74 talált cikk a munkaidő-beosztás , naptári nap , adó kifejezésre

Cégünknél a termelésben dolgozókat három műszakos munkarendben foglalkoztatjuk (6–14 óra, 14–22 óra, 22–06 óra), hétfőtől péntekig. November 24-én pénteken a délelőttös műszak idején, 8-14 óra között a szolgáltató karbantartása miatt áramszünet lesz, így az érintett, ún. B szak dolgozóit akkor nem tudjuk foglalkoztatni. Emiatt a B szak részére november 4-én szombat délelőttre munkavégzést rendeltünk el, helyette pedig november 24-én pénteken kapnak pihenőnapot. Az A (éjszakás) és a C (délutános) szakok munkaidő-beosztására nem vonatkozik ez a módosítás, ők november 4-én szombaton a pihenőnapjukat töltik, november 24-én pénteken pedig munkát végeznek. A három műszakos munkarendre tekintettel a munkanap meghatározása a naptári naptól eltérő, reggel 6 órától másnap reggel 6 óráig tart. Ennek tükrében szabályosan járunk el a fent leírtak szerint, hogy csak a B szak részére helyezzük át a november 24-ei munkanapot november 4-e szombatra, a másik két szaknak pedig nem módosítjuk a beosztását?

Egy internetes szakmai fórumon vita bontakozott ki a tagok között azzal kapcsolatban, hogy ha az adott munkavállaló éjszakás műszakban dolgozik utoljára szombat 22 órától vasárnap reggel 6 óráig, akkor melyik nappal szűnik meg a munkaviszonya: szombaton vagy vasárnap? A munkanap szombat 6 órától vasárnap 6 óráig tart, tehát az átnyúló 6 óra időtartam a szombati munkanaphoz tartozik. A munkaviszony-megszüntetés módja a kérdéses esetben egyébként felmondás harmincnapos felmondási idővel. De van-e különbség a felmondáshoz képest, ha a felek közös megegyezéssel történő munkaviszony-megszüntetésben állapodnak meg, és ugyanúgy a szombat az utolsó teljesítendő munkanap? Az egyik tábor az Mt. 87. §-ának (1) bekezdésére hivatkozva – a naptári naptól eltérő munkanap-meghatározás miatt – a szombattal történő munkaviszony-megszüntetést és jogviszony-kijelentést tartja helyesnek, mivel a teljes munkavégzés a szombati munkanaphoz tartozik, és úgy is kerül elszámolásra attól függetlenül, hogy fizikailag vasárnap reggel 6-kor ér véget a munkavállaló munkaideje. A másik tábor véleménye szerint vasárnappal kell megszüntetni a munkaviszonyt, mivel éjfél után is van még munkavégzés, és ez esetben biztosítotti bejelentés nélkül dolgozna a munkavállaló. Érv erre az egyszerűsített foglalkoztatás, mivel azt is két napra kell jelenteni ilyen esetben, illetve, hogy a biztosítási jogviszony naptári napra szól. Bár a Tbj-tv. 8. §-ának (1) bekezdése úgy fogalmaz, hogy "a biztosítás – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – az ennek alapját képező jogviszony kezdetétől annak megszűnéséig áll fenn". Tehát ez a törvényi szabály nem említ naptári napot. Amennyiben Önök szerint az Mt. 87. §-ának (1) bekezdése ellenére továbbra is a vasárnapi munkaviszony-megszüntetési időpont a helyes válasz (amint az a Munkaügyi Levelek 175. számában a 3475. számú kérdésre adott válasz szerint is megfogalmazásra került), a vasárnaphoz milyen jelenléti adat rendelhető a kiléptetéshez egy bérprogramban? A 8 óra munkavégzés a szombati munkanaphoz elszámolásra kerül, a vasárnap így "üres". Felmerült igazolt nem fizetett távollét, valamint pihenőnap beállítása, de valójában egyik sem tűnik teljesen helyes megoldásnak.