszakban dolgozott, amikor is a hazafelé vezető úton elesett és kificamodott a válla. A munkáltató elismerte, hogy munkahelyi balesetet szenvedett. Ezek után a munkavállaló heti három alkalommal járt gyógytornászhoz és kontrollra. Március 26-án a háziorvos megszüntette a táppénzt. A munkáltató kérte, hogy másnap reggel menjen be a munkahelyére. Ekkor közölte, hogy az éjszakai állást időközben betöltötte más, nappal viszont nem biztos, hogy tudja foglalkoztatni. Egy nappal később a munkáltató "közös megegyezéssel" elbocsátotta, bár felajánlotta neki az éjszakai műszak lehetőségét, annak ellenére, hogy előző nap erre még nem látott lehetőséget. Érezhető, azzal volt a baj, hogy túl sokáig tartózkodott betegállományban. Lehet-e, illetve érdemes-e pert indítani a munkáltatóval szemben?

Kérdés: Még novemberben egyik dolgozónk, aki fél évig betegállományban volt, a visszatérése előtt arra kért minket, hogy az első keresőképes napjától számítva adjuk ki a felhalmozódott szabadságát. Kérésének eleget tettünk, és levélben tájékoztattuk, hogy a 62 munkanap szabadságából 32-t kiadunk számára. A szabadsága letelte előtt azonban levélben felmondtunk neki azzal, hogy az őt megillető 4 havi felmondási idő alatt kiadjuk a betegsége miatt korábban kiadni nem tudott 30 munkanap szabadságát, a felmondási idő többi részére pedig mentesítjük a munkavégzés alól. A dolgozónk azzal keresett meg minket, hogy a ki nem adott szabadságát nem számíthattuk volna be a felmondási idejébe, továbbá a szabadság kiadásának időpontját a munkavállalóval legkésőbb a szabadság kezdete előtt egy hónappal közölnünk kellett volna. Véleménye szerint megsértettük a felmondási időhöz fűződő jogát, mert a felhalmozódott szabadság felmondási időbe való beszámításával megrövidült a jogviszonya. Mindezek miatt követeli, hogy pénzben váltsuk meg a 30 nap szabadságát. Szerintünk jogszerűen adtuk ki a szabadságot, igazunk van?

Kérdés: Munkavállalónkat 2009. október 31-ig foglalkoztattuk határozott időre szóló munkaszerződéssel. A munkaviszony lejárta előtt terhes lett, és az orvos 2009. október 20-án táppénzes állományba vette. Minden valószínűség szerint már nem fog dolgozni a szülésig, azt megelőzően pedig megszűnne a határozott idejű munkaviszonya. Van-e továbbfoglalkoztatási kötelezettségünk? Terheli-e fizetési kötelezettség a munkáltatót? Hány nap betegszabadság jár a munkavállalónak? Hány nap szülési szabadságra járó rendes szabadságot kell számításba venni? Milyen ellátásban részesül a kismama?

Kérdés: A munkavállalónak hamarosan lejár az egy év folyamatos táppénzes állománya, és azt állítja, hogy a leszázalékolását kérte. A munkáltató nem kívánja tovább foglalkoztatni. Újrakezdhető-e az egyéves "betegállomány", és ha igen, mennyi idővel kerülhet erre sor az első lejártát követően? Jogszerű-e a munkáltató rendes felmondása, ha az a felmondási tilalom lejártát követő naptól szól, de ennél korábban kerül kézbesítésre? Mi történik akkor, ha a munkavállaló azt nem veszi át, vagy az átvételt megtagadja? Megfelelő indok-e a munkáltatói rendes felmondásra az, hogy a munkavállaló álllását – tekintettel arra, hogy rá tartósan nem lehetett számítani – időközben mással töltötték be, és a munkáltató két munkavállaló számára már nem tud elegendő munkát adni? Ha a munkára való alkalmatlanságra hivatkozik a munkáltató, kell-e ezt bizonyítania, vagy elég a táppénzes lapon levő betegségre hivatkoznia (végtagremegéssel járó betegség, mellyel precíz forrasztások, pontos kézi munkát igénylő, műszerész által végzett munkák nem végezhetők)? Mire kell odafigyelni a felmondás indokolásakor, hogy ne lehessen azt megtámadni? A felmondási idő teljes ideje alatt kiadható-e az előző évi és tárgyévi szabadság?

Kérdés: Kölcsönbeadó cégünk felmondással megszüntetné azon kölcsönzött dolgozók határozatlan idejű munkaviszonyát, akik többet hiányoznak, mint dolgoznak. Felváltva "keresőképtelenek", illetve igazolatlanul vannak távol. Álláspontunk szerint emiatt a kölcsönzés nem valósul meg, ami a kölcsönbeadó működésével összefüggő ok [Mt. 193/J. § (3) bekezdés d) pont]. Helytálló-e a felmondás indokolása?

Kérdés: Munkaerő-kölcsönzés keretében dolgoztam egy cégnél. A kölcsönvevőm nemrég visszaküldött a kölcsönbeadóhoz, mivel sokat betegeskedtem, aki ezt követően a táppénz alatt arra hivatkozva mondott fel, hogy a munkám elvégzésére alkalmatlan vagyok, betegségem miatt munkaköri feladataimat ellátni nem tudom. Ilyen esetben felmondási védelem nem vonatkozik rám, tényleg meg lehet szüntetni a munkaviszonyomat?

Kérdés: Munkavállalónk munkaviszonyát átszervezés következtében rendes felmondással szüntettük meg, melyet június 2-án közöltünk vele. A munkavállaló március 21. és május 25. között keresőképtelen beteg volt. Most perrel fenyeget minket, állítása szerint ugyanis nem mondhattunk volna fel neki, mivel az Mt. 90. § (2) bekezdésének b) pontja értelmében csak a felmondási védelem időtartamának elteltét, vagyis a keresőképtelen betegség lejártát követő harminc nap elteltével lehetett volna közölni vele a felmondást. Önök szerint valóban jogellenes volt ez alapján a rendes felmondás?

Kérdés: Az egyik munkavállalótól rendes felmondás keretében kívántunk megválni. A felmondás átadására reggel került sor, ő hazament, és másnap elment orvoshoz, aki előző nappal (a felmondás napja) táppénzre vette. Most arra hivatkozik a munkavállaló, hogy felmondási tilalom alatt nem szüntethetem meg a munkaviszonyát, perrel fenyegetőzik. Kérdésem: a rendes felmondásunk tényleg tilalomba ütközik-e ebben az esetben?

Kérdés: Különböző szervezeti átalakítások folytán több egység összevonására került sor, amelynek következtében azt rebesgették, hogy az én munkaköröm is megszűnik. A múlt hónapban munkaidő alatt a főnököm engedélye alapján gyógyszerfelírás céljából felkerestem a háziorvosomat, aki – tekintettel egy kisebb vírusos fertőzésre – e napon betegállományba is vett. Ezt követően visszatértem munkahelyemre, ahol még aznap a főnököm közölte velem a rendes felmondást. Az irodájában – mivel a felmondási idő kérdésében közöttünk vita támadt – a felmondásról szóló iratot nem vettem át, s kértem annak kijavítását. Ezt követően – tekintettel a betegségemre – hazamentem, s egy hétig otthon lábadoztam. Természetesen a betegségemről már aznap értesítettem a főnökömet. Betegállományom ideje alatt azonban postai úton kézhez kaptam a felmondási idő tekintetében kijavított rendes felmondást. Ha jól tudom, a munkáltató nem mondhatja fel a munkaviszonyt betegszabadság alatt. Tehetek-e valamit vagy bele kell nyugodnom a felmondásba?

Kérdés: Egyik munkavállalónk munkaviszonyát az ügyfelekkel szemben több ízben tanúsított agresszív és durva magatartása miatt rendes felmondással megszüntettük. Az illető a rendes felmondás ellen keresettel él, arra hivatkozik, hogy a felmondás közlésekor felmondási tilalom alatt állt. Miután az érintett megelőzőleg többször beteg volt, a felmondás átadásakor külön megkérdeztük, tud-e olyan okról, amely a felmondás jogszerűségét kizárná, így nincs-e még hivatalosan betegállományban. A válasza nemleges volt, ezt egyébként még a keresetlevelébe is beírta. Hamarosan meglesz a perben az első tárgyalás, a minap kaptunk a munkavállalótól egy levelet a táppénzes igazolás másolatával, mégiscsak keresőképtelen volt a felmondás közlésekor. Ezek szerint elveszíthetjük pert, miután megsértettük a felmondási tilalmat?