12 cikk rendezése:
1. cikk / 12 Szabadságkiadás és az igazgatási szünet veszélyhelyzeti szabályai
Kérdés: Önkormányzati hivatalban a 2023. évben elrendelendő igazgatási szünetre vonatkozik kérdésünk. A Kttv. 232. §-ának (3) bekezdése szerint a képviselő-testület, valamint a 2. §-ban felsorolt szervek vezetője – a kormány ajánlásának figyelembevételével – a rendes szabadság kiadására igazgatási szünetet rendelhet el. Az ilyen módon kiadott rendes szabadság nem haladhatja meg a köztisztviselő adott évre megállapított alapszabadságának a háromötödét. A 460/2022. Korm. rendelet 2. §-a átmeneti szabályokat tartalmazott. E szerint, a munkáltatói jogkör gyakorlója – a (3) bekezdésben foglalt kivétellel – köteles az igazgatási szünetre eső valamennyi munkanapra szabadságot kiadni a különleges jogállású szervnél, illetve a helyi önkormányzat képviselő-testülete hivatalánál foglalkoztatott személyek (a továbbiakban együtt: foglalkoztatott) részére azzal, hogy
a) ebben az esetben nem alkalmazandó a foglalkoztatottra irányadó jogszabály azon rendelkezése, amely szerint a szabadság egy részével a foglalkoztatott rendelkezik,
b) először a 2022. évben esedékes szabadságot kell kiadni,
c) ha a b) pont szerinti szabadság nem elegendő, a 2023. évben esedékes szabadságot kell kiadni.
A 2023. évi igazgatási szünet elrendelése esetén a 15 munkanap alapszabadságból, amellyel a munkáltató rendelkezik, le kell vonni a 2022. év végén, illetve 2023. év elején kiadott 2023. évi alapszabadság napjainak a számát? Ha igen, megállapodhat-e a munkáltató a köztisztviselővel, hogy az igazgatási szünet időtartamára a szabadságtervét úgy ütemezze, hogy a szünet időtartamára vesz igénybe azokból a napokból, amelyekkel már nem a munkáltató rendelkezik?
a) ebben az esetben nem alkalmazandó a foglalkoztatottra irányadó jogszabály azon rendelkezése, amely szerint a szabadság egy részével a foglalkoztatott rendelkezik,
b) először a 2022. évben esedékes szabadságot kell kiadni,
c) ha a b) pont szerinti szabadság nem elegendő, a 2023. évben esedékes szabadságot kell kiadni.
A 2023. évi igazgatási szünet elrendelése esetén a 15 munkanap alapszabadságból, amellyel a munkáltató rendelkezik, le kell vonni a 2022. év végén, illetve 2023. év elején kiadott 2023. évi alapszabadság napjainak a számát? Ha igen, megállapodhat-e a munkáltató a köztisztviselővel, hogy az igazgatási szünet időtartamára a szabadságtervét úgy ütemezze, hogy a szünet időtartamára vesz igénybe azokból a napokból, amelyekkel már nem a munkáltató rendelkezik?
2. cikk / 12 Szabadságra való jogosultság és a kiadás – ha felmondtak
Kérdés: Helyesen jártunk-e el munkavállalónk bérszámfejtése kapcsán, ha 2018. július 25-étől 2019. szeptember 22-ig fizetés nélküli szabadságon volt második gyermekével (a fizetés nélküli szabadság megszűnését írásban, határidőben bejelentette), és így 2019. szeptember 23-tól október 25-éig bezárólag 22 munkanap előző évi, illetve két nap tárgyévi szabadságot kiadtunk? A munkavállaló 1987-ben született, és összesen két tizenhat éven aluli gyermeke van. 2018-ban szülési szabadságon volt február 7. és július 24. között. 2018. évi szabadságából (23 munkanap [alapszabadság + életkor szerinti pótszabadság], valamint négy nap pótszabadság két gyermek után) öt napot kiadtunk még 2018. év elején, a szülési szabadságot megelőzően. Munkaviszonyát felmondással 2019. október 25-én, a szabadság utolsó napján, 45 napos felmondási idővel megszüntettük. Munkaviszonyának kezdete 2014. január 27. A felmondási időt 2019. október 26-án indítottunk, ami december 9-én járt le. A felmondási idő teljes tartamára a munkáltató a munkavégzési kötelezettség alól a munkavállalót felmentette. A munkavállaló részére kéthavi végkielégítést kifizettünk. Helyesen számfejtettük-e így a járandóságot december 9-éig járó munkanapokra, illetve járt volna-e még szabadságra jutó távolléti díj a fizetés nélküli szabadság megszűnését követően a felmondási idő lejártáig, azaz 2019. szeptember 23-tól december 9-ig?
3. cikk / 12 Hallgatók szabadságának kiadása
Kérdés: Társaságunk duális képzés keretében főiskolai, egyetemi tanulmányokat folytató hallgatóknak biztosítja a gyakorlati képzést, a jogszabálynak megfelelően hallgatói munkaszerződéssel létrejött jogviszony keretében. Az egyetem által elfogadott időbeosztás szerint a hallgatóknak a szorgalmi időszakban is van gyakorlati napjuk, hetente 2-3 nap, napi 6 órában, tanévenként összesen 110-119 munkanap. Az Nftv. 44. §-ának (2) bekezdése alapján a hallgatói munkaszerződésre alkalmazni kell az Mt. rendelkezéseit, tehát a szabadság megállapítására és kiadására vonatkozóakat is. Jól gondoljuk, hogy szabadságnapjaik száma – az életkoruk figyelembevételével – évi 20 munkanap, és nincs helye a naptári évben eltöltött gyakorlati napok száma szerinti arányosításnak, vagyis a 20 munkanap szabadságot részükre ki kell adnunk? Másik kérdésünk, hogy szabadság a munkaidő-beosztásuknak megfelelően csak a gyakorlati napokra adható ki, és az egyetemen töltött elméleti képzési napokra nem jár? Vagy az oktatási szünetekre kell biztosítani a szabadságot?
4. cikk / 12 Szabadság megállapítása részmunkaidős munkaviszonyban
Kérdés: 55 éves munkavállalónk munkaszerződése alapján egy héten 3 napot dolgozik, napi 7-7 óra időtartamban. Részére az éves szabadság hogyan számolható? Jogosult a 20 nap alap- és a 10 nap pótszabadságra?
5. cikk / 12 Polgármester szabadságának megváltása
Kérdés: Polgármester részére szabadságmegváltást szeretnénk kifizetni. Az elmúlt ciklusban 65 nap ki nem vett szabadsága keletkezett. Tekintettel arra, hogy újraválasztották, ez ideig nem foglalkoztunk a kérdéssel. Ugyanakkor, a szintén újraválasztott főpolgármester vagyonnyilatkozatában megjelent egy szabadságmegváltás jogcímén kapott milliós tétel. Milyen jogalapot lehet ez ügyben használni és általa a kifizetést realizálni?
6. cikk / 12 Új Mt. a január 1-jétől hatályba lépett szabályokról
Kérdés: Hogyan készüljünk fel az új Mt. január elsejétől érvényes szabályaira? A szabadsággal kapcsolatosan milyen feladatai lesznek a munkaügyi munkatársnak (nyilatkoztatások, tájékoztatások stb.)? Melyek a távolléti díj számításának változásai és a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás új előírásai?
7. cikk / 12 Rendes szabadság megváltása pénzben
Kérdés: Néhány munkavállalónknak a tavalyi évről jelentős mértékű ki nem adott rendes szabadsága gyülemlett fel. Felvetődött, hogy azon munkavállalók tekintetében, akik a feladataik miatt nem tudják kivenni a szabadságukat, a ki nem adott rendes szabadságot pénzben váltanánk meg – a távolléti díjnál kedvezőbb juttatást biztosítva számukra. Van-e lehetőségünk erre?
8. cikk / 12 Fizetés nélküli szabadság – egyoldalú elrendelés?
Kérdés: Van-e jogi lehetőségünk arra, hogy a cégünknél október hónap végén esedékes körülbelül 1 heti leállás időtartama alatt fizetés nélküli szabadságra küldjük azokat az alkalmazottakat, akiknek a munkaerejét nem tudjuk igénybe venni a teljes raktárkészletünk másik régióba történő átköltöztetése során?
9. cikk / 12 Szabadságkiadás – csak a munkáltató által meghatározott hónapokban?
Kérdés: Az év egy jelentős részében, januártól egészen augusztusig nagy a munkateher a cégünkön, rengeteg a megrendelés. Ezért a munkavállalók részére csak augusztus 1-je után engedélyezünk hosszabb szabadságokat (2-3 napra elmehetnek a munkavállalók január 1-je és augusztus 1-je között is). Ezt minden évben közöljük, és ennek megfelelően töltik ki a munkavállalók a szabadságolási ütemtervet. Jogilag elfogadható az a megoldás, hogy a hosszabb szabadságkiadást az év egy meghatározott időszakára korlátozzuk?
10. cikk / 12 Egyszerűsített foglalkoztatás – szabadságra való jogosultság
Kérdés: Elsősorban mezőgazdasági munkákkal foglakozó kft.-nk rendes munkavállalókon kívül alkalmi munkavállalókat is foglalkoztat. Értelmezésünk szerint az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvény alapján az alkalmi munkavállalók részére szabadság jár. Ezt mindenképpen természetben kell kiadnunk, vagy megválthatjuk akár pénzben is?