11 talált cikk a felmondás közlése , szabadság , rendes felmondás , adó kifejezésre

Kérdés: Munkavállalói rendkívüli felmondással éltem múlt héten. Indokaim az alábbiak voltak: Indokolatlan és jogtalan a hónapról hónapra történő mozgóbér-megvonás (fizetett szabadság miatt, állatelhullás miatt) és a fizetetlen túlóra 3 éven át. Munkaköri leírástól eltérő, több ember munkakörét felölelő feladatok ellátása miatt teljesíthetetlen elvárások voltak velem szemben. Feladatköröm emelése arányában bérem folyamatos csökkenést mutatott. A vezetők olyan határidős feladatokat tűztek ki, melyek teljesítése jelenlegi feladataim mellett, illetve 8 órában nem voltak megvalósíthatók. A munkáltató köteles-e írásban nyilatkozni a felmondásomra, vagy a munkaviszonyom megszüntetésével automatikusan tudomásul veszi azt? Lehetnek-e hátrányos jogkövetkezményei a rendkívüli felmondásomnak? A mozgó bérre milyen szabályok vonatkoznak, megvonhatja azt önkényesen a munkáltató? A munkaszerződésben alapbért, valamint teljesítménybért rögzítettek, az utóbbit a munkáltató határozza meg a termelés százalékához viszonyítva.

Kérdés: Olvastuk, hogy az új Mt. hatálybalépé­sével a végkielégítésre jogosító munkaviszonyban töltött idő szabályai meg fognak változni, a felmondás közlésekor meg kell lennie a legalább hároméves időtartamnak ahhoz, hogy valaki végkielégítésre legyen jogosult. Valóban nem lesz jogosult a munkavállaló végkielégítésre, ha a felmondás közlésekor – néhány nap híján ugyan, de – nem áll fenn három éve a munka­viszonya?

Kérdés: Még novemberben egyik dolgozónk, aki fél évig betegállományban volt, a visszatérése előtt arra kért minket, hogy az első keresőképes napjától számítva adjuk ki a felhalmozódott szabadságát. Kérésének eleget tettünk, és levélben tájékoztattuk, hogy a 62 munkanap szabadságából 32-t kiadunk számára. A szabadsága letelte előtt azonban levélben felmondtunk neki azzal, hogy az őt megillető 4 havi felmondási idő alatt kiadjuk a betegsége miatt korábban kiadni nem tudott 30 munkanap szabadságát, a felmondási idő többi részére pedig mentesítjük a munkavégzés alól. A dolgozónk azzal keresett meg minket, hogy a ki nem adott szabadságát nem számíthattuk volna be a felmondási idejébe, továbbá a szabadság kiadásának időpontját a munkavállalóval legkésőbb a szabadság kezdete előtt egy hónappal közölnünk kellett volna. Véleménye szerint megsértettük a felmondási időhöz fűződő jogát, mert a felhalmozódott szabadság felmondási időbe való beszámításával megrövidült a jogviszonya. Mindezek miatt követeli, hogy pénzben váltsuk meg a 30 nap szabadságát. Szerintünk jogszerűen adtuk ki a szabadságot, igazunk van?

Kérdés: Egyik kollégánk az idei évre járó 28 munkanap szabadságából október elején még egyetlen napot sem vett ki, ezért a könyvelőnk tanácsára arról értesítettük őt, hogy a munkáltató által kiadható szabadság terhére november 1. napjától november 24. napjáig elrendelünk számára 17 munkanap szabadságot. A visszatértét követően rendes felmondást közöltünk vele, jelenleg a felmentési idejét tölti. Az okirat átadása után egy levélben azzal fordult hozzánk, hogy "nyilvánvalóan az volt az egyetlen célja a jogellenesen elrendelt kényszerszabadságnak, hogy ezáltal a munkáltató anyagilag mentesítse magát az előre eltervezett felmondás idején megfizetendő anyagi juttatások terhe alól, amivel nem csak anyagi kárt okozott, hanem visszaélt a szabadság rendeltetésével is". Felszólított, hogy fizessünk számára megfelelő kompenzációt, ellenkező esetben bírósághoz fordul. A követelést nem tartjuk jogosnak, hiszen a 17 nap alatt ő anyagi hátrány nélkül pihenhetett. Jól gondolom, vagy javasolják, hogy egyezzünk meg?

Kérdés: Munkavállalónk 2008. május 1-jétől fizetés nélküli szabadságon van, ápolási díjban részesül, mivel közeli hozzátartozóját ápolja. Kérelmére engedélyezzük további egy évre a fizetés nélküli szabadságot. Amennyiben a munkavállaló visszatérne a szabadságról, megszüntetnénk – a felmondási tilalmat követően – a munkaviszonyát, mivel a munkaköre időközben megszűnt. Miből számoljuk ilyen esetben a felmondási időre járó díjazást, és a végkielégítés összegét? A munkaviszony megszűnésekor kiadandó igazolólapon milyen munkaerő-piaci járulékalapot adhatok meg?

Kérdés: A GYES-ről visszatérő kismamát nem kívánjuk tovább foglalkoztatni. Mely időponttól kézbesíthetjük részére a rendes felmondást legkorábban? Mi a teendő a felhalmozódott szabadságokkal? Ezeknek a kiadása meghosszabbítaná a munkaviszonyt, és csak a kiadását követő időponttól kellene számítani a felmondási időt?

Kérdés: Cégünk a gazdasági válság miatt felmondásokat tervez, az Mt. szerint azonban a munkavállaló a keresőképtelenség (táppénz) lejárta után harminc napig még védettséget élvez a munkáltatói rendes felmondás tekintetében. E védettség ellenére sem tudunk a munkavállalónknak munkát adni. Megítélésünk szerint ezzel a helyzettel könnyen visszaélhet, hiszen ha visszajön a táppénzből, és azt látja, hogy nincs munka, újra elmegy táppénzre, s ezt akár jó néhány hónapig is így tudja folytatni. Önök szerint milyen megoldás létezik erre a helyzetre?

Kérdés: A munkavállalónak hamarosan lejár az egy év folyamatos táppénzes állománya, és azt állítja, hogy a leszázalékolását kérte. A munkáltató nem kívánja tovább foglalkoztatni. Újrakezdhető-e az egyéves "betegállomány", és ha igen, mennyi idővel kerülhet erre sor az első lejártát követően? Jogszerű-e a munkáltató rendes felmondása, ha az a felmondási tilalom lejártát követő naptól szól, de ennél korábban kerül kézbesítésre? Mi történik akkor, ha a munkavállaló azt nem veszi át, vagy az átvételt megtagadja? Megfelelő indok-e a munkáltatói rendes felmondásra az, hogy a munkavállaló álllását – tekintettel arra, hogy rá tartósan nem lehetett számítani – időközben mással töltötték be, és a munkáltató két munkavállaló számára már nem tud elegendő munkát adni? Ha a munkára való alkalmatlanságra hivatkozik a munkáltató, kell-e ezt bizonyítania, vagy elég a táppénzes lapon levő betegségre hivatkoznia (végtagremegéssel járó betegség, mellyel precíz forrasztások, pontos kézi munkát igénylő, műszerész által végzett munkák nem végezhetők)? Mire kell odafigyelni a felmondás indokolásakor, hogy ne lehessen azt megtámadni? A felmondási idő teljes ideje alatt kiadható-e az előző évi és tárgyévi szabadság?

Kérdés: Munkavállalónk munkaviszonyát átszervezés következtében rendes felmondással szüntettük meg, melyet június 2-án közöltünk vele. A munkavállaló március 21. és május 25. között keresőképtelen beteg volt. Most perrel fenyeget minket, állítása szerint ugyanis nem mondhattunk volna fel neki, mivel az Mt. 90. § (2) bekezdésének b) pontja értelmében csak a felmondási védelem időtartamának elteltét, vagyis a keresőképtelen betegség lejártát követő harminc nap elteltével lehetett volna közölni vele a felmondást. Önök szerint valóban jogellenes volt ez alapján a rendes felmondás?

Kérdés: Különböző szervezeti átalakítások folytán több egység összevonására került sor, amelynek következtében azt rebesgették, hogy az én munkaköröm is megszűnik. A múlt hónapban munkaidő alatt a főnököm engedélye alapján gyógyszerfelírás céljából felkerestem a háziorvosomat, aki – tekintettel egy kisebb vírusos fertőzésre – e napon betegállományba is vett. Ezt követően visszatértem munkahelyemre, ahol még aznap a főnököm közölte velem a rendes felmondást. Az irodájában – mivel a felmondási idő kérdésében közöttünk vita támadt – a felmondásról szóló iratot nem vettem át, s kértem annak kijavítását. Ezt követően – tekintettel a betegségemre – hazamentem, s egy hétig otthon lábadoztam. Természetesen a betegségemről már aznap értesítettem a főnökömet. Betegállományom ideje alatt azonban postai úton kézhez kaptam a felmondási idő tekintetében kijavított rendes felmondást. Ha jól tudom, a munkáltató nem mondhatja fel a munkaviszonyt betegszabadság alatt. Tehetek-e valamit vagy bele kell nyugodnom a felmondásba?