20 talált cikk a munkavégzési kötelezettség , munkaidő , díjazás , alapbér kifejezésre

Kérdés: Egyik munkavállalónk április 27-től az azonnali hatályú felmondás közléséig, május 11-ig igazolatlanul volt távol, 5/2-es munkarendben. Ezen időtartamban minden naptári napot igazolatlan távollétként kell kezelni a bérprogramban, tehát a május 1-jei fizetett ünnepet és a hétvégi pihenőnapokat is? Vagy az igazolatlan távollét csak a beosztás szerinti munkanapokra vonatkozhat egy folyamatos időszakban, és a fizetett ünnepre járó díjazás is megilletné a dolgozót?

Kérdés: Munkavállalóink munkaszerződésük szerint napi 8 órás munkaviszonyban állnak. Kéthavi munkaidőkeretben dolgoznak, órabérben, naponta 11 órát három napon keresztül, majd három nap pihenő következik. Így április hónapban 15 napot és 165 órát dolgoztak. Ilyen egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a szabadság idejére 11 órára jutó távolléti díjat kell kifizetni, a szabadságot órában kell nyilvántartani? A betegszabadságot szintén órában kell kiadni, ebben az esetben 1 nap 11 óra a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokra? Hétköznapra eső munkaszüneti napra 8 órára jutó távolléti díjat kell fizetni? Munkaszüneti napon történő munkavégzés esetén pedig a 11 órára jutó munkadíjon felül 11 óra alapbérre 100%-os bérpótlékot kell fizetni? A munkaidőkereten felüli 5 óra rendkívüli munkaidőre 100%-os pótlékot kell fizetni az alapbér figyelembevételével?

Kérdés: Számos munkavállalónk kisgyermeket nevel, akiket a nevelési, oktatási intézmények bezárása miatt otthon kell felügyelnie. Jogosult-e erre tekintettel igazolt távollétre? Hogyan állapodhatunk meg velük részmunkaidős foglalkoztatásban?

Kérdés: Milyen bérezés jár azoknak a 65 év feletti kórházi dolgozóknak, akiknek a veszélyhelyzet idején, az emberi erőforrások minisztere által kiadott utasítás alapján, nem tudják biztosítani átszervezéssel, hogy ne találkozzanak betegekkel, és ezért hazaküldik őket?

Kérdés: A férjem változó munkahelyen dolgozik, a munkaideje 7.30-16.30-ig tart. Le kell dolgozni a fél óra ebédidőt és további napi fél órát, mert pénteken csak 14.00-ig tart a munkaidő. Autóval járnak, egyik munkától a másikig, nincs állandó helyük, nincs öltöző, nincs ebédlő, az autóban esznek, egyik munkától a másik munkába menet. Jogos-e az ebédidő ledolgoztatása? A munkaidő kezdete és vége mikortól számítandó? Például, ha reggel a Belvárosban kezdenek egy épületben, majd az utolsó munka az egyik külső kerületben van, akkor ott kell lenni fél ötig? A munkaidőn kívül is telefonálhatnak, és akkor azonnal menni kell például egy csőtörés miatt, tehát állandó készenlét van, előfordul, hogy éjjel kell dolgozni! Azt az időt túlórában fizetik, de a készenléti időt nem! Szeretném tudni, hogy ezekre milyen jogszabály vonatkozik.

Kérdés: Adott egy cég, ahol hétfőtől vasárnapig a következők szerint dolgoznak a recepciós munkavállalók: délelőtt (6-14), délután (14-22), szabadnap, és ez váltakozik egész hónapban. Hárman vannak "forgóban", háromhavi munkaidőkerettel. Amikor szabadságra mennek, mi a helyes eljárás? Például, péntek szabadnapos, szombat és vasárnap munkanap, hétfő szabadnapos. Jól gondoljuk, hogy az egyenlőtlen munkarend miatt ilyenkor kiírható a szabadság szombatra és vasárnapra is? (Ezt nyilván a dolgozó kérte így, miután már megvolt a beosztás. Illetve, amikor tudjuk, hogy egybefüggően több napot lesz távol, akkor valóban visszaáll az 5/2-es munkarend? Nyilván ezekre a hetekre nem osztjuk be, hanem eleve kiírjuk neki a szabadságot (pl. két hét esetén 2x5 nap). Amikor viszont van olyan két hét, amikor a dolgozó, ha be lenne osztva, nem tíz munkanapot dolgozna, hanem csak kilencet, és nem négy, hanem öt szabadnap járna neki, ilyenkor megteheti-e a munkáltató, hogy tíz nap szabadságot ír ki? A recepciósok a havi kötelező óraszámot sem dolgozzák le soha, viszont kifizetésre kerül, mert havibéresek. Erre esetleg van-e valamilyen javaslat? Éves szinten van, aki 12 nappal dolgozott kevesebbet, mint akinek az 5/2-es munkarend szerinti a beosztása.

Kérdés: Ha egy munkaszüneti nap (május 1.) hétfőre esik, és a következő munkanaptól (május 4-től) a munkavállaló táppénzes állományban van, jár-e neki munkabér az ünnepnapra (május 1-jére)?

Kérdés: Munkavállalóink egy részét munkásbusszal szállíttatjuk reggelente, amelyet a munkáltató fizet. A leesett ónos eső miatt a reggeli műszakban végül nem indítottuk el a buszt, a munkavállalóknak szóltunk, hogy menjenek haza. Más munkavállalók tömegközlekedéssel járnak, de ők sem tudtak bejönni, mivel azokat a buszokat sem indították el. Hogyan kell elszámolni az esetükben a kimaradt műszak idejét?

Kérdés: A 2013. május 21-i kiadványuk 1663. számú jogesetével kapcsolatban szakmai észrevételt teszek. Már a címével is problémám van, mert az úgy szól, hogy "Szabadidő a rendkívüli munkaidő ellenértékeként". Mind a régi Mt., mind az új Mt. a rendkívüli munkavégzés tekintetében egyértelműen rögzíti, hogy a rendkívüli munkaidő a munkaidő-beosztástól eltérő, vagy a munkaidőkereten felüli munkavégzés ideje (Mt. 107. §). A cím viszont azt sugallja, mintha a kérdező munkaidőkeretben történő munkavégzést említene, mert az ott alkalmazott ún. egyenlőtlen munkaidőnél alkalmazható a kiegyenlítési szabály. Önök azt a választ adják, hogy a rendkívüli munka­időt lehet szabadidővel kompenzálni. Ezzel a megállapítással nem értek egyet, mert megítélésem szerint a rendkívüli munkaidőben végzett munkát minden esetben ki kell fizetni, és a felek kizárólag a rendkívüli munkaidőhöz rendelt pótlék tekintetében köthetnek egyezséget. Az Mt. 143. §-a ezt a szabályt tételesen rögzíti, nevezetesen, a munkavállalónak 50% bérpótlék vagy szabadidő jár a rendkívüli munkaidőben végzett munka esetén. Az Mt. azt is kógens módon rögzíti, hogy a szabadidő nem lehet kevesebb, mint az elrendelt rendkívüli munkaidő.
Az említett jogesetben tárgyi tévedés van, és az Önök indoklásában a rendkívüli munkaidő és a munkaidőkeret fogalma összemosódik. Hangsúlyozni kívánom, hogy mint gyakorló szakszervezeti elnök számos esetben találkozom olyan munkáltatói felfogással is, amely egybeesik az Önök véleményével. Valamilyen módon a gyakorlatban keverednek a rendkívüli munkaidő kiegyenlítésének tételes szabályai. Egy példán keresztül szeretném álláspontomat erősíteni. A munkavállaló órabére 1000 Ft, a munkanapon végzett túlmunka 4 óra. A díjazás tekintetében a munkavállaló vagy 4 x 1000 Ft munkabérre + 4 x 500 Ft túlmunkapótlékra = 6000 Ft díjazásra jogosult, vagy az én álláspontom szerint 4 x 1000 Ft munkabérre és 4 óra időtartamú szabadidőre jogosult, amely ellenértéke 4000 Ft. Ezt azért kell kifizetni, mert ha ez nem így történne, akkor az adott hónapban a tárgyhavi munkaidőből 4 óra hiányozna a munkavállaló ledolgozott idejéből. Az Önök álláspontja szerint a munkavállaló a 4 óra túlmunkáért, amelynek a fentiekben kifejtett álláspontom szerint 6000 Ft az értéke, mindössze 4 órának megfelelő szabadidőt kapna, amely a fenti példa alapján 4000 Ft mértékű.

Kérdés: Egy havidíjas munkavállaló hétfőtől csütörtökig napi 8,5 órát, pénteken 6 órát dolgozik. 2013. január 2-án egy nap szabadságot vesz ki, így január 31-ig 168,5 órát dolgozik, alapbére 200 000 Ft. Helyes-e a következő számítás? 200 000 Ft / 174 = 1149,43 x 8,5 = 9770 Ft szabadságra; ugyanez a fizetett ünnepre; 1149,43 x 168,5 = 193 679 Ft a ledolgozott óráira; azaz összesen: 9770 Ft + 9770 Ft + 193 679 Ft = 213 219 Ft. Véleményem szerint a törvényalkotó nem gondolt arra, hogy a 174 órára eső teljes munkaidős óraszám nem egyeztethető össze a konkrét havi óraszámokkal.