24 cikk rendezése:
1. cikk / 24 Felszolgálási díj felosztásának szabályai
Kérdés: A 71/2005. GKM rendelet foglalkozik a felszolgálási díj (szervizdíj) mértékének megállapításáról, valamint a felszolgálási díj alkalmazásának és felhasználásának szabályairól. Ez – értelmezésünk szerint – nem tér ki arra, hogy hogyan lehet azt a dolgozók között elosztani. Van-e lehetőség arra, hogy a munkavállalónak ne csak a ledolgozott óraszámát vegyük figyelembe, hanem belső szabályzattal egy "pontrendszert" hozzunk létre mintegy ösztönzően a minél magasabb színvonalú kiszolgálás érdekében (kedvesség, kreativitás, precizitás stb.)?
2. cikk / 24 Szakszervezeti képviseleti jog – a meghatalmazás
Kérdés: Az Mt. 272. §-ának (6) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az megteremti a jogalapot a munkavállalók munkáltatóval szembeni általános képviseletén túl az egyes munkavállaló egyedi ügyében történő képviseletre, konkrétan a munkavállaló fegyelmi eljárásban történő képviseletére? Szerintünk – a 8/1990. (IV. 23.) AB határozatot is figyelembe véve – nem, mert az Mt. 272. §-ának (6) bekezdésében meghatározott meghatalmazás nélküli képviseleti jog a szakszervezeteknek a tágabb képviseleti joga, amely lényegében egy törvényi képviseletet jelent, mégpedig nemcsak az adott szakszervezet tagjai, hanem minden dolgozó ügyében. Ezt – álláspontunk szerint – nem lehet úgy értelmezni, hogy az feljogosítja a szakszervezetet minden egyes munkavállaló minden egyes fegyelmi ügyében való képviseletre.
3. cikk / 24 Munkaruhával kapcsolatos munkaadói szabályozás
Kérdés: Mi a megfelelő eljárási rend a munkaruha kiosztására vonatkozóan? Belső szabályzatban vagy kollektív szerződésben érdemes a részleteket rögzíteni? Szükséges-e átvételi elismervényt aláíratni minden egyes munkavállalóval az átvett munkaruha kapcsán, abban részletezve, hogy miből, mennyit, milyen értékben, mikor vett át, mennyi a kihordási idő, illetve nyilatkoztatni arról, hogy munkaviszonya megszűnésekor a munkaruhát tisztán leadja, vagy tudomásul veszi, hogy ellenkező esetben a munkaruha értékének időarányos részével tartozik a munkáltatónak?
4. cikk / 24 Adminisztratív teendők – kiküldött munkavállalók fogadása esetén
Kérdés: Társaságunk májusban több szlovák munkavállalót fog foglalkoztatni, akiket egy szlovák munkaerő-kölcsönző cég bocsát a rendelkezésünkre. Van-e valamilyen adminisztratív kötelezettségünk a foglalkoztatásuk előtt, illetve alatt a magyar hatóságok felé?
5. cikk / 24 Osztott munkaidő – kollektív szerződés alapján a közlekedési ágazatban
Kérdés: Az Mt. 135. §-ának (6) bekezdése alapján a kollektív szerződés a közlekedési ágazatok szinte valamennyi munkaköreiben lehetővé teszi azt, hogy az érintett munkavállaló megkérdezése és beleegyezése nélkül állapítson meg osztott munkaidőt. De vajon az ilyen módon bevezetett osztott munkaidőnek kötelező (alapelvi) előfeltétele-e az, hogy a munkavállalónak lehetősége legyen arra, hogy haza tudjon menni a "kieső" időben, vagyis a tartózkodási helyet ne a munkáltató határozza meg? Mi van akkor, ha a munkavállaló a munkahelyétől távol lakik, és emiatt a munkahelyét nem tudja elhagyni, és ott helyben kénytelen eltölteni a köztes időt? Például a munkavállaló minden harmadik nap reggel 7 és másnap 7 között végez munkát, 22 és 4 óra közé esik az osztott munkaidő munkamentes része. Ebben az esetben a "kieső idő" munkaidőnek minősül, vagy talán ügyeletnek? Ha ez esetleg mégis jogszerűen minősülne ügyeletnek, akkor az évi 250 (300) órás korlát "megkerülése" végett "átnevezhető-e" a kollektív szerződésben ez a konstrukció készenlétnek, ha a munkavállaló tényleg nem tud hazamenni? Ha igen, akkor miért?
6. cikk / 24 Szakszervezeti taglétszám igazolása kollektív szerződés kötéséhez
Kérdés: Hogyan tudjuk igazoltatni a szakszervezettel, hogy a kollektív szerződés megkötéséhez szükséges taglétszámmal rendelkezik? Milyen dokumentumokat lehet elfogadni hitelesnek? Eljárhat-e úgy a munkáltató, hogy ha nem igazolja a szakszervezet a reprezentativitást adott időpontig, akkor megszűntnek tekinti a kollektív szerződést?
7. cikk / 24 Egyoldalú munkáltatói juttatás (bónusz) felülvizsgálata
Kérdés: Termékmenedzser vagyok, értékesítéssel foglalkozom. Az alapbérem mellett minden hónapban a teljesítményemtől függően bónuszt is kapok, ami az alapbérem 50-70%-a is lehet. A bónuszhoz teljesítendő feltételeket a vezetőm határozza meg, amit két okból is igazságtalannak tartok. Egyrészt, nem mindenkinek azonosak a mutatószámai, vannak kollégák, akik jóval könnyebben teljesíthető elvárásokat kapnak (könnyebben eladható termékekkel dolgoznak). Másrészt, akit "termékszakértői" munkakörbe soroltak be, annak alapból magasabb bónusz jár, pedig ugyanazokkal a termékekkel dolgoznak, mint én is. Hova fordulhatok segítségért, hogy ezt a méltatlan rendszert meg lehessen változtatni?
8. cikk / 24 Szakszervezeti tagság nyugdíjas-szövetkezet tagjaként
Kérdés: Cégünk nyugdíjas-szövetkezeten keresztül foglalkoztatja több korábbi munkavállalóját. Egyikük szakszervezeti védett tisztségviselő volt, és ez a státusza fennmaradt. "Bizalmiként" továbbra is eljárhat?
9. cikk / 24 Szakszervezetnek nyújtott munkáltatói támogatás
Kérdés: Több szakszervezet is működik nálunk, de csak kettő olyan van, amely eléri a kollektív szerződés kötéséhez szükséges munkavállalói taglétszámot, és velük is kötöttük meg azt. Ebben úgy állapodtunk meg, hogy e szakszervezetek részére a munkáltató működési támogatást nyújt, olyan módon, hogy finanszíroz a munkavállalók tájékoztatásához kapcsolódó adminisztratív költségeket (nyomtatás stb.), valamint ingyenesen használhatják a munkáltató meghatározott helyiségeit a tevékenységükhöz. A többi szakszervezet számára ezeket a feltételeket nem biztosítjuk. Egyikük képviselője a napokban sérelmezte ezt, mivel az ő tagdíjaikból erre is fordítani kell, viszont a két kollektív szerződést kötő szakszervezet többet költhet a tagoknak adott juttatásokra – ezzel pedig azok vonzóbbá válnak a munkavállalók számára. Kell ezzel a kérdéssel foglalkoznunk, lehet-e ennek jogi következménye?
10. cikk / 24 Szabadság elszámolása készenléti jellegű munkakörben
Kérdés: Az egyik rendészeti jellegű területen a munkakört készenléti jellegűnek nyilvánította a munkáltató, és ebből adódóan megszakítás nélküli 24/48-as váltási rendű műszakban foglalkoztatják a munkavállalókat. Ez azt jelenti, hogy a 24 órás szolgálatot 48 óra pihenőidő követi. A munkavállalókat a szabadság kiadásáról úgy tájékoztatták, hogy a szabadság mértéke órákban van meghatározva (egy munkanap szabadság 12 órának felel meg, így egy 24 órás műszakhoz 2 munkanap szabadság kell). A munkavállalók között részben elégedetlenség, részben bizonytalanság tapasztalható, és szakszervezetük sem tartja ezt az eljárást törvényesnek. Jogszerű ez az elszámolás? Ha a szabadság mértéke munkaórákban határozható meg, akkor van-e a munkavállalóknak is joguk arra, hogy kisebb-nagyobb ügyeik intézése érdekében ne teljes munkanapot vegyenek ki szabadságként, hanem csak az ügyintézéshez szükséges 2-3 órát? Ezt az egyenjogúság elvére hivatkozva kérdezem.
